|
|
VALLOMÁSOK: Szekeres István okleveles építőmérnök7070 éves Szekeres István okleveles építőmérnök. A BÁCSVÍZ Zrt. korábbi elnök-vezérigazgatója 1944. január 9-én Nagykátán született. Általános iskoláit szülőhelyén, középiskolai tanulmányait a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban végezte. 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára nyert felvételt, ahol 1967-ben sikeresen diplomázott. Első munkahelyén, a KÉV Metrónál szűk egy esztendőt dolgozott, majd Kecskemétre költözött, és közel 40 évig az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat, illetve jogutódai dolgozója volt. Fiatalon, alig 27 évesen már a Bácsvíz főmérnöke lett, 1990-ben a cég igazgatójává nevezték ki, 1992-ben pedig elnök-vezérigazgatóvá választották. Irányításával a kecskeméti székhelyű vállalkozás az ország egyik legismertebb vízügyi gazdasági társaságává vált. Több évtizedes sikeres munkájáért számos szakmai elismeréssel jutalmazták, többek között 1999-ben Kecskemét Város Környezetvédelméért Díjjal tüntették ki, míg 2005-ben Vásárhelyi Pál-díjat kapott. Több cikluson át a Magyar Víziközmű Szövetség elnöki pozícióját is betöltötte. „Szüleim egyszerű, falusi emberek voltak, egész életüket munkával töltötték. Az általános iskolát még Nagykátán végeztem el, de azután elkerültem szülőhelyemről. Mivel édesapámék már nem élnek, csak ritkán járok már haza, a laza rokoni kapcsolatokat azonban még ápolom. Párjával egy bécsi kiránduláson 14 évesen Jászberényben, a jó hírű Lehel Vezér Gimnáziumban lettem középiskolás. Erős, tudásra éhes osztályba kerültem: érettségi után a 29 tanulóból 15-en egyetemen folytattuk tanulmányainkat. Osztályfőnököm, Szikszai József zseniális matematikatanár volt. Miközben bevezetett a tantárgy rejtelmeibe, ahogy számon kérte a szorgalmi feladatokat - amelyek miatt gyakran nem jutott időm játékra, mozira –, egyúttal megtanított arra, hogy legyen mindig határozott cél az életemben, és az elém kerülő feladatot akár áldozatok árán is, de mindenképp meg kell oldanom. Ezzel az életfelfogással, a kitartásra való ösztönzéssel el is döntötte sorsomat. A műegyetem elvégzése után rövid ideig a fővárosi metróvállalatnál gyakornokoskodtam, majd 1968-ban Kecskeméten, a BÁCSVÍZ Zrt. jogelődénél kaptam állást. Egy elkötelezett, ambiciózus fiatalokból álló, kiváló szakmai csapat tagja lettem. Mint a cég első diplomás munkatársa azt éreztettem kollégáimmal, hogy érdekel a problémájuk, és megpróbálok azokon segíteni. Így a kezdeti tartózkodó kapcsolat gyorsan megváltozott, közel kerültünk egymáshoz, és egy folyamatosan együtt gondolkodó, áldozatkész, egymásért is kiálló közösséggé váltunk. Ezek a vonások jellemzik egyébként a mai bácsvízeseket is, de a szolgáltatási szakmában, ahol nem lehet nyolc óra után letenni a munkát, ahol gyakran napokon át szolgálatban kell lenni, vészhelyzetekben kell helyt állni, ott erre az elhivatottságra, összetartásra van szükség.
Pihenés a Főtéren
2007-ig, nyugdíjba vonulásomig a BÁCSVÍZ dolgozója, 1971-től főmérnöke, 1990-től első vezetője voltam. A közel négy évtizeden át megértem a cég látványos fejlődését. A vállalat munkáját korábban irányító Benkó Zoltán által felépített kiváló alapokra támaszkodva munkatársaimmal egy olyan víziközmű gazdasági társaságot hoztunk létre, amely országos elismertséget szerzett. A hazai vízügyes vállalkozások közül elsőkként számos informatikai és folyamatirányítási fejlesztést vezettünk be. Mi lettünk az első részvénytársasági formában működő víziközműves cég is. Az átalakuláshoz nem volt minta, és a hatóságoktól sem kaptunk túl sok segítséget. A „csapat” eltökéltsége, kitartása révén, és talán egy kicsit a diákkorban elsajátított, a megoldást eltökélten kereső, néha furfanggal párosuló logikát is bevető gondolkodással mégis sikerült a nehézségeken túl esnünk. Büszke vagyok arra, hogy egy kísérleti projekt kapcsán 2003-ban Kecskemétre látogató amerikai szakemberekből álló csoport egyik tagja, aki vélhetően balkáni állapotokra számított, a BÁCSVÍZ Zrt.-nél tapasztaltakra csak annyit mondott: «Ezt a vízművet nyugodtan át lehetne tolni Amerikába!» Jó látnom azt is, hogy nyugdíjazásom óta munkájuk minőségét a kollégák megtartották, sőt, azt nívósabbá téve folytatják!
Szabadidő: olvasás vagy zenehallgatás A nyugdíjas kortól sokan azért tartanak, mert félnek, hogy unalommal, semmit-tevéssel telnek majd napjaik. Nos, nekem most szinte semmire sincs időm! A mindennapokba számos olyan dolgot tervezhetek már be, amit munka közben korábban nem tehettem meg. Sokat olvasok, gyakran járok színházba, utazni is szeretek. A Malom Mozi Metropolitanből sugárzott opera-előadásait igazi ajándéknak tartom. Újabban hetente kétszer a piacra is elmegyek, jól esik találkozni, beszélgetni az emberekkel. Ha sétálok a városban vagy leülök egy padra, mást veszek észre, mást látok fontosnak. A születésnapokat számon tartom, de nem szoktam nagyobb ünnepségeket emiatt szervezni, távol áll tőlem az efféle felhajtás. Még rengeteg dolgot kell elvégeznem. Az élet rendje pedig az, s ezt tudomásul kell vennem, hogy most már 70 évvel kevesebb időm van ügyeim intézésére!”
Lejegyezte: Varga Géza
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||