75 éves Csom István olimpiai bajnok nemzetközi sakknagymester, edző, szakíró és versenybíró. Sátoraljaújhelyen született 1940. június 2-án. Kisgyermekkora első meghatározó élménye a sakkal való megismerkedés volt. „Édesapám, aki erős amatőr játékos hírében állt, sátoraljaújhelyi szerény otthonunkban gyakorta mérkőzött partnereivel. Kiságyamból ki-kiszökve álmélkodva figyeltem a felnőttek éjszakába nyúló vetélkedéseit. Aztán édesapám révén én is megtanultam a játékszabályokat, és kezdtem érteni, miként lehet foglyul ejteni, azaz mattolni az ellenfél királyát."

Családjával 1949-ben Budapestre költözött, azóta a fővárosban él. Az általános iskolát az I. kerületben, az Attila utcai iskolában fejezte be, majd a Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett. A versenyszerű sakkozást kicsit megkésve kezdte, 17 évesen lett a VTSK igazolt játékosa. 1961-ben a Külker SC-be igazolt, majd egy évvel később csábító ajánlatot kapott a Budapesti Spartacus SC bajnoki címre aspiráló sakkszakosztályától. A hívásra igent mondott, és 1963. szeptember 1-jétől 28 éven át a fővárosi klubban versenyzett. A Szpari tagjaként, majd éltáblásaként kilencszeres magyar bajnok volt, és BEK-győzelmet is arattak. 1977 és 1983 közt a Spartacus vezetőedzői feladatait is ellátta.

Csom István
(1974, Amszterdam)

Pályafutásának alakulásában meghatározó szerepet töltött be egy kecskeméti verseny. „A 20. század első évtizedeiben Kecskemét a magyar sakkozás fellegvára volt. Tóth László nyomdaigazgató, egy időben a hírös város polgármestere, a hazai sakkélet egyik legjelentősebb alakja volt, aki szervezői és kiadói tevékenységét is a sportág szolgálatába állította. 1968-ban az ő emlékére rendezett második nemzetközi versenyen én is részt vettem, és a rendkívül erős mezőnyben, két szovjet versenyző mögött harmadik helyezést értem el. Ez a siker óriási előrelépést jelentett, mert azzal, hogy a magyar élmezőny nagy részét magam mögé utasítottam, bekerültem a '68-es luganói olimpiai csapatba."

A magyar válogatottban - saját számítása szerint - 191 alkalommal szerepelt. A csapat tagjaként 9 sakkolimpián vett részt, 1978-ban Buenos Airesben olimpiai bajnok, 1970-ben Siegenben, 1972-ben Szkopjében és 1980-ban Máltán olimpiai ezüstérmes lett. Az 1985-ös luzerni vb-n 2. helyezést ért el, és három Európa-bajnoki ezüstérmet is szerzett. „Amikor a nemzeti színeket kellett képviselni, az mindig fokozott erőbedobásra késztetett engem. Ezt talán az 1952-es helsinki olimpia emléke tette, akkor én 12 éves voltam, s a 16 aranyérem megszerzése fantasztikus élményt jelentett."

Egyéni versenyzőként is számos sikert ért el: 1972-ben egyedül, 1973-ban holtversenyben lett magyar bajnok. 21 nemzetközi versenyen egyedüli vagy holtversenyes első helyet szerzett, 1975-ben a pulai vb-zónaversenyt is megnyerte. Legmagasabb Élő-pontszámát, 2545 pontot 1989-ben érte el.

A rendszerváltás a szövetkezeti mozgalom alapjait is megrengette. 1991-ben a működésképtelen sakkszakosztálytól távozni kényszerült. Rövid debreceni kitérő után 1992-ben Kecskemétre igazolt. „Korábban már többször jártam a hírös városban. Erdélyi Tamást, az ottani sakkélet egyik vezetőjét jól ismertem, az ő hívására mentem Kecskemétre. Elsősorban a fiatalok oktatásával foglalkoztam, de a Dutép OB I-es csapata tagjaként az első osztályban való maradásért is együtt küzdöttünk. Sok ígéretes fiatal játszott abban az időben a klubban, közülük talán Gyimesi Zoltán jutott legmesszebb: a ma már, sajnos, nem aktív nemzetközi nagymester ötszörös korosztályos magyar bajnok és a sakkolimpiai 2. és 5. helyezett magyar csapat tagja volt."

Kecskeméten három szezont töltött, azután előbb Hajdúszoboszlóra ment, majd 1997-től az Atomerőmű SE-nél talált otthonra. Pakson közel másfél évtizedig játékos-edzőként tevékenykedett. 2012-ben a klub örökös tagjává választották.

A sakkozástól már visszavonult, de a közéletben napjainkban is aktívan részt vesz. 2006 óta - a feladatot a főpolgármesterré választott Tarlós Istvántól vette át - az Óbudai Széchenyi Kör elnöke. Hosszú és eredményes sakkozói pályafutását, edzői és szakírói tevékenységét 2013-ban Pro Urbe Budapest díjjal jutalmazták.

(Források:  *JochaPress  *Katona József Könyvtár  *MTI  *NAPÚT, 2009/10)