VALLOMÁSOK: Szepes Lajos tanár, címzetes iskolaigazgató75

75 éves Szepes Lajos tanár, a Petőfi Sándor Gyakorló Általános Iskola korábbi igazgatója. Budapesten született 1939. május 11-én. Általános és középiskolai tanulmányait Baján végezte, és ott szerezte meg első, tanítói diplomáját is. Ezt követően Kaskantyún és Állampusztán tanított, majd Dunavecsén járási tanulmányi felügyelő volt. Közben Szegeden előbb általános, azután középiskolai tanári diplomát szerzett. 1968 óta Kecskeméten él. Bő három évig a városi tanács művelődésügyi osztályán dolgozott mint tanulmányi és gazdasági felügyelő, az utolsó évben megbízott osztályvezető volt. 1971-ben a Kecskemét 1. Számú Általános Iskola (1973-tól Petőfi Sándor nevét vették föl) igazgatója lett. 24 évig irányította az intézmény munkáját, 15 évig vezette a 24 városi általános iskola igazgatói munkaközösségét. 1996-ban címzetes iskolaigazgatói elismerést kapott, és ezzel egy időben korkedvezményes nyugdíjba került. Rövid ideig a város újonnan alakult pedagógiai csoportjának munkáját irányította, majd egy cikluson át az Érsekcsanádi Általános Iskola igazgatója volt.

Több mint három évtizedes pedagógusi pályafutása alatt sokat beszélt róla a szakma, mert felkavarta az állóvizet. Új módszereket, tantárgyakat, eszközöket, nézeteket vezetett be. Mindig hitt abban, amit csinált, és azt mindig meggyőződéssel csinálta. A legképtelenebb ötletekhez is csapatot tudott szervezni, utánzók, követők, rajongók csapatát. Rajongó maradt ő maga is, álmodozó, új és új ábrándokat kergető. Illenek rá Vészi Endre szavai: „Akihez hozzáérek vagy lángol, vagy jéggé dermed, de közömbös nem marad.”

„Pedagógus dinasztiából származom. Édesapám a Pázmányon végzett, az ő apja és testvérei is tanárok, tanítók  voltak. 1944-ben Bajára helyezték, így gyerekkoromat a Sugovica partján töltöttem. 1945-től a tanítóképző gyakorló iskolájába jártam. Minden nap egy darab fával a hónom alatt indultam, abban az időben azzal fűtötték az osztálytermeket. Az ottani hangulatot sohasem felejtem el.

   Szüleivel és testvéreivel (jobb oldalon Szepes Lajos)
1953-tól a ciszterciektől állami kézbe vett III. Béla Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Meglehetősen szerény körülmények között éltünk, édesapám tanári fizetése jelentette a család egyedüli jövedelmét. Ő félt attól, hogy ha történetesen kidőlne, mi lenne velünk, ezért harmadikban átvitt a közgazdasági technikumba. Így lettem képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus. Végzettségemet hamarosan kamatoztatni tudtam: a Sugó-parton egy rosszul sikerült szaltó eltörte a hatos csigolyámat, ezért nem tudtam azonnal tovább tanulni, és egy évig könyvelőként dolgoztam. A következő évben azután a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet hallgatója lettem, és 1961-ban tanítói diplomát szereztem. 

A gyönyörű bajai évek után gyakorló évemet Kaskantyún töltöttem. Mint városi embert a falubeliek nehezen fogadtak be, albérletet is csak hónapokkal később kaptam, addig az iskola folyosóján aludtam. Az ottani állapotokat jól jellemzi, hogy a tantermem volt egyben a katolikus templom is, az áldoztató rácsot átlépve tudtam csak a katedrára feljutni. Ennek ellenére napjaink boldogan teltek, a tanítást rettenetesen élveztem – egy összevont osztályt, 42 gyereket okítottam –, és munkámra borzasztóan büszke voltam.

A tanítást és az azzal összefüggő munkát mindig szerette 

A következő évben Állampusztára kerültünk. Akkor már házasember voltam – feleségemet, gyermekeim édesanyját még Baján ismertem meg –, és az önálló élet reményében örömmel mentünk oda. Állampusztán nem volt tanácselnök, se párttitkár, csak a börtönparancsnok, aki viszont szerette a pedagógusokat. Úgyhogy kedvesen, szívélyesen fogadtak bennünket. Rögtön kaptunk egy nagyon aranyos, egyszobás, fatüzelésű, fürdőszobás lakást. Minden körülmény adott volt tehát ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Tanítás közben tanulmányainkat is folytattuk. Előbb a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán általános iskolai tanári oklevelet, majd a JATE pedagógia szakán középiskolai tanári oklevelet szereztem.

1964-ben járási tanulmányi felügyelői állást ajánlottak fel, amit nem akartam elfogadni. Apám is úgy vélte, hogy fiatal vagyok még ahhoz. De hiába mondtam több ízben is nemet, újra és újra megkerestek, s végül meggyőztek és elvállaltam a feladatot. Így hát a járási székhelyre, Dunavecsére mentünk, és négy évig ott éltünk. Az utolsó évben a kultúrház igazgatói feladatait is elláttam.

