60 éves Székely György régész-numizmatikus főmuzeológus. Hódmezővásárhelyen született 1955. május 7-én. Általános iskoláit szülővárosában végezte, azután a Debreceni Vegyipari Szakközépiskolában tanult tovább. Tanulmányait 1973-tól Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta, ahol öt évvel később történelem-régészet szakon szerzett diplomát. 1978 óta Kecskeméten él. Első és eddigi egyetlen munkahelye a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet (2013 óta Kecskeméti Katona József Múzeum). Főmuzeológusként számos régészeti feltárást vezetett, szakmai kiállítások rendezésében vett részt. A múzeum numizmatikai gyűjteményének vezetője. Szakmai folyóiratokban, kiadványokban tudományos cikkei, írásai rendszeresen megjelennek. Az Archaeologia Cumanica című sorozat egyik elindítója volt, jelenleg is a kiadvány társszerkesztője; a Numizmatikai Közlöny szerkesztőbizottságának tagja. A Magyar Régész Szövetség alapítója, a Magyar Numizmatikai Társulat és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tagja. Szakmai munkásságát 2001-ben Réthy László-emlékéremmel ismerték el.

„Hódmezővásárhelyről, a jellegzetes alföldi mezővárosból származom. Apai nagyszüleim gazdálkodók voltak, a föld szeretetét talán tőlük örökölhettem. Édesapám kőművesként dolgozott, édesanyám a családi háztartást vezette. Bátyámmal ketten vagyunk testvérek, ő műszaki területen helyezkedett el, jelenleg is szülővárosunkban él.

Már kicsi gyerekkoromtól fogva sokat olvastam, az egyik szomszédunk hatalmas magánkönyvtárából nap mint nap »kölcsönöztem« ki köteteket. Különösen a történelem, a csillagászat és a régészet érdekelt. Az általános iskolai tantárgyak közül a kémiát kedveltem a leginkább, ezért nyolcadik után a Debreceni Vegyipari Szakközépiskolában tanultam tovább. Iskolaválasztásomban közrejátszott az is, hogy nagynéném a cívisvárosban élt. Az új környezetbe való beilleszkedést megkönnyítette, hogy egy évig nála lakhattam, és csak másodévtől lettem kollégista. Osztálytársaimmal gyorsan összeszoktunk, jó osztályközösség alakult ki, velük ötévente rendszeresen találkozom.

Debrecenben a tanárok közül a történelmet tanító dr. Oláh József volt rám a legnagyobb hatással. Érdeklődésemet e terület iránt a nagy műveltségű kiváló pedagógus felismerte, és többek között ő buzdított arra, hogy tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytassam. Bár már akkor régésznek készültem, ezt a szakot abban az időben még csak másodévtől lehetett fölvenni. Így magyar-történelem szakra jelentkeztem, sikerrel. Egy év múlva azután a magyart leadtam, és 1978-ban történelem-régész szakon végeztem. Egyetemi éveimből különösen három professzoromra emlékszem vissza szívesen: dr. Bóna István akadémikusra, az MTA Régészeti Bizottsága egykori elnökére, azután dr. László Gyula Széchenyi-díjas régész-történészre, valamint Mócsy András régészre, epigráfusra, ókortörténészre. Óriási oktatóegyéniségek, kiváló tudósok voltak, sokat kaptam tőlük szakmailag és emberileg is.

Egyetemi tanulmányaim idején az Eötvös József Collegiumban laktam. Ragyogó képességű szobatársak vettek körül, így például Benkő Elek, aki régész szakon csoporttársam is volt, ma már az MTA Régészeti Intézetének igazgatója. Vele azóta is szoros kapcsolatot ápolok.

Feleségemet, Kőrösi Ilonát is az Eötvös Collegiumban ismertem meg. A Bács megyeieknek külön klubot szervezett – többek között Pintér Lajos költő és a Forrás szerkesztősége is a csoport gyakori vendége volt. Programjaikra én is rendszeresen elmentem. Kapcsolatunk később komolyra fordult, és 1978-ban összeházasodtunk. Ő akkor már a megyei tanács ösztöndíjával Kecskeméten, a Katona József Múzeumban dolgozott. Régészként én is el tudtam helyezkedni itt, ezért diplomám átvétele után magától értetődő volt számomra, hogy ideköltözzek. Kecskeméttel kezdettől fogva szimpatizáltam, talán azért is, mert szülővárosomhoz hasonló alföldi település. Két fiúnk született. Az idősebbik, Gábor követte szülei pályáját: könyvek közt felnőve történész, művészettörténész és műemlékvédelmi szakmérnök lett. Kisebb gyermekünk, György Tamás más utat választott. Kereskedelmi és marketing végzettséget szerzett, jelenleg fotózással foglalkozik.

Leletfeldolgozás közben

Immár 37. éve a Katona József Múzeum a második otthonom. A fenntartók és az intézmény neve időnként változott, én maradtam. Régészként az első bő húsz év során elsősorban középkori templom- és településkutatással foglalkoztam. Ezek közül a legjelentősebb Nyárlőrinc középkori templomának feltárása volt. A ’90-es évektől kezdve a nagyberuházások és az M5-ös autópálya építése miatt főleg megelőző régészeti ásatásokat vezettem. A 2000-es években az előkészítési és koordinálási feladatok egy része is rám hárult. Komoly energiát igénylő, leterhelő munka volt, sok időt kellett terepen tölteni. Az elmúlt tíz évben szintén jelentős kihívást jelentett Solt-Tételhegy kutatása, a Castrum Tetel Projektben régészként és numizmatikusként én is részt vettem. Több évtizedes szakmai tapasztalataimat igyekszem a fiatalabb kollégáknak is átadni.

Egy numizmatikai előadás közben,
Székesfehérváron, 2006-ban

Másik múzeumi területem a numizmatika. Már általános iskolás koromban gyűjteni kezdtem a régi pénzeket. Később, az egyetemi képzés során tovább mélyítettem tudásomat, míg Kecskemétre kerülve munkám része lett ez a tudományág. A kecskeméti múzeum éremgyűjteménye a második világháborúban megsemmisült, a mai kollekció az 1960-as évek óta állt össze. Ennek az anyagnak a kezelésével és fejlesztésével ideérkezésemkor engem bíztak meg, ezt a munkát is – lassan négy évtizede – töretlenül végzem. Elsősorban a középkori pénztörténet kutatásával foglalkozom. Publikációim nemcsak megyei, hanem régiós és országos kiadványokban is megjelentek, több hazai és nemzetközi konferencia előadója voltam. Büszke vagyok arra, hogy szakmai munkámat a Magyar Numizmatikai Társulat Réthy László-emlékérem adományozásával ismerte el.

Jövőbeni terveim élén is elsősorban a munka áll. A korábban összegyűjtött régészeti leletanyag feldolgozása, rendszerezése és publikálása még folyamatban van, nyugdíjazásomig minden bizonnyal kitart majd. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával hamarosan induló Lendület-programban, a Magyar Királyság középkori gazdasági és pénzügyi politikájának elemzésében is részt veszek, de szeretném folytatni a pénztörténeti kutatásaimat is. Tagja vagyok a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesületnek, a civil szervezet munkájában eddig is aktívan vettem részt, jó lenne, ha erre is jutna még több időm. És persze szabad óráimban szeretnék kertészkedni is!”