Marosvásárhely, Kecskemét testvérvárosa történetének legmozgalmasabb időszakát élte a huszadik század első évtizedében. A város poros vidéki településből urbanizált központtá alakult, kiépült az infrastruktúra, a városközpontot ízléssel, szerencsés kézzel formálták át. Száz év telt el azóta, s bizony nem nyomtalanul. Az épületek többsége felújításra szorul. A helyreállítási feladatokban évek óta kecskeméti mesteremberek, Holtság Károly és munkatársai is részt vesznek.

- Milyen munkákra kaptak megbízást?
- Néhány éve már, hogy a százéves prefektúra felbecsülhetetlen értékű, Róth Miksa-készítette festett ólomüvegablakainak restaurálására a magyar kormány kért fel bennünket. Hazánk történelmi nagyjai - Kossuth Lajos, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc – portréit restauráltuk. Munkánkat nehezítette, hogy a helyszínen kellett dolgoznunk, mert értékükre tekintettel az ólomüvegeket nem engedték kivinni az országból.

- Ezeket az ablakokat évtizedekkel ezelőtt kiszedték a helyükről és a helyi múzeum pincéjében darabokban, néhányat egész egyszerűen egy kosárban tárolták. Nagyon rossz állapotban voltak, ráadásul jó néhány üvegdarab nem is került elő, így az eredeti rajzokra támaszkodva kellett elvégezni a helyreállítást. A rossz körülmények ellenére a munkát sikeresen elvégeztük. Sőt, a négy nagy magyart ábrázoló ablakok összerakása közben Róth Miksa egyik elveszettnek hitt remekművére, Ferenc József császár képére is ráleltünk. Így végül nem négy, hanem öt hatalmas ólomüvegképet sikerült restaurálnunk.

- A magyar kormány után nemrég a román állam is komoly restaurálási munkával bízott meg bennünket. A százéves prefektúra, azaz a Városháza összes ólomüvegablakának kiszedése, a törött festett részek újrafestése, valamint két ablak újratervezése a feladat. A munka első harmadán már túl vagyunk, a földszint hajlított, sík és térben hajlított üvegei elkészültek. Ez utóbbi egyébként egy speciális megoldás, ehhez hasonló ugyanis tudomásom szerint a világon csak egy létezik, mégpedig Mexikóban. Február 11-étől folytatjuk a restaurálást. Ezúttal a nagyterem és a monumentális, mintegy 8 m magas és 3 m széles ún. marosvásárhelyi ablakot állítjuk helyre. Öten dolgozunk szinte éjjel-nappal és persze abban a hiszemben, hogy jelenlegi munkánknak ezúttal nagyobb lesz a „látszata”, mint a korábbinak. A híres magyarok képei, illetve a környezetükben lévő címerek ugyanis elkészültek, de helyükre vissza nem kerültek. Így a Városháza látogatói az ólomüvegek megtekintésekor a nagy magyarjaink helyén csak fehér üvegeket láthatnak. A képeket egyelőre egy raktárban tárolják Abban bízunk, hogy hamarosan egy kiállítás keretében mindenki számára megtekinthetőek lesznek ezek a csodálatos műremekek.

100 évvel ezelőtt Bernády György volt Marosvásárhely polgármestere. Korának legnagyobb formátumú erdélyi várospolitikusát a századforduló magyar városépítői közül csak a kecskeméti Kada Elekhez lehet hasonlítani. Kada 1897 után újjáépítette Kecskemétet, kialakította a város szecessziós képét, művésztelepet, múzeumot alapított és meghonosította a szőlő- és gyümölcstelepítést. Bernády gyógyszerészből lett rendőrkapitány, majd alpolgármester, 1902-ben polgármester, végül főispán, aztán parlamenti képviselő Bukarestben. Irányítása alatt öt új elemi iskola, négy gimnázium, közigazgatási iskola, katonai alreáliskola épült a székely fővárosban. Ebben az időben alapították meg a városi zeneiskolát, a városi közkönyvtárat és a képtárat. 100 évvel ezelőtt adták át az új Városházát, és a városi tanács 1908-ban határozta el a Közművelődési Ház, a Kultúrpalota fölépítését is.

Bernádyt szerették, tisztelték a marosvásárhelyiek. Nem véletlen tehát, hogy emlékét egy anekdota még ma is őrzi: „Már készen állott a városháza és a pallérállványok emeletmagasan fogták körül az épülő Közművelődési Házat, mikor kiküldette magát egy bizottság élén az Egyesült Államokba, városi üzemek tanulmányozására. Hajója jóformán be se futott Long Island kikötőjébe, s már megérkezett helyetteséhez a kábel: