Mesterhegedű volt, melyen Isten játszott emlékezetesen100

„Egyszer mindnyájunkra elkövetkezik az, hogy «a mi külső emberünk megromol». Bizony nem könnyű elviselni, hogy valami, ami szép volt, jó és kedves volt, elromlik. Hanyatlik az életerő, elfárad a test, meggyengül a látás, zörgővé válik a szív, meglassúdik a mozgás, kopik a szervezet, csökken az aktivitás. […] Fájdalmas, de mégse tragikus, mert ha sok minden elmúlik is, van, ami megmarad. Helyesebben: Aki megmarad! Aki tegnap, ma, és örökké ugyanaz: Jézus Krisztus” – írta gyülekezete idős, beteg tagjainak 1970 júniusában. Néhány hét múlva váratlanul hazahívta az, akiről bizonyságot tett.

Joó Sándor református lelkipásztor 1910. február 17-én jómódú, tekintélyes kecskeméti családban született. Édesapja, Joó Gyula a Református Jogakadémián tanított, s emellett a gyülekezet presbitereként, majd főgondnokaként is szolgált. Szülei eredetileg jogászi pályára szánták, de ő, akire erősen hatott szülővárosa pezsgő egyházi élete, kitartott a lelkészi hivatás mellett, így az otthoni gimnáziumban szerzett jeles érettségi után elvégezte a Budapesti Református Teológiai Akadémiát. 1932-ben Amszterdamban folytatta tanulmányait. Hollandiából hazatérve előbb Budapesten, majd Kecskeméten, azután újból a fővárosban volt segédlelkész.

Édesanyjával, Révész Máriával 

1938-ban házasságot kötött Máthé Imola zenetanárnővel. Hat gyermekük – egy lány és öt fiú – született, valamennyien zenét tanultak. 1938-tól 1970-ben bekövetkezett haláláig Pasarét lelkipásztora volt. Szolgálata alatt szerveződött önálló egyházközséggé a gyülekezet, épült fel a templom, majd a gyülekezeti ház és a parókia. Érdeklődése és munkája túlmutatott a templomon és annak helyiségein. A háborús években és a későbbiekben is mindig a bajbajutottak mellé állt. Sohasem feledkezett meg a rászorultakról. „Egész szemléletét és gyülekezeti munkáját áthatotta a diakónia: az elesettek, üldözöttek, gyengék iránti segítő szeretet. Még ma, halála után 40 évvel is hallunk történeteket arról, mennyi áldozatra volt kész másokért, hogy segítsen. Ő hitte, és élte is, amit hirdetett.” (Cseri Kálmán lelkipásztor) „Végtelen türelmes és segítőkész volt, nem mehetett hozzá senki úgy, hogy ne fogadta volna szívesen. És nemcsak a hivatalban. Ha vidéki vendég jött, azonnal szállást ajánlott neki, asztalához ültette. Szeretet sugárzott a szeméből.” (Kenéz Ferenc lelkész) „Hitetleneket hitre vezetett, kicsinyhitűek hitét megerősítette, veszendő lelkek kárhozatos éjszakáján szövétneket gyújtott. Vérző lelkeket kötözött be, és elrontott életeket gyógyítgatott. Mindenkor azzal a meggyőződéssel: nem ő, hanem mindezt az Úr Jézus munkálja általa. Ő csupán tolmácsa, eszköze Urának.” (Borbély László gondnok)

A pasaréti református templom előtt

Gyökössy Endre és Farkas József lelkipásztorokkal együtt fontos szerepet töltött be az 1956-os Megújulási Mozgalomban. „Barátságunk még a harmincas évek elején kezdődött a teológián. […] Életem egy mélypontján ült le mellém. Igen, leült és nem leereszkedett. Pontosabban mellém ült és megkérdezte: Mi bánt? Vajon honnan érezhette meg, hogy majd szétfeszít az indulat, a megszégyenítettség, a keserűség? Talán észrevette, hogy könnyes a szemem? Pontosan nem tudom már megmondani. Azt sem, ki és mivel bántott meg annyira, hogy olyan állapotba kerültem. Ma már csak arra emlékszem, ahogyan átölelte a vállam, és a meleg, szelíd baritonjára.” (Gyökössy Endre lelkipásztor)

Működését a „hivatalos egyház” nem méltányolta, jelentősebb közegyházi tisztséget nem kapott, azonban a gyülekezet és a pasaréti vasárnapi istentiszteletre máshonnan járók annál inkább szerették prédikációit. "Milyenek voltak Joó Sándor igehirdetései? Pátosz nélküliek, hitet és szeretetet sugárzók, személyesek.” (Bolyki János teológiai professzor) „Mindenekelőtt jó igehirdető volt. Egyik gondolata következett a másikból. Nem volt «üres járat» bennük. Mindig figyelnünk kellett, de lehetett is. Sok-sok igehirdetése még ma is bennünk él, akik annak idején hallgattuk őt.” (Mikesi Károly, Kecskeméten élő nyugdíjas lelkész) „Mesterhegedű volt Sándor. Nem magától szólt, de mivel Isten játszott rajta, emlékezetesen gyönyörű volt a szava.” (Regéczy-Nagy László honvédtiszt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke)

Jézus személye és váltságműve volt Joó Sándor hitének és prédikációjának középpontjában. Végrendeletét is evvel fejezte be: „Jézusban való hitemben boldog voltam. Ezt szeretném örökül hagyni.”

A kecskeméti református templomban
a 100 éve született Dr. Joó Sándor
lelkipásztor életéről kiállítás nyílt,
 amely március 15-ig tekinthető meg
az istentiszteletek után.

(Forrás:  Joó Sándor igehirdetései • Katona József Könyvtár • Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtára • Magyar Életrajzi Lexikon • Pasaréti Református Gyülekezet • Reformátusok Lapja, 2010)