1907. augusztus 15-én hunyt el Joachim József magyar származású német hegedűművész, pedagógus, zeneszerző.

Joachim József - vagy ahogy világszerte ismerik: Joseph Joachim - 1831-ben született Köpcsényben (Kittsee, Ausztria), az akkori Moson vármegyében. Két év múlva a család Pest-Budára költözött, ahol ötéves korától tanult hegedülni. Később Bécsben és Lipcsében folytatta tanulmányait, itt figyelt fel rá Mendelssohn, aki pártfogásába vette a fiatal tehetséget. A nagy zeneszerzővel utazott Londonba 1844-ben, hogy Mendelssohn vezényletével eljátssza Beethoven egyetlen, D-dúr hegedűversenyét (Op. 61).

A londoni előadást követően kapta szárnyára a világhír, azóta is gyakran nevezik minden idők legjobb hegedűsének. Mendelssohn halála után Weimarba költözött, ahol Liszt Ferenc első koncertmestere lett, és Richard Wagnerrel is itt ismerkedett meg. Az évek során fokozatosan eltávolodott Liszt és Wagner művészi eszményeitől. Robert és Clara Schumann-nal, illetve Johannes Brahmsszal ápolt meghitt baráti kapcsolatot, s ez utóbbival sokat zenéltek együtt.

Megházasodott, Amalie Weiss énekesnőt vette feleségül, és 1866-ban Berlinbe költöztek. Két év múlva elfogadta az akkor alakuló Berlini Zeneakadémia igazgatói állását, és a tisztséget haláláig betöltötte.


1869-ben Berlinben alapította világhírű együttesét, a Joachim-vonósnégyest. A klasszikus hegedűiskola képviselője volt. Brahms neki írta D-dúr hegedűversenyét (Op. 77.), melynek írása során sok segítséget kapott tőle. A mű fogadtatása meglehetősen fagyos volt. A kortárs kritikusok idegenkedve fogadták a versenymű tömör hangzását. Azt kifogásolták, hogy a legszebb dallamot az oboára és nem a szólóhangszerre bízta a zeneszerző.

A korban szinte páratlanul széles előadói repertoárja Johann Sebastian Bach műveitől az akkori kortárs zenéig terjedt. Később zeneszerzéssel is foglalkozott, szerzeményei közül legmaradandóbb a Koncert magyar módra, majd inkább csak kadenciákat írt, de ezeket nyomtatásban is megjelentette.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)