|
|
VALLOMÁSOK: Lángné Nagy Mária népművelő, programszervezési vezető6060 éves Lángné Nagy Mária népművelő, programszervezési vezető. Salgótarjánban született 1954. május 18-án. Általános és középiskolai tanulmányait Pápán és Salgótarjánban végezte, majd Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári, illetve közművelődési és népművelési előadói diplomát szerzett. Később közművelődési vezető és művelődés szociológus végzettséget is szerzett. 1976 óta két rövidebb megszakítással Kecskeméten él, a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ (korábban Bács-Kiskun Megyei Művelődési Központ, majd Erdei Ferenc Művelődési Központ) munkatársa. Az első években népművelőként dolgozott, majd osztályvezető, intézményegység-vezető, illetve igazgatóhelyettes volt; jelenleg az intézmény programszervezési vezetője. Közel 30 éve a Kecskeméti Népzenei Találkozó rendezője, szervezője. Létrehozta a Természetgyógyász Egyesületet, megrendezte az első Csontkovács Fesztivált. Aktívan közreműködött a kecskeméti közművelődési koncepció és rendelet elkészítésében, valamint a művelődési központ művészeti iskolájának létrehozásában. Részt vesz a Kodály Művészeti Fesztivál és a Nagy Rajzolás programok szervezésében, a Kecskeméti Múzeumok Éjszakája fesztivál egyik főszervezője. 2005 óta a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének megyei elnöke; 1982-től 1985-ig a Magyar Népművelők Egyesülete titkára volt, 2008 óta az FB tagja. Kimagasló szakmai munkájáért 2000-ben Népművelésért Díjat, 2001-ben Pro Meritis-díjat, 2008-ban Bessenyei György-díjat kapott. „Első generációs értelmiségi vagyok. Édesapám a Viharsarokból, egy nyolcgyermekes vésztői földműves családból származik. Egyedül ő szakadt el a földtől, műszerész szakmát tanult ki. Sokáig katona volt, ott ismerkedett meg édesanyámmal, aki ezer szállal kötődött a Salgótarjáni Öblösüveggyárhoz, üvegfúvóként ő maga is ott dolgozott. A katonaság miatt gyerekkoromban sokat költöztünk. Székesfehérvárott voltam óvodás, majd Pápán és Salgótarjánban általános iskolás. Hálás vagyok a sorsnak, mert mindenhol nagyon jó tanárok vettek körül. Így például Pápán a korábban megszüntetett tanítóképző oktatói kara tanított. Fölkészült, gyerekeket szerető és értő pedagógusok voltak. Alsó tagozatos tanító nénim észrevette, hogy a többieknél jobban fogalmazok, ezért külön feladatokat is adott nekem, míg énektanárom biztatására – bár botfülű vagyok – másfél évig kórusban is énekeltem. Mindezek közösségi élményt, az alkotás első örömét jelentették nekem! Fotó a nyolcvanas évekből Salgótarjánban, amely akkoriban egy pezsgő életű, fejlődő iparváros volt, a Bolyai János Gimnázium volt a meghatározó számomra. Nagyon szerettem oda járni. Osztályfőnököm, dr. Jármay Pálné régi vágású, határozott pedagógus volt, aki szent meggyőződéssel értelmiségieket akart nevelni a munkáscsaládból származó diákjaiból. Az őszi hónapokban délutáni munkát szervezett nekünk, és a kapott pénzből hangverseny- és színházbérletet vásárolt, még operaelőadásokra is elvitt bennünket. Másodikos koromban az ő javaslatára indultam el a magyar nyelvi OKTV-n. A tanulmányi versenyt megnyertem, ez később nagyban megkönnyítette a továbbtanulásomat. Sokat köszönhetek Czinke Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész tanáromnak is, aki a rajz és a művészettörténet rejtelmeibe vezetett be. Óráin, a KISZ égisze alatt szervezett műtermi gyakorlatain, a képzőművészekkel való személyes találkozások révén hihetetlenül sok mindent tanultam meg Tőle. Az évek során én lettem a jobb keze a szervezésben. Színes világ volt: vagy építettünk, vagy bontottunk. Találkozókat, beszélgetéseket szerveztünk. Akkor még nem is tudtam, hogy valójában a népművelői feladatokat ismertette meg velem. Mindig érdekelt a művészettörténet Érettségi után az ELTÉ-re jelentkeztem. Továbbtanulási szándékomat szüleim elfogadták. A fővárosban azonban kollégiumot nem kaptam, s mivel az albérletet már nem tudták volna kifizetni, így Debrecenben folytattam a tanulmányaimat. A hajdúsági város messzebb volt ugyan, mint Budapest, de a körülmények alakulását mégsem bántam meg. Debrecen nagysága, a széles utak látványa, a hatalmas egyetemi épülettömb fantasztikus élmény volt nekem. Tanáraim itt is kiválóak voltak. Legszívesebben dr. Durkó Mátyásra, a Felnőttnevelési és Közművelődési Tanszék megalapítójára és vezetőjére emlékezek vissza, aki az oktatókra és a hallgatókra is egyaránt odafigyelt, nála nem veszhetett el egyetlen diák sem. Nem egy simulékony egyetemista voltam. Sokat forgolódtam a Főnix Egyetemi Színpad környékén, szókimondásommal – a munkafeltételek elégtelenségére hívtam föl a figyelmet – kisebb botrányt kavartam az őszi munkán. Mindezt megelőzte, hogy már az első héten engem választottak meg tanszéki képviselőnek. Az érdekvédelmi munkát akkor kezdtem el.
Férjemet is az egyetemnek köszönhetem. Élet- és csoporttársam az első konfliktusomnál szolidáris volt velem; már ekkor eldőlt, hogy összetartozunk. 1976-ban együtt jöttünk Kecskemétre is gyakorlatra, és az itteni légkör úgy megfogott bennünket – no meg Sajtos Géza, Kiss Márta és Bodor Jenő marasztalása is hatott –, hogy itt maradtunk, és az utolsó egyetemi évünket már a munka mellett végeztük el. Laci a szakszervezetek művelődési házában dolgozott, nekem pedig az akkori művelődési központban a munkás művelődés területe jutott, többek között szocialista brigádklubot szerveztem. Később a hálózati csoportban kaptam feladatot. Fantasztikus korszak volt ez, a megyében dolgozó népművelők nagyjait ismerhettem meg, tőlük tanultam meg a szakmát. 1982-ben Pozsgai Imre Kulturális Vezetőképző Intézetet indított a fővárosban. A kétéves nappali tagozatos iskolában 16-an – köztük Pintér Lajos költő is – tanultunk. Ezalatt a két év alatt, illetve 1985-től 1988-ig a fővárosban éltünk. Ez utóbbi három évben a Csepeli Tanácsnál dolgoztam, a Csepel Galéria és Helytörténeti Gyűjteményt kellett létrehoznom. A különleges intézmény minden apró részletét nekem kellett kidolgozni, örömöm, hogy még ma is működik.
Fotó a 90-es évekből (Lejegyezte: Varga Géza) |
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||