25 éve, 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés köztársasági elnökké választotta Göncz Árpádot, s ezzel ő lett a rendszerváltozás utáni Magyarország első köztársasági elnöke.

(Fotó: Gordon Eszter)

Az Országgyűlés 1989. október 20-án - az úgynevezett sarkalatos törvények között - elfogadta a köztársasági elnök megválasztásáról szóló törvényt, mely szerint első alkalommal - még a parlamenti választások előtt - közvetlen elnökválasztást tartanak, a következőkben pedig az Országgyűlés választja meg Magyarország államfőjét. Az Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) kezdeményezésére kiírt, 1989. november 26-án rendezett első országos népszavazáson az állampolgárok amellett voksoltak, hogy csak a szabad országgyűlési választások után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására, akit majd az új országgyűlés választ meg.

1990. március 1-jén a még régi összetételű Országgyűlés ismét a közvetlen elnökválasztást iktatta törvénybe, annak időpontját az új parlamenti választások utánra időzítve. A március-áprilisi választások nyomán felálló új parlament két legjelentősebb politikai ereje, a kormányra készülő Magyar Demokrata Fórum (MDF) és az ellenzéki Szabad Demokraták Szövetsége 1990. április végén megállapodott abban, hogy a parlament válasszon államfőt, és a leendő államfő személyében is megegyezett. Ezt követően aláírásgyűjtés indult a közvetlen elnökválasztás lehetőségéről, de az ebben a tárgyban rendezett, július 29-i újabb referendum az alacsony részvétel miatt érvénytelen volt. Ezek után az Országgyűlés 1990. augusztus 3-i ülésén Göncz Árpád írót, szabaddemokrata politikust, addigi házelnököt jelölték köztársasági elnöknek, és miután más javaslat nem érkezett, ő lett az egyedüli jelölt. A titkos szavazáson a leadott 310 voksból 295 szólt Göncz Árpád mellett, s mindössze 13 képviselő szavazott ellene, ezzel ő lett a rendszerváltozás utáni Magyarország első köztársasági elnöke.

Göncz Árpád elnöki eskütétele
(1990. augusztus 3. - Fotó: Szalay Zoltán)

Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten. 1944-ben doktorátust szerzett a Pázmány Péter tudományegyetem jogi karán, közben, 1942-től az Országos Földhitelintézetben dolgozott. 1944-ben a Táncsics-zászlóaljban fegyveresen részt vett az ellenállásban. Politikai pályafutása 1945-ben a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártban kezdődött: Kovács Bélának, a párt főtitkárának munkáját segítette, eközben a párt független ifjúsági szervezetének vezetője, a Nemzedék című hetilap felelős szerkesztője volt. A párt szétverése után állás nélkül maradt, majd 1948-tól segédmunkásként, később lakatosként dolgozott. 1951-1956 között talajvédelmi technikus, üzemszervező agronómus volt, közben folytatta tanulmányait is: 1952 és 1956 között négy évet elvégzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, diplomáját azonban nem szerezhette meg, mert 1956-ban eltávolították az intézményből. A forradalom idején a Parasztszövetségben dolgozott, majd november 4. után bekapcsolódott az ellenállásba, többek között 1957-ben segített Nagy Imre egyik kéziratát külföldre juttatni. 1957-ben letartóztatták és 1958 augusztusában a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélték. Büntetéséből 1963-ban amnesztiával szabadult. Fogsága idején megtanult angolul, és 1963-tól szakfordítóként, 1965-től műfordítóként és szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Több drámát, regény írt, és angol meg amerikai szerzők műveit fordította magyarra.

1989-1990-ben a Magyar Írószövetség elnöke volt, azóta tiszteletbeli elnöke, írói munkásságáért 1983-ban József Attila díjban részesült. Az 1980-as évek végén alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak.

1990-2000-ben, két cikluson át a Magyar Köztársaság elnöke volt. Számos nemzetközi és magyar kitüntetés birtokosa; tiszteletére az Egyesült Államokban 2000 decemberében Göncz Árpád-díjat alapítottak, amelyet olyan magyar személyiségnek adnak évente, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott a demokrácia és az ember jogok érvényesítésében. Ugyanebben az évben vette át a George Washington-díjat.

(Források:  *Göncz Árpád Alapítvány  *Sajtó- és Fotóarchívum)