Világ életemben urbánus ember voltam, s bár a falusi élettől nem féltem, 1968-ban, amikor nagylányunknak iskolát kellett választani, Kecskemétre költöztünk. Döntésünkben segített az a tény is, hogy apósoméknál fölszabadult egy házrész, azaz volt hova költöznünk. Itt is kisebb vitával kezdődött a munkahelyválasztás, mert én tanítani szerettem volna, de végül mégis a városi tanácsnál kaptam állást tanulmányi felügyelőként. Egy igazán kitűnő gárdába kerültem, megtiszteltetésnek éreztem ott dolgozni.

Kecskeméten iskolaigazgató lett

Három és fél év múlva megüresedett a Kecskemét 1. Számú Általános Iskola igazgatói helye. Az állást fölajánlották és én nagyon megijedtem. 32 éves voltam mindössze, és a város legnagyobb iskolája: nyolcvanfős tantestület, illetve 1200 gyerek várt ott rám. A kihívás óriási volt, de nagyszerű, segítő kollegák vettek körül. Apámhoz kapcsolódóan – ő Baján korszerű nyelvi laboratóriumot épített ki – én is igyekeztem az oktatáshoz a lehető legjobb feltételeket biztosítani. Az ország három intézményének egyikeként az orosz nyelv mellett bevezettük a második idegen nyelv tanítását, és nyolc angolszakos tanárral már 1971-től angol nyelvi szakosított tantervű osztályokat indítottunk. Meggyőződésem, hogy a tanításban a legnagyobb ember az első osztályosok tanítója. Ezért vezettem be az iskolában az úgynevezett kisfelmenőt, ami azt jelentette, hogy az első-másodikat és a következő két évet mindig ugyanaz tanította. Élő kapcsolatokat alakítottunk ki erdélyi, angliai, svéd, francia és amerikai iskolákkal. Gimnáziumi továbbtanulási arányunk mindig 80% körüli volt. Az iskola fejlődéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy 1987-ben a Tanítóképző Főiskola gyakorló intézménye lettünk. Komoly harc előzte meg a csatlakozást, de mindent megtettem azért, hogy megvalósuljon.

Nagyon fájt, hogy 1995-ban fel kellett állnom, címzetes iskolaigazgatóként korkedvezményes nyugállományba kerültem. Annak ellenére, hogy anyagilag jól jártam, mindez a mai napig megemészthetetlen számomra. Közoktatási szakértő lettem, rákerültem az országos szakértői listára. Kinevezett főtanácsosi munkakörben rövid ideig Kecskemét Megyei Jogú Város újonnan alakult Pedagógiai Ellenőrzési és Szakmai Csoportját vezettem, majd igent mondtam az érsekcsanádi polgármester csábításának, és egy cikluson át az ottani iskola igazgatója voltam. Jó visszagondolni ezekre az évekre, például a millenniumi emlékmű elkészítésére, de Probstner János segítségével ekkor állítottuk fel a Tanítók falát is, és az általános iskolai megyei népdaléneklési versenyek helyszíne lettünk.

Édesapjával Kassa főterén

2002 óta ismét Kecskeméten élek, bár úgy tartom, el se mentem innét. Nagyon szeretem a várost. Itt lehet sétálni, lehet nézelődni, lehet merengeni. Korábban rongyosra beszélt számmal Baját tartottam az «igazinak», de most már látom: Kecskemét napjainkban sokkal magasabb színvonalon tudja kiszolgálni az itt élőket.

Gyermekeim a büszkeségeim. Két ragyogó lányom van, egyikük sikeres fül-orr-gégész, audiológus szakorvos, férje szülész-nőgyógyász főorvos, és két stramm fiúunokával örvendeztettek meg. Másik lányom tovább viszi az apai fonalat, ő magyar-angol szakos tanár, évekig a GAMF-on is tanított. Ott is van két unokám, egy fiú és egy kislány. Az idő persze szalad, négyük közül már hárman egyetemisták, a legkisebb pedig épp ezekben a napokban érettségizik. Vejem szemész osztályvezető főorvos, lányom az ő hatására jelenleg egy optikai szalont vezet. Szóval jól körül vagyok bástyázva, ha egészségügyi gondom adódna, nem kell messzire mennem.

Unokáival a Dunán

Soha nem voltam könnyű ember. De egy biztos, hogy csak és kizárólagosan a szakma vezérelt. És még egy dolgot biztosan tudok: tudatosan sosem ártottam senkinek. Harmincéves igazgatói működésem során egyetlen egy fegyelmit nem adtam, sőt még gyereket sem buktattam. Ha még egyszer kellene kezdenem, ugyanezt a hivatást választanám!”

(Források:  *Széki Bálintné Márta búcsúbeszéde, 1996  *Kecskeméti Televízió)

TÁMOGATÓINK

A Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlata

 

Mindaz, amit Kecskemétről tudni érdemes

Turisztikai multimédiás DVD-ROM, amely szöveges információk, térképek, több mint ezer fotó és 13 videofilm segítségével mutatja be a város műemlékeit, múzeumait, természeti kincseit, speciális vonzerőit. A háromnyelvű kiadvány ismerteti a városban született, vagy egykor itt élt és alkotott hírességek életútját, valamint a Kecskeméten napjainkban működő intézmények, civil szervezetek, turisztikai szolgáltatók és cégek tevékenységét is.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu