50 éve hunyt el dr. Darnay-Dornyay Béla muzeológus, múzeumigazgató, helytörténész, tanár, szakíró. Keszthelyen született 1887. március 25-én. Korán árva lett, ezért az elemi iskola elvégzése után Tatára költözött rokonaihoz. Középiskolába előbb Tatán és Vácott, azután 1903 és 1905 között Kecskeméten járt. A hírös városban tette le az érettségi vizsgát. Vácott lépett be a piarista rendbe, és egyúttal beiratkozott a budapesti tudományegyetemre, mellette a rend fővárosi tanárképzőjében is tanult. 1910-ben kapta meg történelem–természetrajz szakos tanári, 1913-ban geológiából bölcsészdoktori oklevelét. Pappá 1910-ben szentelték. 1910 és 1912 között a piaristák rózsahegyi gimnáziumában tanított, 1912-től Veszprémben volt tanár, mellette a múzeum természetrajzi osztályán is dolgozott 1918-ig. Ezután a mosonmagyaróvári főgimnáziumban geológiatanár és múzeumi őr is volt. 1921-ben kilépett a rendből. Budapesten az Ampelológiai Intézetben kezdett dolgozni, majd 1921–től 1923-ig az Állami Gombászati Állomáson kapott kutatói állást. 1923-tól 1939-ig Salgótarjánban a reálgimnáziumban oktatott. Szerkesztette a Salgótarjáni Könyvek című sorozatot is. Tatai (Tatatóvárosi Múzeum), rózsahegyi (Liptóvármegyei Múzeum) és salgótarjáni tartózkodásai alatt múzeumokat is alapított. 1940-ben hazatért Keszthelyre. A Balatoni Múzeum munkatársa, majd 1941–től 1948-ig a múzeum igazgatója volt. Ebben az időben került Sümegről Keszthelyre a Darnay Kálmán-féle nagy textília-gyűjtemény. Ekkor vette fel a Dornyai mellé a Darnay nevet. 1948-ban nyugdíjazták, azonban 1949-ben megvonták nyugdíját. Később a Magyar Állami Földtani Intézetben geológusként dolgozott. Ezután újra Keszthelyre költözött, majd 1963-ban Óbudán telepedett le. Ebben az évben rehabilitálták.

Az Ösvénytaposó Baráti Társaság
2006-ban új jelvényszerző túramozgalmat
indított a Bakony-hegységben, mellyel
a neves kutatónak szeretnének méltó emléket állítani

Dr. Darnay-Dornyay Béla széles körű érdeklődése tudományos publikációiban, múzeumalapító lelkesedésében nyilvánult meg. Pedagógusként a szemléltető oktatás lelkes szorgalmazója volt. Polihisztor hajlamú kutatóként nemcsak geológiával, hanem hidrológiával, barlangkutatással, zoológiával, botanikával, archeológiával, műemlékkutatással és -védelemmel is foglalkozott. Ismeretterjesztő munkát is folytatott, helytörténeti tanulmányokat, cikkeket írt. A keszthelyi múzeum igazgatójaként múzeumi értesítőt jelentetett meg, elindította a Balatoni Múzeumi Füzetek című sorozatot és a Balatoni Múzeum Keszthely értesítőjét. Gyűjtötte a Balaton környéki helységekről szóló irodalom adatait („Balatoni kódex”). Sokat dolgozott a hévízi tó keletkezésének, és a különböző magasságokról a mai szintre történt leszállásának földtani magyarázatán. Az Ős-hévíz nyomait mindenütt megtalálta a Hévízhez közeli dolomithegyek, dombok hévforrás-lerakódásaiban és az általuk létrehozott formákban. Úttörő volt ebben is, akárcsak a Kárpátok földtani kutatásaiban! Valóban honismertető volt, a szó legszebb értelmében, kedves jelszava szerint: „honismerettel a honszeretethez!”

A Műemlékek Országos Bizottsága tagja, a Magyar Kárpát Egyesület alelnöke, a salgótarjáni Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke volt. 1964-ben Tata város díszpolgára és az ELTE aranydiplomása lett. Életének végén felkérték Salgótarján és Gyenesdiás történetének megírására, de már nem tudta befejezni a munkát. A keszthelyi Szent Miklós temetőben, családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Ott búcsúztak tőle mindazok, akik tisztelték és szerették: tanítvány, tudományos munkatárs, turistatárs és Salgótarján város, mely népes küldöttséggel jelent meg a végtisztességen. A Balaton szerelmes tudósa ott pihen a nagy tó partján. Hagyatéka a tatai Kuny Domokos Múzeumba került. Halála után a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal a Zádor-várban felépített kilátótornyot róla nevezte el. A Bakonyi Intéző Bizottság a Zircen létesített Bakonyi panteon falán elhelyezte arcképével ellátott emléktábláját és a salgótarjáni turistaház, illetve egy tatai utca is az ő nevét viseli.

(Források:  *Gál Lajos – Hársfalvi György: Gyenesdiás nevezetes személyiségei  *Keszthelyi Életrajzi Lexikon  *Magyar Természetjáró Szövetség)