1946. február 6-án Bay Zoltán fizikus és kutatócsoportja saját fejlesztésű radarral, a világon egyedülálló eljárással mérte meg a Föld-Hold-távolságot.

Magyarország belépése a második világháborúba maga után vonta annak a lehetőségét, hogy az ország területét bombatámadások fogják érni. 1942-ben a Hadi Műszaki Tanács javaslatára - szigorú titoktartás mellett - a Tungsram kutatólaboratóriumában alakult meg a Bay Zoltán vezette mikrohullámú és lokátorkutató csoport. A negyvenfős csapat tagjai között számos kiváló mérnök és fizikus szerepelt, köztük Simonyi Károly is. A Bay-csoport fejlesztése a német mintát követte, és különleges mikrohullámú triódák alkalmazására épült. Munkájuk első gyümölcse 1943-ban született meg, amikor a Tungsram tetején felállított kísérleti lokátor észlelte a Dunán haladó hajók és uszályok jeleit.

Az első hazai gyártású lokátort a János-hegyen állították fel, ám a hely nem volt megfelelő, ezért helyezték Sári község mellé, ahol 1943. december 20-án kezdett üzemelni. A második berendezés Jászkisérre került vadászrepülő-felderítő lokátorként. Bár 300 km hatósugárra tervezték, szép időben az Alpok 800 km-re lévő hegyeit is érzékelte. Segítségükkel vált műszakilag lehetővé a titkos rádióhíd működése Budapest és London között. Bay ezután munkatársai elé állva azt mondta: "Meg fogjuk lokátorozni a Holdat!" Addig csak feltételezés volt, hogy mikrohullámú jeleket lehet kiküldeni a Földről, továbbá abban sem volt biztosak, hogy ezeket a jeleket a Hold felszíne visszaveri. A háború viszontagságai hátráltatták a csoport munkáját, többször kellett kísérleti telepeiket költöztetni.
 
Bay Zoltán terve a rádióhullámok visszaverődéséről az Egyetemi Könyvtárban
(Budapest, 2006. február 3. - MTI Fotó: Kollányi Péter)

Először Nógrádverőcén, akadozó áramszolgáltatás mellett zajlottak a kísérletek, majd visszaköltöztették őket az újpesti Egyesült Izzóba. A nyilas hatalomátvételt követően a sorköteles tudósokat besorozták, a zsidó származásúakat Bay élete kockáztatásával is védelmezte. 1945. január 10-én az oroszok visszafoglalták a gyárat, a berendezéseket pedig elszállították. Végül a Standardtól kölcsönkapott 2,5 méteres felderítőradarral és egy saját tervezésű nagyméretű síkantennával kezdhették meg 1945 nyarán a kísérletezést. Számos vakpróba után a sikeres és értékelhető Hold-visszhang kísérletre február 6-án éjjel került sor. A jeleket összegző coulométerben 4 százalékkal haladta meg a jelszint a pusztán a zaj érzékelésére felállított eszközben mért értéket, amit már olyan magas értéknek könyvelték el, hogy sikeresnek ítélték a kísérletet. Másnap Bay sajtótájékoztatóan jelentette be az eredményt, bár olyan hírek is keringtek, hogy az amerikaiak néhány héttel azelőtt ugyancsak jeleket küldtek és fogadtak a Hold felszínéről. Mindezek ellenére a világsajtó elismerte a magyar kísérletek sikerét is, kiemelve a jelösszegzés újszerűségét, szellemességét.

 

 

Bay Zoltán külföldön is tartott előadásokat, amivel nemzetközi elismerést szerzett csoportjának és az Egyesült Izzónak. Későbbi tervei között szerepelt egy hatalmas rádiótávcső megépítése, amely nem állt volna másból, mint egy nagy földbe ásott gödörből, melyet fémmel burkolnak be, de látván az Amerikában használatos technológiát, elállt tervétől. Ötlete nem veszett feledésbe: Puerto Ricóban építettek hasonló elven rádiótávcsövet.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)