1940. május 25-én Alexander Fleming skót orvos-bakteriológus (két professzor segítségével) gyógykezelésre alkalmassá tette a penicillint, az első antibiotikumot.

A penicillin felfedezését rendszerint a skót Alexander Fleming nevéhez kötik, bár már jóval korábban megfigyelték a Penicillium antibakteriális hatását. Az észak-afrikai beduinok legalább ezer éve készítenek gyógykenőcsöt a szamarak hámján keletkezett penészből. Az ifjú olasz orvostanhallgató Vincenzo Tiberio megfigyelte, hogy az udvarukon évszázadok óta működő kút vize gyógyítja a környékbeliek hasmenéses megbetegedéseit. 1895-ben publikálta, hogy a kútfedő kőlapról nyert penészgomba kivonata a laboratóriumi baktériumtenyészeteket nyolc nap alatt teljesen elpusztította. A nápolyi egyetem tanárai azonban nem tulajdonítottak jelentőséget fiatal kollégájuk felfedezésének. Egy szintén fiatal francia katonaorvos, Ernest Duchesne 1897-ben megfigyelte, hogy az arab lovászinasok a nyirkos nyergeken megtelepedett penészgombát használják a nyereg okozta kisebesedések kezelésére. Duchesne azonosította a Penicillium glaucum penészgombát, amellyel tífuszos tengerimalacokat kezelt, és felfigyelt arra, hogy a kivonat elpusztítja az E. coli baktériumokat is. Ez volt a penicillin első, klinikailag tesztelt alkalmazása. Kutatási eredményeit doktori értekezésként nyújtotta be, további kutatásokat javasolt, de a Pasteur Intézet nem ismerte el munkáját. Duchesne 1912-ben halt meg, de 1949-ben posztumusz kitüntetésben részesítették.

Alexander Fleming legfontosabb felfedezését a véletlennek köszönhette. 1928-ban tankönyvírás közben újra elvégezte kísérleteit, és feltűnt neki, hogy amikor a napokig fedetlenül heverő stafilococcus baktériumtenyészetbe a Penicillium notatum penészgombatelep spórái kerültek, a foltok körül baktériummentes gyűrű alakult ki. Elkülönítette a száraz kenyéren tenyésző penésszel közeli rokonságban álló gombát, majd megállapította: az általa termelt anyag (amelyet Penicillinnek nevezett el) még nyolcszázszoros hígításban is meggátolja a baktériumok növekedését. Megállapította, hogy a penicillin az emberi szervezetben a baktériumok egy részét elpusztítja, de a fehérvérsejteket nem támadja meg, ezért alkalmas lehet a mikroorganizmusok okozta fertőzések helyi kezelésére. Tudománya azonban csak eddig tartott: nem lévén kémikus, nem tudta az anyagot azonosítani, és cikkére évekig nem figyeltek fel.

Sir Alexander Fleming
a St. Mary' Hospitalban lévő laboratóriumában
(London, 1928 - MTI Fotó / CP)

A penicillin kémiai azonosítását, tiszta formában történő előállítását az ausztrál születésű Howard Florey, a Németországból emigrált Ernst Chain és a brit Norman Heatley végezte el. 1940. május 25-én nyolc fertőzött egéren, majd a következő év januárjában immár emberen is kipróbálták az új szert. A kísérletek teljes sikert hoztak. A három kutató ezután együtt dolgozott tovább, felfedezéseiket nem szabadalmaztatták, hanem az emberiségnek ajándékozták. Penicillinnel először 1942-ben mentették meg egy már haldokló beteg életét, a második világháborúban azonban csak a hadsereg tagjai kaphattak belőle. A szernek köszönhetően kevesebb végtag-amputációra került sor, sőt a nemi betegségek ellen is hatásosnak bizonyult.

Alexander Fleming átveszi a Nobel-díjat V. Gusztáv svéd királytól
(1945. december 10.)

Alexander Fleming 1881. augusztus 6-án született a skóciai Lochfieldben. 1906-ban szerzett orvosi diplomát a londoni egyetemhez tartozó St. Mary's Hospital Medical Schoolban, ahol tanítani kezdett. Az immunológia, az általános bakteriológia és a kemoterápia területén kutatott, olyan antibakteriális anyagokkal foglalkozott, amelyek nem károsítják az emberi szöveteket. Az első világháborúban a hadsereg egészségügyi alakulataiban szolgált, tevékenységéért kitüntették. Kutatásait a háború alatt is folytatta. 1918-ban visszatért az egyetemi kórházba, 1919-ben professzor lett. 1944-ben lovaggá ütötték, 1945-ben Chainnel és Floreyval megosztva orvostudományi Nobel-díjat kapott "a penicillin feltalálásáért, valamint annak felfedezéséért, hogy számos fertőző betegségnek hatásos gyógyszere". 1948-ban a londoni egyetem professzoraként vonult nyugdíjba. 1955. március 11-én halt meg Londonban. 1999-ben 1600 közismert skót személyiség közül az évszázad emberének választották.

(Forrás:  *MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)