főoldalra
   
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét
2024. október 15.
   

PARTNEREINK



KTV

Synergic Kft.


Termostar Kft.

  



 

VALLOMÁSOK: dr. Füzi László főszerkesztő, ügyv. igazgató60

dr. Füzi László (Fotó: Bahget Iskander)60 éves dr. Füzi László főszerkesztő, ügyvezető igazgató. Lövőn született 1955. március 15-én. 1973-ban Sopronban, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait Szegeden folytatta. Diplomáját a JATE BTK magyar-történelem és XX. századi magyar irodalom szakán szerezte. Szakdolgozatát, valamint 1981-ben doktori disszertációját is Németh László pályakezdéséről írta. 1979-től Egerben, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában tanított. 1982 óta Kecskeméten él. A Forrás folyóirat szerkesztője, 1989 óta a folyóirat főszerkesztője, 2011 óta a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft. ügyvezetői feladatait is ellátja. Irodalomtörténészi kutatásainak középpontjában Németh László életének, munkásságának bemutatása áll. Számos önálló kötete jelent meg, több könyv kötetének szerkesztője volt, így például: Katona József, Kecskemét, 1992; Németh József: Napló, Magvető, 1994 (sajtó alá rendezés, szerkesztés); Homok-haza (Irodalmi képeskönyv Bács-Kiskun megyéről) Forrás Kiadó, 1998 (összeállítás-szerkesztés); Lakatlan Sziget I-III. (Naplók) Kalligram, 2000; Búcsú barátaimtól (Baka István emlékezete) Nap Kiadó, 2001; Alkat és mű (Németh László 1901–1975) Kalligram, 2001; A Semmi közelében – három magatartás (József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alkatáról) Kalligram, 2002; Kecskemét irodalomtörténete (Orosz Lászlóval), 2003; Világok határán – ikerkönyv, Kalligram, 2010; Kötések, szakadások – hármaskönyv, Kalligram, 2012. Jelentős szerepet vállalt a Homok-haza irodalmi, valamint a Bronztű, sisak történelmi képeskönyv, illetve a Csatári Bálint, Heltai Nándor, Walter Péter szerzőkkel közösen készített Két folyó között: Bács-Kiskun című fotóalbum megjelentetésében. Írásai rendszeresen megjelennek magyarországi és határon túli irodalmi folyóiratokban, heti- és napilapokban. A Németh László Társaság elnöke, a Katona József Társaság alelnöke, a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága tagja. Irodalomszervező és írói munkásságát több alkalommal elismerték, számos jelentős irodalmi díj birtokosa: Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja (1989); Déry Tibor-díj (1996); Németh László-emlékérem (1996); Darvas József-díj (1999); Bács-Kiskun Megye Közművelődési Díja (1997); Darvas József-díj (1999); Az Év Könyve Díj (2002 – az Alkat és mű című kötetéért); József Attila-díj (2004); Katona József-díj (2005); Tiszatáj-díj (2005); Pilinszky János-díj, a Forrás csapatával közösen (2008); Szilády Károly-díj (2010); Székelyföld-díj – Székely Bicskarend (2011), Hídverő-díj, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díja (2013).

„Földművelő családból származom. Szüleim, nagyszüleim Fertőszentmiklóson éltek. Apám körzeti megbízottként sokáig Fertődön dolgozott, közben rövid időre Lövőre helyezték, én pont ekkor születtem. Később szüleim az iparosodottabb hagyományokkal bíró Petőháza szélén, a cukorgyár mellett építkeztek. Ötéves koromtól a kis település határában laktunk – általános iskolába az alig két kilométerre fekvő Fertőszentmiklóson jártam –, de más értelemben is átéltem a határvidék mindennapokra gyakorolt hatását: amikor diákként vagy már felnőttként hazamentem, a határ közelsége miatt a vonaton mindig számíthattam a határőrök igazoltatására. Határsávban éltünk, a Fertő-tóhoz sem mehettem akkoriban, csak néhány éve, 2010-ben sétáltam először a partján.

Nagyanyámmal, anyám karján    .... és néhány évvel később nagyapámmal
                       Nagyanyámmal, anyám karján                      ... és néhány évvel később nagyapámmal

Mindig szerettem olvasni. Akartam tanulni, egyre többet tudni. Két könyvtárba is beiratkoztam, és minden fellelhető könyvet – gyakran még a számomra akkor még kevésbé érthető könyveket is elolvastam. Az általános iskola után sem változtam meg, mire leérettségiztem, már a teljes népi irodalmat megismertem.


