1892. augusztus 15-én született Louis de Broglie Nobel-díjas francia fizikus, akadémikus, a kvantumfizika egyik legnagyobb tekintélyű képviselője.

Louis-Victor-Pierre-Raymond, de Broglie 7. hercege, akit Louis de Broglie néven ismer a világ, egy normandiai kisvárosban, Dieppe-ben látta meg a napvilágot. Eredetileg történésznek készült, de fizikus bátyja hatására érdeklődése hamarosan a természettudományok felé fordult. Először a fivérétől hallott Max Planck és Albert Einstein munkásságáról. 18 évesen kezdett elméleti fizikát tanulni a Sorbonne-on, de azért a történész diplomát is megszerezte.

1924-es doktori értekezésében fejtette ki elméletét az elektronhullámokról, amely szerint az anyag atomi méretekben hullámtulajdonságokkal rendelkezik. Einstein 20 évvel korábban vetette fel, hogy a fény bizonyos körülmények között úgy viselkedik, mintha részecskékből állna, és ezt a tételt 1923-ban igazolták is. A fizikusok még alig fogadták el a fény kettős természetének elvét, amikor ő ezt a kettős jelleget már az anyagra is kiterjesztette.

Doktori értekezését Einstein is lelkesen fogadta, fel is használta. De Broglie hipotézise szerint minden mozgó részecske vagy objektum rendelkezik egy hozzárendelt hullámmal. Tétele új kutatási területet teremtett a fizikában, a hullámmechanikát, amely egyesítette a fény és az anyag fizikáját. A Broglie-hullámoknak csak a szubatomi részecskék világában van szerepük. Kutatásai során munkatársaival kifejlesztették az elektronmikroszkópot, amelynek sokkal jobb a felbontása, mint az optikai mikroszkópnak.


A hullámmechanika megalapozásáért 1929-ben neki ítélték oda a fizikai Nobel-díjat. Elméleti tevékenységét ezt követően a hullámmechanika kauzális magyarázatának szentelte. Az addigi elméletek nem oksági összefüggéseken, hanem valószínűségi modelleken nyugodtak. 1928-ban az elméleti fizika professzora lett a Henri Poincaré Intézetben, és 1962-ig ott tanított. Az Intézetben alkalmazott mechanikai központot hozott létre, ahol optikai, kibernetikai és atomenergiai kutatások folytak.

1945 után a Francia Atomenergia Hatóság tanácsadója volt. 1952-ben az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának díjával tüntették ki a tudományt népszerűsítő műveiért. 1961-ben megkapta a Becsületrend Nagykeresztjének Lovagja címet. Tagjai sorába választotta a Francia Tudományos Akadémia és a Royal Society is.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)