150 éve, 1866. július 12-én a délkelet-magyarországi Jankováczon (Jánoshalmán) született Nemes Marcell műgyűjtő, műkereskedő. Klein Mózes néven egy népes zsidó család sarjaként látta meg a napvilágot. Gyermekkorának egy részét Hódmezővásárhelyen töltötte, de már viszonylag fiatalon, az 1880-as évek elején Budapestre költözött. Éveken keresztül fa- és szénáru-kereskedőként, majd később bányavállalkozóként tevékenykedett.

Rippl-Rónai József: Nemes Marcell arcképe

Nem lehet tudni pontosan, hogy Nemes Marcell mikor, s kinek az ösztönzésére kezdett el komolyabb formában képekkel foglalkozni. Hazai műtárgyvásárlásairól 1904-ből származnak az első adatok, s neve 1905-től szerepel az ismert müncheni műkereskedő, Julius Böhler számadáskönyveiben, akinek idővel az egyik legjelentősebb ügyfelévé vált. Nemes maga is üzletelt műtárgyakkal, a műgyűjtés, illetve műpártolás ugyanakkor egyfajta státuskompenzációs eszközt, a nemzettel való kulturális azonosulás kifejeződését jelenthette számára. Ernst Lajoshoz és más zsidó származású műbarátokhoz hasonlóan vágyott a címekben is kifejezett társadalmi megbecsülésre, s nem kis mértékben ez is motiválhatta egyre látványosabbá váló adományozói tevékenységét.

A századeleji magyar műgyűjtés jelentős és egyik legrejtélyesebb alakjaként adományaival Nemes Marcell több múzeum anyagának gazdagításához járult hozzá. Ő ajándékozta például a Szépművészeti Múzeumnak Mányoki Ádám Rákóczi-portréját, Greco Bűnbánó Magdolnáját, Kupetzky Önarcképét, Szinyei Merse Pál Hintáját stb. A neves műgyűjtő a Kecskeméti Városi Múzeum Képtárának alapítását is elősegítette, 1911. május 20-án kelt levelében 79 képből álló gyűjteményt adományozott erre a célra. A képtáralapítás célját így fogalmazta meg: „A magyar művészet csak nagyszabású decentralizáció mellett teljesítheti azokat a fontos feladatokat, melyek a magyar népnevelés körül erre a nemzedékre áramlanak.[...] A decentralizáció megvalósításának első lépése vidéki múzeumok alapítása kell, hogy legyen ... melyek állandó irányítói és fejlesztői lehetnek a közízlésnek másrészt ... hozzájárulnának a nálunk még meglehetősen szerény művásárnak fejlesztéséhez." Az ajándékozás indító okáról így írt: „Honorálni kívántam Kecskemét város ama nagylelkű és minden követésre méltó bölcs elhatározását, hogy ... művésztelepet létesített és műteremházakat emelt.”


Az 1911. május 31-én megtartott városi közgyűlésen Nemes Marcellt a város díszpolgárává választották. A gyűjtemény raktározása és kiállítása sokáig gondot jelentett, egy részét 1924 nyarán, a Városi Múzeum akkor megnyílt vasútkerti épületében mutatták be először. Ugyanitt — a Katona József Múzeumban — 1971-ben és 1973-ban rendeztek kiállítást a hagyaték anyagából.

(Források:  *Forrás - szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat, 2011  *Katona József Könyvtár  *Németh István: „Szerette, ha szerették, de még inkább, ha csodálták” - Nemes Marcell, a műpártoló és az ember  *Petőfi Népe, 1971, 1974)