Testvéreimmel    Családi fotó
                                     Testvéreimmel                  Családi fotó a hatvanas évek második feléből

Középiskolába Sopronba jártam, a Széchenyi István Gimnáziumnál jobb helyen nem is tanulhattam volna. Kiváló tanárok oktattak ott, különösen Szalai Dénes magyartanár volt rám nagy hatással. Szakkört is tartott nekünk, de az órái is élvezetesek voltak. Gyakran beszélt Tamási Áronról, és irodalmi folyóiratokból is rendszeresen felolvasott. Neki köszönhetem, hogy már akkor állandó olvasmányommá vált több hazai és határon túli kortárs irodalmi lap:Diákéveimben mindig szerettem focizni a Jelenkor, a Valóság, az Új Írás, a Napjaink, a Tiszatáj és az Élet és Irodalom. A Kecskeméten kiadott Forrással is találkoztam ekkor, az 1973 januárjában megjelent Petőfi-szám még ma is gyakran jut eszembe. »Kiflipénzemet« általában félretettem, és könyveket vásároltam belőle. Emlékszem, Kónya Judit Sarkadi Imréről írt kötetét vettem meg először.

Diákéveimben mindig szerettem focizni

Érettségi után egyértelmű volt, hogy milyen irányban tanuljak tovább. Sikeresen felvételiztem a JATE magyar–történelem szakára, és egy év katonaság után 1974 őszén tanulmányaimat ott folytattam. Fantasztikus irodalmi közegbe kerültem. Már az első héten jelentkeztem Ilia Mihály határon túli magyar irodalommal foglalkozó speciális kollégiumára. A Széchenyi-díjas irodalomtörténésszel, a Tiszatáj főszerkesztőjével máig tartó, mély emberi, baráti kapcsolatba kerültem. Utolsó email üzenetét, amelyben a márciusi Forrás anyagaira reagált, tegnap este kaptam meg.

Egyetemi csoporttársaimmal jó közösséget alkottunk, közülük többen irodalmárok, közéleti emberek lettek, így például Dobozi Eszter, Kozmács István, Csapody Miklós, Kőszeghy Péter és György Péter. A felsőbb évfolyam hallgatóival, többek között Baka Istvánnal, Szigeti Sándor Lajossal, Zalán Tiborral, Géczi Jánossal is jóban voltam. De felejthetetlen élmény számomra az is, hogy ezekben az években az erdélyi irodalmi élet több jelesével: Markó Bélával, Farkas Árpáddal, Kányádi Sándorral és Balogh Edgárral személyesen is találkozhattam.


Ágival gyakran kirándulunk        Egyik elismerésemet együtt ünnepeltük
                        Ágival gyakran kirándulunk              Egyik elismerésemet együtt ünnepeltük
                                                                                                         (Fotó: Bahget Iskander)

Az egyetemen ismertem meg feleségemet, Somogyvári Ágnest. Ági történelem-régészet szakra járt, közös előadásaink egyikén láttam meg először, azután a régi Somogyi-könyvtár, ennek bútorzatát még Juhász Gyula nagybátyja készítette, végleg összehozott bennünket. Negyedéves korunkban kötöttük össze hivatalosan is az életünket. Három gyermekünk született, és ma már három unokának is örülhetek. Zsófi jogász lett, Ági pedig közgazdász, mindketten Pesten élnek, míg Péter az ELTE ötödéves magyar szakos hallgatója.

Gyermekeim (Fotó: Bahget Iskander)
Gyermekeim
(Fotó: Bahget Iskander)

Az egyetem elvégzése után, mivel egy akkori rendelkezés miatt az egyetemen nem tarthattak meg végzős hallgatót, Egerbe költöztünk. Ági professzora, a szintén Széchenyi-díjas régész, Trogmayer Ottó közbenjárására Ági a Dobó István Vármúzeumban kapott állást, én pedig az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában tanítottam magyart és történelmet. Kiváló kollégák vettek körül, és a diákok is fogékonyak voltak. Több tehetséges versmondóval foglalkoztam, színjátszókört alapítottunk kollégáimmal. Jól éreztük magunkat Egerben, komoly erkölcsi dilemmát okozott számunkra, amikor három évvel később eljöttünk onnan.

