1996. június 9-én hunyt el Benedek István orvos, író, orvostörténész.

Budapesten született 1915. január 17-én. A Benedek Elek unokájaként és Benedek Marcell fiaként is ismert fiatalember a pesti orvoskaron szerzett diplomát, s már egyetemistaként a Szondi-tanítványok egyike volt. Ezt követően a csepeli kórház általános orvosaként működött. 1945-47-ben Kolozsvárott tanított az egyetemen, mégpedig a bölcsészethez tartozó pszichológiára nyert egyetemi tanári kinevezést. 1948-ban jelent meg Az ösztönök világa című műve. Budapestre visszatérve 1948 és 1952 között az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosa lett, 1952-ben pedig az intapusztai munkaterápiás intézet igazgatójává nevezték ki, ahol munkával, szabadsággal és emberséges bánásmóddal gyógyított. Itt dolgozott egészen 1958-ig, s írt kötetet ezekről az éveiről és kezdeményezéseiről 1957-ben Aranyketrec címmel. Az ezt követő években pszichiáterként dolgozott a Fehérvári úti rendelőintézetben, a XII. kerületben pedig kulturális tanácsadó, majd a Hegyvidék című periodika alapítója volt. 1971-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Társszerzője volt a négykötetes akadémiai Orvosi lexikonnak. Kötetei jelentek meg a francia felvilágosodásról, a lamarckizmusról, a darwinizmusról és az orvostudomány története számos fejezetéről. Semmelweis életművének egyik legjelesebb hazai kutatója volt. Népszerű kézikönyve A tudás útja címmel jelent meg. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott.

(Forrás:  *História - Tudósnaptár)