Egy országos tehetségmentő akcióról - 70 év távlatából70

„1942 szeptemberétől a Jászapáti Gróf Széchenyi István Gimnázium tanulója lehettem egy tehetség-kiválasztás eredményeként. Az elnyert Horthy-ösztöndíj - tandíjmentesség mellett - havi 100 pengőt biztosított számomra. Ennek feltétele csupán a kitűnő bizonyítvány volt.

          Faragó Ferenc diák korában

Az akkori idők tehetségmentési politikája hosszú éveken át érlelődött. A két világháború közötti Magyarországon 1934-ben a Magyar Szalon "Magyar Őstehetségek" címen rendezett kiállítást. Az ezt követő vitában többek között Móricz Zsigmond, Németh László, Szekfű Gyula, Szerb Antal és Tamási Áron is részt vett. 1939-ben Zilahy Lajos vetette fel újra a Kitűnőek Iskolájának gondolatát az amerikai School of Brilliants és a francia Ecole Normale Supérieure mintája alapján. Bár voltak helyi kezdeményezések (Sárospatak, Hódmezővásárhely), de országos szinten csak 1940-ben sikerült az anyagi alapokat is biztosítani. Horthy Miklós kormányzóvá választásának 20. évfordulójára ugyanis a Magyar Nemzeti Bank 1 millió pengős felajánlást tett, és az összegből alapítványt hoztak létre a falusi tehetségmentés céljára.

Az úgynevezett Horthy-ösztöndíj elnyeréséhez először 1941-ben zajlottak le az első versenyvizsgák. Én a következő évben vettem részt a felvételin. A tanítók által már eleve válogatott több mint száz kisiskolásnak fogalmazás, gondolkodtató számtanpéldák, illetve logikai és memóriatesztek révén kellett számot adnia tudásáról. A két napig tartó megmérettetés alapján tíz gyereket vettek fel, melyek között én is szerepeltem.

Az internátus a gimnázium épületében nyert elhelyezést. Ez előnyös volt, mert a sok sporteszköz és a nagy udvar délután is rendelkezésünkre állt, amelyeket a tanulási időn túl igénybe lehetett venni. Az akkori szemlélet a sakkozást fontosnak tartotta. Így minden bentlakó valamilyen szinten tudott sakkozni is.

Az internátusi diákok egy csoportja
a második világháború utáni években

A válogatás jelentőségét, helyességét számos adat is bizonyítja. Így például az 1943-ban kiadott gimnáziumi évkönyvből kiderül, hogy abban a három osztályban, ahol már beválogatottak is tanultak, a kitűnők 70 százaléka internátusi diák volt! Szintén figyelemreméltó, hogy az osztályomban a tíz támogatott falusi kisiskolás közül később hatan egyetemet végeztünk, négyen doktori címet szereztünk, egyikünk pedig egyetemi tanár lett.

A tehetségek gondozásának sok évszázados hagyománya van Magyarországon. Legszebb példa erre Bethlen Gábor alapítványa, amelynek segítségével 1622-ben 40 jobbágy gyerek számára nyílt lehetőség tanulásra a nagyenyedi kollégiumban. A kis települések tehetséges, de nehéz sorsú, szegény körülmények között élő gyerekeinek támogatása az elmúlt években-évtizedekben sajnos feledésbe merült.”

Dr. Faragó Ferenc
vegyészmérnök, a jászapáti internátus
egykori Horthy-ösztöndíjas diákja

„Ötgyermekes parasztcsaládba születtem. Tanyasi iskolába jártam, ahol tanítóm és egy pap figyelt föl rám. Azt javasolták szüleimnek, hogy «elevenebb gondolkodású» gyereküket írassák gimnáziumba. Édesapámék az ötletet támogatták, de anyagilag reménytelennek látták a helyzetet. A Horthy-ösztöndíj azonban segített. Tanítóm elvitt a felvételire, ahol számtanból, magyarból és elemi rajzból vizsgáztam, sikerrel. Így lettem a Jászapáti Gróf Széchenyi István Gimnázium diákja. Tanulmányaimhoz érzékelhető segítséget, tandíjmentességet kaptam. Ennek is köszönhetem, hogy később a JATE magyar, illetve német szakán, Halász Elődnél diplomát szereztem. Nyelvész tanárként dolgoztam évtizedeken át. A jászsági nyomdák krónikája címmel két éve önálló könyvem jelent meg, a Jászkürt szerkesztőségi munkájában pedig még most, túl a nyolcvanon is részt veszek.”

Dr. Farkas Ferenc
nyug. főiskolai tanár, Jászberény díszpolgára