|
|
A könyvek voltak a tanítómesterei75
75 éves Petrozsényi Nagy Pál prózaíró, román–magyar szakos tanár. 1942. január 14-én született a „Kincses” Kolozsváron.
Apja református lelkész, édesanyja pedagógus volt. Ez utóbbi
foglalkozást választotta ő is később magának, nem ismervén a latin
közmondást, hogy „akit az istenek gyűlölnek, tanítóvá tették”.
Gyermekkora első öt évét a Kolozsvár melletti Kajántó faluban töltötte.
Apja halála után Petrozsénybe költözött. Iskolai tanulmányait a Hunyad
megyei városban, főiskoláit pedig Marosvásárhelyen végezte. Következő
fontosabb, s egyben legutolsó romániai állomása Nagyvárad volt, ahol
először kapcsolódott be az irodalmi életbe. Újságcikkeket írt, elvégezte
a kultúrházakra specializálódott színházrendezői tanfolyamot is, a
román mellett megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául, ami
mind-mind kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a Ceauşescu-rendszer és ő
megbarátkozzanak egymással. Komolyabb irodalmi tevékenységet a napi
egzisztenciális gondok és a kommunista elnyomás miatt így évtizedekig
nem fejthetett ki. Erre csak akkor nyílt lehetősége, amikor
Magyarországra repatriált. 1987 óta Kecskeméten él. Karcolatait,
novelláit áttelepülése után előbb a kecskeméti Új Bácskapocs, a szegedi
Délvilág és a pesti Új Katedra, majd a Börzsönyi Helikon, a Káfé Főnix, a
Hetedhéthatár, a Magyar Irodalmi Lap, az E-irodalom és Szózat közli.
Eddig megjelent kötetei: Az én német nyelvtankönyvem (2008), Túrós
puliszka (2009), Életképek (2010), Cirkusz (2011), Egy tiszta lelkű
ember (2011), Smekkerek (2013), Én, Petrozsényi Nagy Pál (Önéletrajzi
dokumentumregény – 2014), A zene hullámhosszán (2015).
„A napvilágot először 1942. január 14-én láttam meg egy patinás kolozsvári kórházban. Születésem körülményeire és az utána következő egy évre nem emlékszem. Nem is tudom, élt-e valaha a földön olyan ember, aki ilyen korai időszakra is emlékezne, annak ellenére, hogy a DNS-ünk minden emléket megőriz. Még azt is, amit nem is magunk, hanem az ük szüleink ük szülei éltek át valaha. Az én legkorábbi emlékeim is kb. csak ahhoz az időhöz fűződnek, amikor már megtanultam járni valahogy. […]
Szüleimmel
Alig kezdtem el járni, egyre gyakrabban kukkantottam ki az udvarra, kertbe és templomba. A toronyba azonban sosem mertem felmászni. De nem kapaszkodott oda maga a harangozó sem, ugyanis a harang kötele egy lyukon át egész a földig lelógott. Praktikus megoldás volt, azóta sem láttam sehol effélét. Ennek előnyét csakhamar magam is tapasztalhattam, amikor rájöttem, milyen remekül lehet hintázni a kötélen. […] Édesapám. Amint ezt a szót kimondom, felbukkan képzeletemben egy magas, csontos, kissé meggörbült hátú férfiú. Nem látszott erősnek, mégis az lehetett, ugyanis, édesanyám elbeszélése szerint, néha kézállásban járt az udvaron. Milyen kár, hogy nem láttam, vagy ha mégis, én bizony semmi ilyesmire nem emlékszem. Csak a mosolyára, merthogy mindig mosolygott valahányszor rám tekintett. […] Középen, édesanyám karjaiban A központot már az első hetekben kiismertem, utána következett a Kolónia, Kálvária, Paring-hegység, majd óvodai, iskolai tapasztalatok. Az elemivel nem volt gond. Jól tanultam vagy csak a jegyeim révén tűntem ki, meg nem tudnám mondani. De miután édesanyám is ugyanabban a suliban tanított, erős a gyanúm, hogy inkább az utóbbi feltevésem helytálló. Kiváltképp, amikor édesanyám osztályába kerültem! Csillagos egyes voltam mindenből, emellett szinte azt csináltam, amit akartam. Ha óra közben kedvem szottyant játszani, játszottam, ha beszélni, beszéltem, nevetgéltem, vagy sétálgattam a padok közt. Édesanyám csak, és csakis akkor szólt rám, ha túlságosan elragadtattam magamat, például ordítottam, verekedtem. Ám akkor is megúsztam egy ejnye-bejnyével, miközben jobbra-balra osztogatta a taslikat.[…] Házunk udvarán. Éppen a Trisztán és Izoldát olvasom Legelső olvasmányaim apám könyvtárából származtak, utána édesanyám kölcsönzött könyveket a szülőktől, mert ő is imádott ám olvasni. Miután ezekkel is végeztem, beiratkoztam az iskolai, végül városi könyvtárba. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a könyvek testesítették meg számomra azt a tanítómestert, plusz barátot, akit nemcsak az eszem fogadott be, hanem a szívem is.” (Részletek Petrozsényi Nagy Pál önéletrajzi dokumentumregényéből – a teljes kötet itt olvasható: »» .)
Petrozsényi Nagy Pál Magyarországon megjelent kötetei közül néhány
Könyvajánló
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||