Életem alakulására döntő hatással volt, hogy a városi művelődési központban Cs. Varga István irodalomtörténésszel közösen irodalmi esteket szerveztünk. Ezek a rendezvények igen népszerűek voltak, például Csoóri Sándor bemutatkozására 750-en jöttek el. 1982-ben a Forrás szerkesztőségének munkatársait, Szekér Endrét, Buda Ferencet és Bodor Jenőt is meghívtuk. Az est olyan jól sikerült, hogy néhány nap múlva Szekér tanár úrtól levelet kaptam, a szerkesztőség nevében hívott a laphoz szerkesztőnek. Hívására igent mondtam, azóta a Forrás a munkahelyem.

Az elmúlt évtizedekben három dolog foglalkoztatott: egyrészt a tanítás, másrészt a szerkesztés, a kulturális szervezés, és végül a kutatás. Életem során hol az egyik, hol a másik kapott nagyobb hangsúlyt. Míg Egerben elsősorban a tanítás töltötte ki napjaimat, úgy az elmúlt 33 év során a másik két terület került előtérbe.


A tízéves Forrás (Fotó: Bahget Iskander)
A tízéves Forrás:
Lezsák Sándor, Balázs József, Gál Farkas, Goór Imre, Hideg Antal,
Kovács István, Pintér Lajos, Utassy József, Tornai József
Ülnek: Szekér Endre, Hatvani Dániel, Buda Ferenc (guggol), Zám Tibor

(Fotó: Bahget Iskander)

A Forrás az 1980-as években erős közéleti szerepet vállalt, írásaival nyíltan politizált. Az 1983-ban megjelent »szárszói-emlékszám« vagy az 1984-ben közzétett »népfőiskola-szám« óriási politikai botrányt váltott ki. Folyamatos támadások érték a lapot, az akkori Magyar Hírlapban és a Petőfi Népében is megkérdőjelezték a létjogosultságunkat. Célkeresztben dolgoztunk, tudtuk, hogy figyelnek, lehallgatnak bennünket. Mindezek ellenére tettük a dolgunkat, s talán nem is hiába, hiszen a 20. század nyolcvanas éveit összegző művében Romsics Ignác – ismét egy Széchenyi-díjas történész – a Forrást a rendszerváltó folyóiratok között említi, ahogyan az is volt.


Tóth László emléktáblájának avatásán, 1984-ben - (Fotó: Bahget Iskander)
Tóth László emléktáblájának avatásán, 1984-ben:
Molnár János, Katona Piroska, Fehér Sándor, Saskői Zoltánné, dr. Tapasztóné Perlaki Magdolna,
Pintér Lajos, Füzi László, Szekér Endre, Kiss Benedek

(Fotó: Bahget Iskander)

1989-ben pályázat útján, szerkesztőtársaim egyetértésével lettem a Forrás főszerkesztője. Nem kevés feladat várt rám, hiszen a következő években már nem politikai, hanem gazdasági és működési nehézséggel kellett szembenéznünk. A kulturális támogatások keretei gyökeresen megváltoztak, és 1991-től a kiadói feladatokat is nekünk kellett ellátnunk. Szellemileg is új utat kellett keresnünk, hiszen a rendszerváltást követő években az érdemi politizálás helye a parlament lett, de a hozzánk hasonló célt kitűző lapok száma is megnőtt. A helyzethez alkalmazkodnunk kellett, ugyanakkor arra törekedtünk – és ma is ez a hitvallásunk –, hogy a Forrás hagyományaiból, ami élő, azt megőrizzük, emellett pedig követjük a kor mozgását.

Az azóta eltelt negyedévszázad alatt a Katona József Könyvtárral nagyon jó kapcsolatunk alakult ki, számos, valójában meg nem számolható rendezvényt: irodalmi esteket, megyei irodalmi túrákat szerveztünk közösen. Vekerdi László, Sándor Iván, Ilia Mihály, Faludy György, Tandori Dezső, Lengyel András – és még sorolhatnám a neveket – írásait rendszeresen közöltük, többen közülük személyesen is eljöttek Kecskemétre. Óriási élmény volt számomra, hogy akik írásait fiatalon szinte rajongva olvastam, azokkal most ily módon is megismerkedhettem. Az is örömmel tölt el, hogy az elmúlt évek-évtizedek közös munkái baráti körré kovácsoltak bennünket. Buda Ferenc, Dobozi Eszter, Komáromi Attila, Pintér Lajos, Bosznay Ágnes és persze Bahget Iskander – csak néhány név azok közül, akikkel szoros munkahelyi közösséget alkotunk.


