1932. április 8-án született Antall József történész, politikus, 1990-1993-ban miniszterelnök.


Budapesten látta meg a napvilágot. Édesapja, id. Antall József belügyminiszteri tanácsos, majd miniszter és képviselő volt. A második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra menekült lengyel, francia és zsidó polgár életét mentette meg. 1945 után újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt.

Antall József Budapesten, a Piarista Gimnáziumban tanult. Az érettségi vizsga után (1950) az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd az Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait. Az 1950-es évek elején szerzett történelem-magyar szakos középiskolai tanári diplomát, amelyhez levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi képzettséget is nyert és bölcsészdoktor lett.

1956-ban az Eötvös Gimnázium forradalmi bizottságának elnöke volt, lakásuk az újjászerveződő Kisgazdapárt egyik központja lett. Emiatt letartóztatták, de 1957-től újra taníthatott. 1959-ben azonban eltiltották a tanári pályától, és publikációs tilalom alá is került. Ezért 1960-tól könyvtárosként dolgozott, majd 1964-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos főmunkatársa, 1974-től vezetője volt. 1963-tól újra publikálhatott, körülbelül 350 kisebb-nagyobb tudományos közleménye, könyve, tanulmánya, cikke jelent meg, a politika, a művelődés- és orvostörténet tárgyköréből. Az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője (1967-től), a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, majd elnöke (1972-től), az MTA több bizottságának és albizottságának tagja, illetve elnöke, a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, valamint a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak vezetőségi tagja volt.

A nyolcvanas évek második felében újból bekapcsolódott a politikai életbe: a Magyar Demokrata Fórum tagja, 1989. október 21-én pedig elnöke lett. 1989 nyarán, a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon az MDF egyik fődelegátusa volt. Az 1990. március-áprilisi szabad választásokon pártja, az MDF győzött, a kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával megalakította hárompárti koalíciós kormányát.

1990. május 23-tól 1993. december 12-én bekövetkezett haláláig a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt. Kormányfői működésének szinte a kezdetétől meg kellett küzdenie betegségével, amely végül legyőzte őt. Miniszterelnöksége idején Magyarországon kibontakozott a plurális demokrácia, az ország elindult a szociális piacgazdaság felé. Hazánk csatlakozott az európai integrációhoz: társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Magyar földről kivonultak a szovjet csapatok, megszűnt a Varsói Szerződés és a szocialista gazdasági együttműködési szervezet, a KGST, ugyanakkor Magyarország kezdeményezésére létrejött a "visegrádi országok" együttműködési csoportja.

Antall József mellszobra a Tabánban

Kormányának komoly konfliktusokat is kezelnie kellett, mint például az 1990. októberi "taxisblokád" és az úgynevezett "médiaháború". Antall a határon túl élő magyarokról gondolkodva fogalmazta meg, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni.

Több magyar, külföldi és nemzetközi kitüntetésben, díjban, tudományos és más elismerésben részesült. 1990-ben megkapta a Robert Schuman-díjat, amellyel az európai egység előmozdítása érdekében tett különleges érdemeit ismerték el. A német Paul Kleinewefers Alapítvány 1996-ban posztumusz neki ítélte a Szent Adalbert-díjat. 2003-ban Balatonfüreden emlékművet avattak tiszteletére, Budapesten a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum épülete előtt avatták fel mellszobrát. 2009-ben Brüsszelben róla nevezték el az Európai Parlament új épületeinek egyikét.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)