275 éve, 1740. október 18-án született Szegeden Dugonics András piarista szerzetes, író, költő, matematikus, az első magyar regény, az Etelka írója.

Kereskedelemmel foglalkozó családja Dalmáciából vetődött a dél-alföldi városba. Dugonics a kegyesrendiek szegedi gimnáziumában tanult, majd Privigyén (ma Prievidza, Szlovákia) és Nyitrán teológiát, Nagykárolyban filozófiát hallgatott. 1756-ban piarista szerzetes lett, 1761-től tanított is a rend nyitrai, szegedi, váci és medgyesi gimnáziumaiban. 1774-ben lett a nagyszombati egyetem (a mai ELTE elődje) mennyiségtan tanszékének oktatója, matematikát, mértant és építészettant tanított. 1777-ben az egyetemmel előbb Budára, majd 1785-ben Pestre költözött, 1788-ban kinevezték az egyetem rektorának. 1808-ban nyugalomba vonult, visszatért szülővárosába, ahol folytatta írói és népnevelői tevékenységét. 1818. július 25-én (egyes források szerint 26-án) halt meg Szegeden.

Kezdetben verseket írt, 1760 és 1763 között kötetbe gyűjtötte költeményeit. Magyar, latin és német nyelvű iskoladrámái a magyar barokk dráma utolsó korszakát képviselik. Trója veszedelme címmel 1774-ben a klasszikus eposzokat dolgozta fel prózában. 1780-ban elkészítette az Odüsszeia első magyar fordítását is, amely Ulyssesnek, ama híres és nevezetes görög királynak csudálatos történetei címen jelent meg. Írt egy latin nyelvű tanítóregényt is az aranygyapjú antik mondájáról (Argonauticon), amelyet később magyarra is átdolgozott A gyapjas vitézek címmel.

Először Dugonics szólaltatta meg a matematika tudományát magyar nyelven. 1784-ben jelent meg A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (algebra) és földmérés (mértan) című könyve. Művében a számtan, az algebra, a mértan számos műszavát alkotta meg, neki köszönhetjük például a kör és a derékszög szavakat.

Dugonics András Etelka című regényének második kiadása (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd)

1786-ban fejezte be mindmáig legismertebb munkáját, az első valódi magyar regényt. Az Etelka megjelenését a cenzúra csak 1788-ban engedélyezte, mert a történet ugyan a honfoglalás korában játszódik, de a szöveget olvasván érezhető, hogy II. József németesítő politikája elleni tiltakozásként íródott. Sikerét mutatta, hogy több kiadásban megjelent, és a példányokat szétkapkodták. Pedig a történet kicsit szövevényes, kicsit nehézkes, de nyelvezete, az ízes szegedi tájszólás, a népi közmondások, szólások magukkal ragadták az olvasókat. A regény nem mellékes érdeme az Etelka név megszületése, amelyet az ősi hun Etele név női változataként talált ki az író.

Az Etelka sikerén felbuzdulva több kalandos regényt is írt, de ezek színvonala meg sem közelítette az elsőét. 1794-ben a Jeles történetek című kétkötetes munkájában kiadta drámáit is, leggyakrabban játszott darabjából, a Bátori Máriából írta meg Erkel Ferenc első operáját 1840-ben. Írói-tanári munkásságának fontos része volt nyelvújítói tevékenysége: új szavakat alkotott, régieket elevenített fel, az irodalmi nyelvbe emelt számos népnyelvi szót és kifejezést.

Életének utolsó éveiben történetírással és néprajzi kutatással is foglalkozott. Közmondásokat, szólásokat tartalmazó nagyszabású munkájában, az 1820-ban megjelent Magyar példabeszédek és jeles mondások című gyűjteményében kecskeméti szólást is említ: „Kevés hazzna, mint a’ Kecskeméti szél malomnak”. A szólás történetét is lejegyezte Dugonics: „Arra vette valaki a’ Kecskemétieket kiknek se igazi dombjuk, se oldalaslag högyük, hogy mivel semmi folyójok nincsen, és néha a’ marhák is szűkek, szél malmot csináltassanak. Már régen csináltattak egygyet, de leg alább én ki talán százszor is körösztűl menten Kecskemét várossán, azt a’ malmot forogni nem láttam. Azért mondották a’ többi Szegedi fuvarosok is: hogy soha annak hasznát nem látták. – Mondgyák azon köz mondást így is: Okos, mint a’ Kecskeméti szél malom. Ezt olyanokrúl mondgyák, kik mindenkor halgatnak: hogy okos embereknek tartassanak.”

Jeles történetek című művében Dugonics további kecskeméti szólásokat is megörökített: „A’-mint Szegedről Kecskemétre mennek, jól-messziről ki-tettszenek ollyatén magos fák, mellyeknek ág-bogjaik szinte a’ föld’szinén kezdődnek; ugyanezen okból gatyás-fáknak-is neveztetnek. Ezen fák egy magyar Példa-beszédnek, avagy inkább köz-mondásnak példát-is adhattak, mellyet messziről lehet meg-látni, azt szokta mondani: messze el-tettszik, mint a’ Kecskeméti Gatyás-fa. […] Ezen kívül: midőn gyakorta látnak egy valakit otthon teremni, kinek haza-jövetelét se nem reméllették se nem óhajtották, azt szokták mondani: haza jár, mint a’ Kecskeméti Pástétom. Végtére: midőn valami kevély emberekről szóllanak, ezen köz-mondással élnek: Fel-tartya az orrát, mint a’ Kecskeméti Kuvasz, midőn a’ Tákot viszi. Ezen szó által pedig: Ták, azon vékony bört értik, melly a’ Telekes bocskorban belől találtatik.”

Szülővárosában 1876-ban emeltek szobrot tiszteletére, Izsó Miklós alkotása (amelyet Huszár Adolf fejezett be) Szeged első köztéri szobra volt.

(Források:  *Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)