1766. március 24-én Bécsben született Baumberg Gabriella, a császárváros hajdan ünnepelt költőnője. 

Batsányi Jánossal 1805-ben kötött házasságot. Szerelmük nem ifjúkori fellángolás volt, Batsányi 36 éves, Gabriella pedig 33 éves volt, amikor egy bécsi estélyen megismerkedtek 1799-ben. A nemesi származású nő nemcsak kivételes szépség, hanem tehetséges költőnő is volt, a "bécsi Szapphó" néven is említették. A börtönviselt Batsányi (akit a Martinovics-mozgalomban való részvétellel vádoltak meg) egy bécsi bankhivatalnál dolgozott akkoriban, és egyáltalán nem számított jó partinak, így a költőnő anyja nem volt elragadtatva a kérőtől. Egy másik, tehetős férfit szánt a lányának, akiről csak annyit tudunk, hogy gazdag volt, és S-sel kezdődött a neve. Gabriella apja, Baumberg Flórián azonban kedvelte Batsányit. Talán ennek is köszönhető, hogy a két költő noha 6 évvel a megismerkedésük után, de mégiscsak egybe kelhetett, igaz csak azután, hogy Batsányi előléptetésének köszönhetően stabil hátteret biztosíthatott a feleségének. Akkor még nem sejthették, hogy csak néhány boldog év vár rájuk. Az idill ugyanis nem tartott sokáig, Napóleon 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi pedig lefordította a kiáltványát. A költő még abban az évben Párizsba költözött, majd a spielbergi börtön és linzi internálás következett. Gabriella még Párizsba és Linzbe is követte férjét, de élete utolsó éveiben már sokat betegeskedett, majd 1839-ben meghalt, Batsányi pedig hat évvel élte túl feleségét.

(Források:  *Dr. Szinnyei Ferencz: Bacsányi János)