A családi legenda szerint a térképen egy körzőt szúrt az akkori Magyarország közepébe, és Kecskemét lett az a közép, ahonnan reményei szerint nem telepíthetik tovább – így érkezett a hírös városba egykor Gáspár Árpád, a kecskeméti kisegítő iskola legendás tanítója. Unokáinak egyike Piros Ildikó, a Madách Színház neves színésznője, aki nyolc éve maga is oktat - színészi játékot - a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Azt vallja, nagyapai örökségként kapta a tanítás szeretetét:
„Egész kicsi kori emlékem róla, hogy bevitt az intézetbe minket a nővéremmel a sérült gyerekek iskolai foglalkozásaira. Ült az asztalnál és a gyerekek kedvükre rajcsúroztak a padok tetején, beszélgettek, nagyapám meg a rá jellemző határtalan nyugalommal hagyta, hogy kopasz fejét simogassák, körülvegyék íróasztalát, ahol a tintapacás füzeteket javítgatta. Olvastatta, számoltatta őket, egész más módszerrel, mint ahogy azt később mi tanultuk. Rengeteget énekelt nekik, talán mi is itt tanultuk tőle a legtöbb dalt. Ez valami gyógyító módszer lehetett, mert ettől a gyerekek mindig lenyugodtak.  A legizgalmasabbak számomra a vetítések voltak. Akkor is bevitt minket magával, kis diavetítőn meséket mutatott, tekerte a filmet és magyarázott, mesélt hozzá. Én kezdetben egy kissé félős voltam, de ott szoktam hozzá, hogy vannak másmilyen emberek… Emlékszem, öreg korában, hetvenegynéhány évesen nyugdíjazták, de utána is minden reggel felöltözött, barna kalapot és botot vett, bement az iskolába, illetve elsétált előtte. Nagyon hiányozhatott neki a tanítás…”

Gáspár tanár úr – ahogy mindenki hívta – 120 éve, 1888. június 4-én, a Kassa melletti Kecerpeklén született. Friss tanítóként Falusugatagra került, s ott azonnal analfabéta-tanfolyamot szervezett. Negyvennégy írni-olvasni vágyó tanulója közül harminchatan bizonyítványt kaptak. Ezt követően Gáspár Árpád elvégezte a gyógypedagógiai főiskolát, diplomáját azonban egy időre félre kellett tennie: kitört az első világháború, ahonnan csak 1918 szeptemberében térhetett haza. A katonáskodás után egy ideig Ungváron, a süketnémák intézetében tanított. Onnan helyezték át Kecskemétre, egy ugyanilyen intézetbe, majd néhány év elteltével a gyógypedagógiai iskolába került. Innen is ment nyugdíjba, ötven év és három hónap pedagógiai szolgálattal a háta mögött.

Gáspár Árpád nagyszerű pedagógus volt, igazi néptanító. Növendékei közt soha nem bukott meg senki. Végtelen elkötelezettséggel oktatott, de ő maga is állandóan tanult. Belső késztetésből, és a jobb kereset reményében is persze, hiszen Kecskemétre érkezve már nős ember volt, és három gyermek édesapja. Később veje korai halála után annak gyermekeiről is ő gondoskodott – ezeknek az unokáknak egyike a neves színésznő. Gáspár tanár úr hosszú pályája során az arany-, gyémánt- és vasdiploma meg egy miniszteri kitüntetés után a hírös városban elsőként érte meg a rubindiploma átvételét. 95 évesen, 1983. augusztus 3-án hunyt el Kecskeméten.