Buda Ferenccel a Forrás 45. születésnapján (Fotó: Bahget Iskander)
Buda Ferenccel a Forrás 45. születésnapján

(Fotó: Bahget Iskander)

2011 decembere óta új szervezeti keretek között dolgozunk. A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyekben a Forrás Kiadó, a Nemzetközi Kerámia Stúdió, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, a Népi Iparművészeti Gyűjtemény és a Katona József Emlékház tevékenykedik együtt. A Műhelyek vezetése izgalmas feladat, nagy kihívást jelentő munka, sok örömöt okoz nekem. A változások ellenére minden műhelyt megőriztünk, a rendezvényekkel pedig lehetőségek is nyíltak előttünk. Napjainkban ez a műhely-együttes az ország egyetlen olyan kreatív művészeti intézménye, amelyik kiállító tereivel és a Forrással a saját munkájára is tud reagálni. Ezzel a lehetőséggel a jövőben is élni akarunk, és természetesen komoly fejlesztési terveink is vannak.

Életrajzi könyvem folytatása nemrég készült el, szeretném, ha az idén megjelenhetne, de az anyagiak még hiányoznak ehhez. Úgy tervezem, hogy pár év múlva a sorozat harmadik könyvét is megírom, egyúttal le is zárom a számadást. Minden területen folytatni szeretném eddigi munkámat, emellett pedig továbbra is gazdag családi életet szeretnék élni, jó lenne minél több időt tölteni az unokáimmal!”

Aktuális lapszámunk tartalma:

A schwechati csata egyik áldozata

A református főgimnázium egykori igazgatója

A hírös város legendás sebésze

Kecskemétre menekült az iskola elől

Félt a közönytől, a se-se emberektől


Aktuális számunk



Archívum

2007. december
2008. január
2008. február
2008. március
2008. április
2008. május
2008. június-augusztus
2008. szeptember
2008. október
2008. november-december
2009. január
2009. február
2009. március
2009. április
2009. május
2009. június-augusztus
2009. szeptember-október
2009. november-december
2010. január-február
2010. március-április
2010. május-június
2010. július-augusztus
2010. szeptember-december
2011. december
2012. június
2012. július-augusztus
2012. szeptember-október
2012. november-december
2014. január 9.
2014. január 16.
2014. január 23.
2014. január 31.
2014. február 14.
2014. február 28.
2014. március 15.
2014. március 31.
2014. április 15.
2014. április 30.
2014. május 15.
2014. május 31.
2014. június 15.
2014. június 30.
2014. július 31.
2014. augusztus 15.
2014. augusztus 31.
2014. szeptember 15.
2014. szeptember 30.
2014. október 15.
2014. október 31.
2014. november 30.
2014. december 15.
2014. december 31.
2015. január 15.
2015. január 31.
2015. február 14.
2015. február 28.
2015. március 15.
2015. március 31.
2015. április 15.
2015. április 30.
2015. május 15.
2015. május 31.
2015. június 15.
2015. június 30.
2015. július 31.
2015. augusztus 31.
2015. szeptember 15.
2015. szeptember 30.
2015. október 15.
2015. október 31.
2015. november 30.
2015. december 31.
2016. január 15.
2016. január 31.
2016. február 29.
2016. március 31.
2016. április 30.
2016. május 31.
2016. június 30.
2016. július 31.
2016. augusztus 31.
2016. szeptember 30.
2016. október 31.
2016. november 15.
2016. november 30.
2016. december 31.
2017. január 15.
2017. január 31.
2017. február 28.
2017. március 31.
2017. április 30.
2017. május 31.
2017. június 30.
2017. július 31.
2017. augusztus 31.
2017. szeptember 30.
2017. október 31.
2017. november 30.
2017. december 31.
2018. január 31.
2018. február 28.
2018. március 31.
2018. április 30.
2023. január 31.
2023. február 28.
2023. március 31.
2023. április 30.
2023. május 31.
2023. június 30.
2023. július-augusztus
2023. szeptember
2023. október
2023. november
2023. december
2024. január
2024. február
2024. március
2024. április
2024. május
2024. június


Bejelentkezés

E-mail:
Jelszó:
regisztrálás


  HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.  •  Tel.: 20/886-1979  •  E-mail: info@hirosnaptar.hu