Fel kell szállni a történelem vonatára80

Kis történelmi lecke a 80 éves Király Lászlóval

Király László jellegzetes alakja a kecskeméti közéletnek. Nemcsak joviális csokornyakkendős figurája teszi azzá, hanem szókimondó őszintesége is. Valamikor nagyon fontos ember volt a megye mezőgazdaságában – amikor az virágzó korszakát élte –, a külföldieknek sokszor mint „tartományi agrárminisztert” mutatták be. Közreműködött a felsőfokú kertészképzés elindításában, és maga is tanított megszerezve az egyetemi tanár címet. 

Legutóbb akkor hallottam Önt, amikor egy alapítványi középiskolában, mint a kuratórium elnöke a ballagáson útravalóval látta el a végzősöket. Mennyivel könnyebb, nehezebb vagy másabb ma egy 18 évesnek, mint amikor Ön volt ennyi idős?
Biztattam őket, hogy már csak ötven év van hátra a nyugdíjig, s ez alatt az ötven év alatt mindenkinek meg kell állnia a helyét, ahogyan tudja. A lényeg az, hogy nem kell pánikba esni. Én 1951-ben érettségiztem, s hát valljuk meg, nem volt akármilyen ez a század.
Ma semmivel nem könnyebb vagy nehezebb, csak másabb egy fiatalnak elkezdeni az életét. Akkor és ma is sokan elkallódnak, magas az „elhullási veszteség” az ifjúságban. Mondták nekem korábban, hogy te soha nem szidtad a Rákosi-rendszert. Hogy szidtam volna, amikor húszéves voltam és enyém volt a világ. Most ugyanez a helyzet. Lehet szidni a rendszert, navigare necesse est, ugye, de azért élni is kell. 

Születésnapi köszöntésén,
a háttérben egy fiatalkori fotója

Apám asztalosmester volt, aki akkoriban kispolgárnak számított. A háború után volt a földosztás, az új gazdáknak kellettek a gyümölcsös és egyéb ládák, melyeket 15 ember szegelte, ezért apám a gyáros kategóriába került, így nem nagyon tanulhattam. Egy barátommal elhatároztuk, hogy nem akarunk bevonulni 36 hónapra, ezért kerestünk egy iskolát, ahová bennünket is felvettek. Ez volt a korabeli számviteli főiskola erdőgazdasági és gépállomási szaka, elég nagy bárgyúság, de elvégeztem, aztán tettem még rá tizenegynéhány évet. Mindig ki kellett kerülni az akadályokat, akkor és most is.
Többször tartok előadásokat, s hogy a hallgatóság megértse, a történelem változásait a következőkkel szoktam megmagyarázni. Ha jön a történelem gyorsvonata, elé lehet állni, fel lehet rá ugrani menet közben és be lehet alá esni, de aki felül rá, az utazik. Az én generációmmal kapcsolatban sokszor azt mondják a bölcsek, hogy kiszolgáltunk egy rendszert. Bocsánatot kérek, 45-ben Jaltában, amikor a nagyok eldöntötték a sorsunkat, magyar legfeljebb a hátsó kertben kapálgatott mint hadifogoly. Én sose szégyelltem, hogy mi megcsináltuk a „gulyáskommunizmust” meg a legvidámabb barakkot, mert aki járt a többi barakkban, az tudja, hogy ez nem volt semmi. 

      Fülöp herceggel az 1978-es fogathajtó
          világbajnokság alkalmából
Egész pályafutása szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz. Hogyan éli meg azokat a változásokat, amelyek az utóbbi két évtizedben mentek végbe ebben az ágazatban?
A mai mezőgazdaság az 1935-ös szinten van, amikor Erdei Ferenc megírta a Futóhomokját. Az én időmben a FAO minősítése alapján a magyar mezőgazdaság a világ öt legjobb mutatójú mezőgazdaságának egyike volt. Most hol vagyunk, ez vicc.  Akkor volt 12 cukorgyár, most van egy fél, és ott csak csomagolják nekünk a cukrot, volt 10 millió sertés, és nem ment tönkre a Gyulai Húskombinát, mert külföldről kellett beszereznie a húst, a Boci csokit Szerencsen gyártották, nem a Nestlé csehországi gyárában. 36 millió palack pezsgő ment ki a megyéből évente. Mindezzel együtt, itt mindenki okoskodhat, a mezőgazdaság soha nem volt meghatározó.  1968-ban, amikor bevezették az új gazdasági mechanizmust, többfelé előadásokat tartottam. A repülőtéren a tisztikarnak is beszéltem, aztán jöttek a megjegyzések, hogy a mezőgazdaság mindennél fontosabb. Kedves elvtársak, ha az ipar csak bunkót tudna gyártani, fújhatnák a repülőtudományukat, válaszoltam nekik.

Berend T. Ivánnal Kecskemét főterén

Ha az ipar nagy, erős a mezőgazdaság is, s ez a 70-es 80-as években így volt.  A mezőgazdaságban pedig a nagyüzemek voltak a meghatározók. Ez a „hónaljmeleg mánia”, a családi gazdaság nem működik. Nagyüzem legyen, amely azonos termésből nagy tömeget tud piacra dobni. Kit érdekel, hogy a boltban olasz retket vásárolunk, mert azt érdemes, ha a magyar kukacos. Ez így nem működik. Nem a farka csóválja a kutyát, vagy korszerűbben megfogalmazva, nem a kurzor mozgatja az egeret. Be kell állni, ez a történelem vonata.  Most a vonat elé állunk és „szabadságharcot” vívunk. 1100 év alatt egyetlen szabadságharcunk sem járt sikerrel, izgatottan várom, hogy most sikerül-e.

                      Családi körben
80 évesen is nagyon energikus, mondhatni életvidám, mit szeretne még mindenképpen megérni?
Nincs semmi olyan, amire azt mondanám, hogy szeretném még megérni. Azt fogadom el, ami jön.  Az élet olyan, mint egy fűrészportorta, amiben van mazsola is. Az okos ember a mazsolát keresi, a hülye ember meg fűrészport zabál egész életében. A munka számomra soha nem volt teher, hanem feladat.  Az egyetlen demokratikus dolog a világon, hogy mindenkinek 24 órája van.  Ebből 8-at „elad” az ember, amikor az ott érvényes játékszabályokkal kell játszani, és nem szabad összekutyulni a maradék 16-tal. Abban úgy élhet, ahogyan szeretne, láthatja a világot. Látni kell és élni kell a világot!

Kállai Erzsébet