1905. május 31-én indult el az első magyar gyártmányú gépkocsi, melyet budapesti próbaútján Csonka János vezetett. Ez a nap tekinthető a magyar autógyártás kezdetének.

Csonka János a karburátor és a porlasztó egyik feltalálója 1900-ban háromkerekű, motoros, levélgyűjtő járművet konstruált a Postának. A 2,3 lóerős triciklik főleg Pesten jártak, vezetőjük mellett 50 kilós postazsákkal, csúcssebességük 25 km/óra volt. 1900. november 19-től 25 évig álltak a Posta szolgálatában, rajtuk jelent meg az alumínium szerkezeti anyagként.

A Magyar Királyi Posta- és Távirdaigazgatóság 1903-ban postaautók beszerzésére írt ki nemzetközi pályázatot, amelyre a vezető autógyárak legújabb típusaikat küldték. A zsűri egyhangú elismerését mégis Csonka János konstrukciója vívta ki, a megrendelést is ő nyerte el. Kocsijainak négyhengeres motorja, két blokkból összeszerelt ikerhenger-tömbje, differenciálműve, két lánckerekes hátsótengely-meghajtása, sorosan kapcsolt sebességváltója volt, és mindenütt golyóscsapágyat alkalmazott. A győri Magyar Waggon és Gépgyárban folyó szerelést Csonka vezette, megalapozva ezzel a későbbi Rába autógyárat.


Az első magyar gyártmányú gépkocsi 1905. május 31-én a Műegyetem udvaráról indult el kétezer kilométeres próbaútjára. Nagy kört tett a fővárosban, majd a Felvidék, Erdély és az Alföld alig kiépített útvonalairól üzemzavar nélkül ért haza. A négyütemű, vízhűtéses motorral ellátott csomagszállító autó 26 km/óra átlagos sebességgel haladt, csúcssebessége 35 km/óra volt. A korabeli jegyzőkönyvek szerint "a szóbanforgó automobil jármű a legelső ilynemű magyar gyártmány, mely a szállító czég saját, eredeti tervei alapján, magyar iparosok által, majdnem kizárólag magyar anyagból készült." Ettől az időponttól számítják a magyar autógyártást. A megbízhatóságuk miatt Doxának nevezett kocsikat, a 2 köbméter hasznos térfogatú járműveket 1906. január 15-től alkalmazta a Posta.

Csonka János a Magyar Automobil Club alapító tagja volt, és a Club elnöke, Zichy Béla számára is készített egy 25 lóerős személykocsit, több újítással, a jármű évtizedekig működött hibátlanul. Az ő tervei alapján a Posta 1908-ban két 16 lóerős kocsit rendelt a Röck István Első Brünni Gépgyártól. Ezek a járművek voltak az első magyar gyártmányú gépkocsik, amelyek nemzetközi versenyen vettek részt a Német Autó Club által kiírt Berlin-Zsolna-Budapest-München-Berlin-útvonalon. Hibapont nélkül végeztek, egyikük helyezést ért el.

1909-ben épített kocsija még az 1930-as években is az utakon futott, és az 1934. évi margitszigeti versenyen szépségdíjat nyert ez a 4 lóerős, egyhengeres kisautó (a motor hengerfurata 90 mm, lökete 100 mm volt, a sebességváltóval egy tömböt alkotott). A konstruktőr kardánhajtást alkalmazott lánc helyett, és termoszifon hűtést használt, maga gyártotta a motort, hajtóművet, kocsiszekrényt és az alvázat. Az első kardános magyar gépkocsiból három készült. Ekkoriban Szám Géza és Hóra Nándor is épített Peugeot-alkatrészekből gépkocsikat, de ezek egyedi darabok voltak, a gyártáshoz nem volt sem tőkéjük, sem ipari hátterük.

A Röck Gépgyár Csonka János tervei szerint 11 ülőhelyes autóbuszt készített, amelyet a Posta 1910. augusztus 1-jén állított forgalomba. 10 darab készült belőlük, de tehergépkocsit is gyártottak Csonka tervei alapján. A Westinghouse cég 1908-ban Aradon alapította meg a Magyar Automobil Részvénytársaság, Arad (MARTA) gyárat. Itt készültek Budapest emeletes buszai és az évtizedekig futó szürketaxik is.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívuma)