1990. szeptember 6-án hunyt el Bencze Ferenc Balázs Béla-díjas színész.

Nagyváradon született 1924. október 4-én. Szabó Ernő felfedezettjeként pályáját 1945-ben mint táncos és kórista kezdte a Nagyváradi Állami Színház társulatánál. Főként operettekben, népszínművekben, középfajú drámákban játszott kisebb-nagyobb szerepeket. 1958-ban átszerződött a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz, ahol Erdély egyik legismertebb, legnépszerűbb karakterszínésze lett. Filmpályafutását L. Ciulei indította el, aki a Rebreanu: Akasztottak erdeje című regényéből forgatott filmben rábízta az őrmester szerepét. A magyar filmgyártással vendégszereplőként került kapcsolatba. 1971-ben Bacsó Péter Kitörés című filmjében szerepelt.

1977-ben Magyarországra települt. A MAFILM színésztársulatának lett a tagja. Különösen groteszk vonásai jellemszerepekre tették alkalmassá. Drámai jellemábrázoló ereje, eszköztelen játéka és sajátos humora a filmszerepekben is érvényesült. Több sikeres filmben is emlékezetes alakítást nyújtott: Kitörés (1971); Forró vizet a kopaszra (1972); Makra (1972); Plusz mínusz egy nap (1972); A színész és a vadak (I-II, román, 1975); Az ötödik pecsét (1976); Kihajolni veszélyes (1977); A nagyenyedi két fűzfa (televízió, 1978); Egyszeregy (1978); Hívójel (tv, 1979); A mérkőzés (1980); Jegor Bulicsov és a többiek (tv, 1980); Faustus doktor boldogságos pokoljárása (tv, I-IX., 1982); Macbeth (tv, 1982); Elő holttest (tv 1983); Sortűz egy fekete bivalyért (1984); Mata Hari (angol, 1985); Holnapra a világ (tv, 1989).

 

1984-ben a Veszprémi Petőfi Színház szerződtette. Itt kapott szerepei: Házmester (De Filippo: Vannak még kísértetek); Komoróczi (Barta Lajos: Szerelem); Bourevar (Achard: A bolond lány). 1978-ban a kairói filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját. Színészi munkásságát 1985-ben Balázs Béla-díjjal ismerték el.

 

(Források:  *Magyar Színházművészeti Lexikon  *Veszprém megyei életrajzi lexikon)