90 éve, 1927. január 20-án hunyt el Schwenszky Ármin állatorvos, a patkolástan oktatója.

1846. április 7-én született Bánátkomlóson (Torontál vármegye). Kecskeméten hat gimnáziumi osztályt végzett, majd a Pesti Magyar Királyi Állatgyógyintézetbe iratkozott be. Az állatorvosi tanulmányok elvégzése után oklevelet szerzett. Ezután három és fél évig mint gyakorló állatorvos működött Pesten, azt követően két és fél éven keresztül a Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet patkoldájában ösztöndíjas gyakornok volt. 1878 júliusában és augusztusában a Pancsován és Dubovácon uralkodó marhavész elfojtására küldték ki. 1878. szeptember 1-jétől 1880. január 31-éig a Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet belorvostani klinikáján tanársegédként, 1880. február 1-jétől 1882 áprilisának végéig pedig a kőbányai sertésveszteglő hivatal vezetőjeként dolgozott. 1882. május 1-jén kinevezték a patkolástan tanárának az állatorvosi tanintézethez. A tanítást 1914 nyarán fejezte be, és 1915. július 20-án, 33 évet meghaladó oktatói munka után vonult nyugalomba.

Irodalmi téren is tevékeny volt. Számos, a patkolástan és patabetegségek körébe tartozó, önálló vizsgálatokon és megfigyeléseken alapuló dolgozata jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Nádaskay Bélával közösen írt Patkolástani kézikönyve (1891) 17 év alatt öt kiadást ért meg. Megvetette a patkolástani intézet gyűjteményének alapját, és azt számos értékes készítménnyel, az elméleti oktatáshoz szükséges segédeszközzel gyarapította. 1883-ban a földművelésügyi miniszter állami állatorvos címmel, 1886-ban pedig a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. 1907-ben, 25 évi tanári szolgálata alatt kifejtett sikeres működéséért a földművelésügyi miniszter elismerésében részesült. Kötelességtudóan, lelkiismerettel, pontosan és érdek nélkül teljesítette hivatalos feladatait, zárkózott természetével nem kereste a nyilvánosságot.

Schwenszky Ármin négy évtizedet meghaladó, teljes odaadással végzett munkájával, szaktudásával, gyakorlati tudásával kiérdemelte a tiszteletet és a megbecsülést. Hosszú, súlyos szenvedés után, 81. életévében, 1927. január 20-án hunyt el.

(Források:  *Állatorvostudományi Egyetem - Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum  *Katona József Könyvtár)