100 éve, 1915. április 8-án született Lóránd Nándor gyógyszerész, múzeumalapító. Családja 1922-ben költözött Kecskemétre. A Református Reálgimnáziumban érettségizett, majd Katona Margit gyógyszertárában volt gyakornok. 1938-ban, másodéves gyógyszerészhallgató korában behívták sorkatonának. Részt vett a felvidéki, az erdélyi és a délvidéki bevonulásokban. Leszerelése után, 1940-ben megnősült, és gyógynövénybeváltó kereskedésbe kezdett, azután Fördős Lajos patikájában dolgozott. A szőlőmaggal végzett kutatásait azonban már nem szabadalmaztathatta, mert ismét behívót kapott. Újabb frontkatonaság és fogság után 1945-ben tért csak vissza családjához.

A II. világháborút követő években szakmájában nem alkalmazták, mert nem volt szakszervezeti tag. Az államosítás után, 1952-től a Bács-Kiskun Megyei Gyógyszertári Központ leltározó gyógyszerésze lett. Munkája közben felfigyelt a patikákban a múlt értékeire, ezért ellenezte a nagyobb selejtezéseket. Megismerte a gyógyszerészi munka régi eszközeit és dokumentumait, és eközben szenvedélyes gyógyszerésztörténeti kutatóvá vált. 1966-tól kezdte gyűjteni a gyógyszerészeti régiségeket -  állványedényeket, fatégelyeket -, és két év múlva hivatalossá is válhatott gyűjteménye. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum lemondott a Bács-Kiskun megyére terjedő gyűjtési jogköréről, és személyre szóló meghatalmazást és megbízást is adott Lóránd Nándornak a gyűjtés megkönnyítése érdekében, melynek eredményeként 1969-ben létrejött Kecskeméten a Gyógyszerészeti Régiségek Gyűjteménye. Antall József, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója egy 1969-ben kelt levelében így fogalmazott: „A Megyei Gyógyszertári Központ Lóránd Nándor lelkes és avatott kutatómunkájának eredményeként összegyűjtötte a megye területén fellelhető anyagot. Különösen nagy jelentősége lenne annak, hogy az Alföldön is legyen egy ilyen kiállításon is bemutatható szakgyűjtemény, és Kecskeméten ennek meg vannak a feltételei. Annak érdekében, hogy Kecskemét gyarapodjék egy értékes helytörténeti szakgyűjteménnyel, lemondunk jogszabályban biztosított jogunkról, az anyag Budapestre szállításáról.”

1968-ban Halmai János meghívta a MGYT Országos Gyógyszerésztörténeti Szakosztálya megalakítására, ahol Lóránd Nándor már beszámolt a kecskeméti gyűjteményről és a megye jelesebb patikáinak történetéről. A Gyógyszertári Központ támogatásával és kezelésében működő szakgyűjtemény 1973-tól 1981-ig Patikamúzeumként Katona Zsigmond régi Szentlélek Gyógyszertárának irodahelyiségében, a Jókai u. 7. szám alatt kapott otthont.

A múzeumi munka mellett Lóránd Nándor rengeteg népszerűsítő előadást tartott, számos tudományos dolgozatot írt, és több tucat cikket publikált a gyógyszerészet és orvostörténet különböző témaköreiből, a megye híres gyógyszerészeiről, a gyógyszerész szakma és az egészségügy történeti vonatkozásairól a Gyógyszerészet, a Gyógyszerésztörténeti Diárium, az Orvostörténeti Közlemények, valamint a napilapok, hetilapok hasábjain. Lelkes szerteágazó munkássága, látványos kiállításai országosan is elismert, népszerű, mindenki által szeretett kutatóvá tették, itthon mégis nehéz küzdelmet kellett vívnia gyűjteménye megmentéséért, hiszen 1981-ben megszűnt a kiállítás lehetősége, és a múzeumi anyag a Rendőrfaluba került raktározásra. 1983-ban súlyos betegen kapta a jó hírt, hogy a patikamúzeum ügye mégis megoldódik, és gyűjteménye méltó elhelyezést kap a város központjában. 1984-ben a Bács-Kiskun Megyei Múzeumigazgatóság hivatalosan átvette Lóránd Nándortól a 2504 db tárgyat, 560 db könyvet, 151 gyógyszerészeti folyóiratot számláló szakgyűjteményt, és 1985-ben megnyílt az anyagából rendezett állandó kiállítás.

Lóránd Nándor születésének 100. évfordulója alkalmából március 30-án Kecskeméten,
a Cifrapalotában gyógyszerésztörténeti konferenciát és fotókiállítást rendeztek

Magánéletében is rendkívül sokoldalú és tevékeny ember volt, többféle sportot űzött. 1938-ban kezdeményezője volt a vitorlázórepülés megteremtésének, állandó résztvevője volt az autó- és motorversenyeknek. Több mint 15 évig vezette a Gyógyszertári Központ fotókörét, több száz fotót készített előadásaihoz, cikkeihez, kiállításaihoz. Nyolc évig tanított a gyógyszerész-asszisztens tanfolyamon, tagja volt több tudományos társaságnak. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság 1971-ben Than Károly, 1975-ben Katona Zsigmond, 1978-ban Kátai Gábor, 1983-ban Ernyey József emlékéremmel tüntette ki. 1995. október 1-jén Kecskeméten hunyt el.