50 éve, 1966. június 4-én hunyt el Bartucz Lajos antropológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora.

130 éve, 1885. április 1-én született. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1908-ban antropológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1905-től a főváros tudományegyeteme embertani intézetében tanított. 1914-ben magántanári képesítést szerzett. 1915-ben három hónapig Bécsben, Münchenben, Zürichben volt tanulmányúton.

A Tanácsköztársaság idején a munkásegyesületben tartott előadásai miatt állásától megfosztották, és csak 1926-ban jutott munkához a Néprajzi Múzeumban. Közel 10 évvel később, 1935-ben az intézmény igazgatási feladataival bízták meg. 1940-ben a Szegedi Tudományegyetem felkérte az Embertani és Fajbiológiai Intézet megalapítására és vezetésére. Ezt a feladatot 1959-ig látta el. 1949 és 1959 között egyúttal a Budapesti Egyetemen is tanított. A tudományos közéletben folyamatosan aktív szerepet vállalt, számos tudományos és szakmai testületben működött. 1923-ban megindította és szerkesztette az Anthropológiai Füzeteket. Az 1940-es évek elején tevékenyen részt vett az Alföldi Tudományos Intézet megszervezésében, annak első igazgatója volt. 1959. február 2-től a Budapesti Egyetem Embertani Intézetét vezette, innen vonult nyugdíjba 1965. február 28-án.

Bartucz Lajos tudományos munkásságának súlypontja a népvándorlás és a honfoglalás kori leletek voltak. Az ország különböző vidékein részleges embertani vizsgálatokat végzett. Folytatta a régészek által feltárt leletek gyűjtését. Kecskeméten a Néprajzi–Régészeti–Nyelvészeti Vándorgyűlésen a régészet és az antropológia közötti együttműködés fontosságáról tartott előadása nyomán kezdték a vidéki múzeumok rendszeresen rendelkezésére bocsátani a leleteket. Rövid idő alatt európai gyűjteményt hozott létre. Tíz év alatt 3000 hiteles koponyával és 2000 csontvázzal gyarapodott a Néprajzi Múzeum embertani kollekciója, amely a későbbi Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára gyűjteményének alapja lett. A magyarság etnikai csoportjainak megismerésében az élők körében végzett vizsgálatai is jelentősek.

Külön említést érdemelnek történelmi jelentőségű exhumálásai és személyazonosításai. Bartucz Lajos végezte a magyar jakobinusok - Martinovics Ignác és forradalmár társai - (1914, 1953), az Apafiak (1927), II. Rákóczi Ferenc (1935) és Semmelweis Ignác (1963) csontvázának antropológiai vizsgálatát. Ő azonosította Katona József és családja földi maradványait is.
(Források:  *Katona Emlékkönyv  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Magyar Természettudományi Múzeum  *Pap Ildikó: Bartucz Lajos)