125 éve, 1890. február 6-án hunyt el Czékus István lelkész, evangélikus püspök. 1818-ban született Gömörpanyiton. Szegény, de igen hitbuzgó szülei értelmiségi pályára szánták. Iskoláit Rozsnyón, Lőcsén és Pozsonyban végezte. Már diákkorában óraadással, karénekléssel, ösztöndíjak megpályázásával gyűjtögette össze ellátásának anyagi fedezetét. Két évi pesti nevelősködés után 1845-ben egy évig Tübingenben tanult. Hazatérése után Pesten lett segédlelkész. Innen ment 1847-ben az újonnan alakult váci gyülekezet első parókusi állásába. 

Czékus István
(Pollák Zsigmond metszete)

1850-től 1855-ig Kecskeméten szolgált. A hírös városban hatalmas lelkesedéssel kezdte meg munkáját. 1850. december 26-án, karácsony másnapján közgyűlést tartott a kis gyülekezet. Ez a nap később nevezetes időponttá vált, hiszen Czékus István indítványára ekkor határozták el a hívek a mai templom építését. Minderről a Vasárnapi Újság 1871-ben így számolt be: "A kecskeméti ág. hitv. egyház mostani diszes templomának tulajdonképi alapvetője ö; gyüjtvén reá az alig 500 lélekből álló kis gyülekezet körében 3000 frtnyi templomtőkét, buzdítván a hivőket minden jóban s maga menvén elől a jó példával, midőn az egyház elemi iskolájában hetenként négy órán önként tanított (a mellett a helv. hitv. fögymnasiumban, mint rendkivüli tanár a német nyelvet adta elő) s átalában egyháza és iskolája beléletében egy uj korszak kezdeményezője volt."

Czékus István 1855-ben Sajógömörön, majd Dobsinán, 1859-től haláláig Rozsnyón szolgált. 1860-tól a gömöri egyházmegye főesperese, 1863-tól a tiszai kerületi gyámintézet elnöke, 1874-től az egyetemes gyámintézet elnöke, 1871-től halálig a tiszai egyházkerület püspöke volt. Különösen is szívén viselte az evangélikus oktatás ügyét. Gyülekezeti lelkészként szolgálati helyein népiskolákat építtetett. Rozsnyói szolgálata idején épült fel a rozsnyói evangélikus gimnázium. Püspökként felvirágoztatta és fejlesztette az eperjesi teológiát és a Nyíregyházáról áttelepült tanítóképzőt. Rozsnyón árvaházat alapított. Lelkészi és özvegyi nyugdíjintézetet működtetett, takarékmagtárak és alapítványok indításával igyekezett a gyülekezetek anyagi helyzetét kiszámíthatóvá tenni. 1890. február 6-án halt meg. 9 gyermek apja volt. Unokáját, Túróczy Zoltánt szintén evangélikus püspökké választották.

(Források:  *Kis János - Szilágyi Tibor: A kecskeméti evangélikus gyülekezet története  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái  *Váci Evangélikus Egyházközség)