80 éve, 1937. január 30-án Tiszaderzsen született Hatvani Dániel Radnóti-díjas újságíró, szerkesztő, költő, szociológus. A szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát. Az írással már egyetemistaként eljegyezte magát, Kecskemétre kerülése után, 1960 végétől újságíróként dolgozott a Petőfi Népe szerkesztőségében. Emellett a Kiskunságban is jelentek meg írásai. A Forrás szerkesztőségének a folyóirat indulása óta tagja volt. Varga Mihály eltávolítását követően, 1973. november 1-jétől lett a lap főszerkesztője, 1974 januárjában szerepelt a neve főszerkesztőként a folyóiraton először, és ezt a feladatát 15 éven át, 1988-ig látta el. Az ő főszerkesztősége alatt lett a Forrás országos jelentőségű és ismertségű folyóirat.


Szerkesztői munkája mellett jelentős költői-írói-szociográfusi munkásságot mondhatott a magáénak. Első verseskötete még 1965-ben jelent meg (Üvegcserepek), ezt újabb verseskötetek (Koronaakác - 1975, Totemarc - 1979), szociográfiai könyvek (Füst száll fölfelé, Vízalatti harangok) és prózai kötetek (Homokfolyam, Erre csörög a dió) követték. 1997-ben jelent meg a Tilalomfák árnyékában (Egy irodalmi főszerkesztő emlékirata) című emlékezése.

Kecskemétről való távozását követően Békéscsabán élt, előbb az Új Auróra című folyóiratot, majd annak utódjaként a Napóra című lapot szerkesztette, ennek megszűnte után Diósjenőn, azután Budapesten, illetve Szatmár községben, később pedig Bodrogkeresztúron élt, közben újabb köteteket jelentetett meg, s új kötetei álltak megjelenés előtt. 2006-ban hunyt el Kecskeméten.
(Források:  *Forrás folyóirat, 2006  *Füzi László: Búcsú Hatvani Dánieltől   *Katona József Könyvtár)