Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 1936. június 19-én Erdélyben, Nagyszebenben született. Kolozsváron nőtt fel. Orvosnak, agysebésznek készült, de két év után félbehagyta tanulmányait a marosvásárhelyi egyetemen, mert úgy érezte, hogy ezen a pályán nem tudná a maximumot nyújtani. Inkább a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színészfőiskolára jelentkezett, ahová rögtön fel is vették. Diplomájának kézhezvétele után az intézmény tanára lett, és a helyi Székely Színház társulatához szerződött. A színház megbecsült tagja volt, szinte minden este színpadon állt, egy idő után mégis úgy érezte, más művészi környezetben is ki kell próbálnia magát.
   
Úgy döntött, hogy áttelepül Magyarországra, ahol a színházon kívül létezik film, tévé, rádió és szinkron is. Kivándorlási kérelmét 1974-ben adta be, útlevelet azonban csak négy év múlva kapott a román hatóságoktól. 1978-ban kezdte meg családjával magyarországi életét, feleségével, Tanai Bella színésznővel egy évadot töltöttek Miskolcon, egyet pedig Győrben. Ezután hívta Várkonyi Zoltán a Vígszínházhoz.
   
Nyolc évig volt a Szent István körúti társulat tagja, 1987-ben igazolt a József Attila Színházhoz, majd szabadúszó lett. 1992-1998 között a Nemzeti Színházzal kötött szerződést, 2000-2003 között Sopronban lépett fel, azóta ismét szabadfoglalkozású. A színészet mellett évekig tanított beszédművészetet a Színművészeti Főiskolán. 

TÁMOGATÓINK

   

Bács Ferenc páratlanul gyors és tartós népszerűségre tett szert Magyarországon, ehhez kellemes orgánuma és markáns egyénisége mellett jó megjelenése is hozzájárult. Szerepformálására az emberi méltóság és a visszafogott gesztusok a jellemzők. Több nagy sikerű magyar filmben nyújtott emlékezetes alakítást (A ménesgazda, A vörös grófnő, Októberi vasárnap, Állítsátok meg Terézanyut). Színek és évek című önálló estjével évekig járta az országot. Az ő előadásában készült a hangfelvétel Lukács evangéliumából, amely 1989-ben az év lemeze lett. Szinkronszínészként is sokat foglalkoztatták, kölcsönözte hangját Tigrisnek a Micimackóból, ő volt A Klinika című sorozatban Klausjürgen Wussow, azaz Brinkmann professzor és a Gyűrűk Ura filmekben Ian McKellen, azaz Gandalf magyar hangja.
   
Az utóbbi években a soproni, tatabányai, budaörsi színházakban láthatta a közönség egy-egy szerep erejéig. Régi álma teljesült, amikor a tatabányai Jászai Mari Színházban Richard Nash Esőcsináló című darabját rendezhette.

   
Noha a Magyarországon eltöltött közel negyven év alatt a sikeres időszakokat hullámvölgyek is követték, Bács úgy érzi, helyesen döntött, hogy nem maradt erdélyi színész. Vállalja önmagát, a sorsát, meggyőződése szerint jó szerencséje sosem hagyta cserben. Szerepálmai már nincsenek, csak játszani szeretne tovább, mindegy, hogy milyen műfajban.
   
Művészi munkáját 1983-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, érdemes művészi címét 2001-ben kapta, 2009-ben Gundel Művészeti Díjjal jutalmazták a Márai Sándor életét bemutató Az emigráns című film főszerepéért. 2015-ben a Kossuth-díjat is átvehette.

(Forrás:  *MTI)