100 éve, 1916. december 22-én hunyt el Pártos Gyula építész. Gyermekkorát szülővárosában, Apatinban töltötte, ahol nagyapjának szárazmalma, olajsajtolója, kenderfeldolgozója volt, apja, Adalbert Puncmann pedig ügyvédi gyakorlatot folytatott (fia 1877-ben változtatta meg a családi nevet Pártosra). A fiskálisfamília később Nagybecskerekre költözött, úgyhogy Pártos Gyula már itt fejezte be a gimnáziumot, s munkába állt nagybátyja építési irodájában, ami aztán meghatározta életpályáját.

1865-ben beiratkozott a pesti József Ipartanodába, ahol Skalnitzky Antal volt a mestere. Tanácsára 1866-tól Hauszmann Alajossal és Lechner Ödönnel a berlini építészeti akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1869-ben építészmérnöki diplomát szerzett. 1871 és 1896 között együtt dolgozott Lechner Ödönnel, s ez a negyedszázad egyúttal a magyar építészettörténet egyik legfényesebb korszaka is. Kitűnő, egymást kiegészítő duót alkottak: Lechner Ödön volt a szárnyalás, a perzselő alkotói hév, Pártos Gyula pedig a precizitás, a megbízhatóság, az otthonról hozott szorgalom. Együttes munkájuk eredménye, egyebek között, a Váci utcai Thonet ház (1871–1872), a szegedi városháza (1881–1884), a budapesti Drexler-palota (1883–1884), a pesti Iparművészeti Múzeum (1891–1896) és a kecskeméti Városháza (1892–1894). Önállóan is tervezett: a félegyházi római katolikus templomot, a zombori színházat, illetve Kecskeméten a református templom bazárját és a Takarékpénztár Egyesület székházát.


A századforduló táján Pártos Gyula budapesti villája az ottani társasági élet egyik központja volt. A háziasszony szerepében Bartolucci Viktória operaénekesnő tündökölt. A firenzei születésű kezdőre Verdi figyelt fel, és Aidájával bejárta Európa színpadait. Budapesten 1881-ben lépett a közönség elé, oly sikeresen, hogy az operaház szerződtette. 1890-ben lépett házasságra Pártos Gyulával, s elhagyta a színpadot. Öt gyermekük született.

(Források:  *ifj. Gyergyádesz László: KECSKEMÉT - A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei  *Magyar Életrajzi Lexikon)