Kecskeméti elemi iskolái után Vargha Ferenc a nagyváradi, majd a kassai római katolikus gimnázium tanulója volt. Érettségi után a Kassai Királyi Jogakadémia hallgatója lett. Az akadémia végeztével, 1882-ben a Kassai Királyi Törvényszék joggyakornokaként kezdte meg pályafutását. Bírósági tanulóévei befejeztével, 1886 tavaszán a törvényszék aljegyzője lett, majd ez év őszén a király kinevezte a Gyulai Királyi Ügyészség alügyészévé. 1889 tavaszán a komáromi ügyészséghez, néhány hónappal később a budapesti ügyészséghez került. 1891 nyarán királyi ügyészi kinevezést nyert szülővárosába, Kecskemétre. 1893-tól bíróként, majd végtárgyalási elnökként tevékenykedett a budapesti törvényszéken.

Számtalan írása jelent meg a különféle jogi szaklapokban (Büntető Jog Tára, Jogtudományi Közlöny, A Jog, Jogi Szemle, Magyar Igazságügy, Bűnügyi Szemle). Rendszeresen részt vett, előadásokat tartott a jogászegylet összejövetelein. Az ő nevéhez fűződik a perrendtartási kódexbe több évtizedes szakmai viták után felvett esküdtbírósági eljárással kapcsolatban alkotott 1897: XXXIII. Tc. elkészítése. Ez a törvény határozta meg az esküdtképesség feltételeit, a különböző lajstromok összeállítását, az ülésszakokra vonatkozó szabályokat. Balogh Jenővel és Edvi Illés Károllyal társszerzőségben megírta a perrendtartás 1898 és 1900 között kiadott magyarázatának 4 kötetét. 1898-ban megjelentette "Az esküdtek kézikönyve", 1899-ben pedig az "Eljárás az esküdtbíróságok előtt" című műveit. 1897-ben ítélőtáblai bíró címet nyert. 1900. február 9-től főügyészhelyettes a Budapesti Királyi Főügyészségen. 1904-ben a koronaügyész egyik helyettesévé nyert kinevezést. 1901-ben jelent meg "A Bűnvádi perrendtartás az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal" című összeállítása. 1912 és 1915 között szerkesztette a "Büntetőjogi Döntvénytár" című folyóiratot.

1923. május 1-én érkezett pályafutásának csúcsára, mivel a kormányzó kinevezte koronaügyésszé. Eskütétele után "Jog és élet" címmel tartotta meg beiktatási beszédét. 1930. július 19-én vonult nyugállományba.

(Forrás:  *Nánási László: Vargha Ferenc)