85 éves Mihail Szergejevics Gorbacsov Nobel-békedíjas szovjet-orosz kommunista politikus.

Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, szovjet elnök beszél a Lenini Komszomol XXI. kongresszusára érkezett küldötteknek
(Moszkva, 1990. április 10. - MTI/TASZSZ)

1931. március 2-án a sztavropoli határterület Privolnoje nevű falujában, orosz paraszti családban látta meg a napvilágot. 1950-ben iratkozott be a moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karára, és még egyetemistaként belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP). Az egyetemi évek után 1955-ben visszatért szülőföldjére, ahol Komszomol- és párttisztségek után 1970 áprilisában a sztavropoli határterület pártbizottságának első titkára lett. A jogi végzettség mellé 1967-ben agrárközgazdász diplomát is szerzett.

1971-ben beválasztották az SZKP Központi Bizottságába (SZKP KB). 1978-ban a mezőgazdaságért felelős KB-titkár lett, 1980 októberétől pedig már teljes jogú állandó tagként vehetett részt a legfelső pártgrémium, a Politikai Bizottság (PB) ülésein. Szovjet viszonylatban szokatlanul fiatalon, ötvennégy éves korában ért a csúcsra: Viktor Csernyenko halála után, 1985. március 11-én Andrej Gromiko külügyminiszter javaslatára az SZKP KB őt választotta főtitkárrá. 1988. október 1-jétől elnöke volt a Legfelsőbb Tanács Elnökségének, a szovjet kollektív államfői testületnek is.

Gorbacsov fiatalos lendülete, kezdeményezőkészsége új színt kölcsönzött a megcsontosodott szovjet bel- és külpolitikának, véget vetett a brezsnyevi pangás időszakának. Az SZKP 1986. évi XXVII. kongresszusán meghirdette a peresztrojkát, a gazdasági-politikai élet gyökeres átalakítását, a glasznoszty, a nyilvánosság jelszavával pedig a politika társadalmi ellenőrzését. A gorbacsovi "új politikai gondolkodás" egyik központi eleme volt, hogy minden népnek "szuverén joga van a választásra". Irányításával a Szovjetunió eljutott a többpártrendszer bevezetéséig, a demokratizálódás kibontakozásáig. A politikai rendszer megreformálása keretében bevezették az államfői intézményt, s 1990. március 15-én a pártfőtitkár Gorbacsovot választották a Szovjetunió első - s mint kiderült utolsó - elnökévé.
 

Az általa elindított változások nyomán "megmozdultak" a közép- és kelet-európai országok is, véget ért a szocialista társadalomépítési kísérlet a régióban. Az 1989. decemberi máltai találkozón Gorbacsov és George Bush amerikai elnök lezártnak nyilvánította a hidegháború korszakát. Az afganisztáni, a kelet-európai és a mongóliai szovjet csapatkivonás, a szovjet-amerikai csúcskonzultációk rendszeressé tétele, az atomleszerelést célzó START-egyezmény megkötése, a német egység megvalósulása világméretű átrendeződést hozott. Amikor 1990. október 15-én Gorbacsov megkapta a Nobel-békedíjat, az indoklás aláhúzta érdemeit a kelet-nyugati kapcsolatok átalakulásában, és abban, hogy a szovjet társadalom nagyobb nyitottságának megteremtésével hozzájárult a nemzetközi bizalom megerősödéséhez.

Gorbacsov kiengedte a szellemet a palackból, ám az általa (is) felszabadított erők őt magát is félresöpörték. A konzervatív tábor 1991. augusztusi moszkvai puccskísérletét a pártfőtitkári tisztség elvesztése árán még "túlélte", de az őt megmentő Borisz Jelcin orosz elnök néhány hónap múltán "kihúzta alóla" országát. A Független Államok Közösségének 1991. decemberi 8-i megalakulása után Gorbacsovnak egyetlen lehetősége maradt: 25-én lemondott a Szovjetunió elnöki tisztségéről. Ezt követően sem maradt távol az oroszországi belpolitikától: részt vett az 1996-os elnökválasztáson, létrehozta az Oroszországi Szociáldemokrata Pártot, melynek 2004-ig vezetője volt, s még 2012-ben is egy "szociáldemokrata projekten" gondolkozott. 1992-ben megalapította a társadalmi, gazdasági és politikai kutatásokat támogató nemzetközi alapítványát, elnöke lett a Nemzetközi Zöldkereszt elnevezésű környezetvédelmi szervezetnek, alapító elnöke a 2003-ban alakult Világpolitikai Fórumnak, résztvevője nemzetközi konferenciáknak, miközben rengeteg díjban és elismerésben részesült.

2011-ben nyolcvanadik születésnapja alkalmából nagyszabású jótékonysági gálaesten tisztelegtek tevékenysége előtt a londoni Royal Albert Hallban a zenei élet nagyságai. Az utóbbi években sokat betegeskedik, több ízben műtötték. Számos cikk, tanulmány mellett több könyvet publikált. 1999-ben leukémiában elhunyt, szeretett feleségének, Raiszának szentelte 2012-ben megjelent Egyedül önmagammal című kötetének számottevő részét. 2014 novemberében jelent meg A Kreml után című könyve, amely a Szovjetunió széteséséhez vezető hatalmi harcról szól.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)