|
|
VALLOMÁSOK: Hanga István aranykoszorús órásmester7575 éves Hanga István aranykoszorús órásmester. Izsákon született 1942. március 10-én. Édesapja izsáki, majd kalocsai órásmester volt, az órásmesterség alapjait az ő műhelyében tanulta. Felsőfokú tanulmányait 1964-ben mégsem ezen a területen kezdte meg, előbb a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumban, a mai GAMF jogelődjében szerzett üzemmérnöki oklevelet, s csak ezt követően tette le az órás mestervizsgát. Egy évig Kalocsán tanított, majd 1968-ban önálló órásüzletet nyitott a hírös városban. Több helyen is próbált helyet keresni vállalkozásának – a Don-kanyarban, a Sarkantyú utcában, a Széchenyi Városban, a Lordok Háza udvarában –, de a végső megoldást csak a 80-as évek derekán találta meg, azóta a Hornyik János körúton fogadja ügyfeleit. Családi vállalkozása Kecskemét egyik legrégebbi magánüzlete. Többek között a főtéri templomok toronyórái, a Katona József Könyvtárban található díszes falióra, a Hornyik János körúti órásüzletén lévő világóra, az üzlet előtti parkban található virágóra, illetve a Városháza homlokzati órája hirdeti míves munkájukat. Fiatal kora óta gyűjti az órásszakma régi tárgyait, eszközeit. Az elmúlt évtizedekben kollekciója gyorsan gyarapodott. A napjainkban már több száz darabból álló, ipartörténeti és iparművészeti szempontból egyaránt országosan kiemelkedő jelentőségű óragyűjtemény 2012 óta a Bozsó Gyűjtemény gondozásában a Gyűjtemények Házában tekinthető meg. Szakmai munkájáért és a közösségért végzett önzetlen tevékenységéért számos elismerést kapott: Pro Urbe Díj (Kecskemét, 1986), Aranykoszorús mester (1997), IPOSZ-díj (1998), Az év kecskeméti mestere (2006).
Kisgyermek koromban
„Az órásmesterség szeretete családi örökségem. Családom férfi tagjai több generációra visszatekintve ügyes kezű, fúrni-faragni tudó és szerető emberek voltak. Nagyapám például – bár eredetileg csendőrként szolgált – rendkívül magas színvonalon űzte a kosárfonást, az asztalosmesterségben is nagy jártassága volt, ő készítette édesapám első órásasztalát 1927-ben, melyet a mai napig őrzök, az órásgyűjtemény egyik fontos és kedves darabja. Kézügyességével apám is már kisiskolásként kitűnt a többiek közül, 13 évesen órásinas lett az ismert kiskunhalasi órás és ékszerész, Decker József műhelyében, tőle sajátította el az órás- és aranyművesszakmát. Néhány segédév után, húszéves korában órás- és ékszerészüzletet nyitott Izsákon, és már abban az évben megbízást kapott egy toronyóra javítására, átépítésére a Majsajakabszállási (ma Kunszállás) Római Katolikus Egyházközségtől. A háború után Kalocsán nyitott saját órásüzletet, és itt tanította mindhárom gyermekét az órásszakmára. Ott éreztem rá én is először az órásság szépségére. Szüleim három gyermeket neveltek föl, valamennyien kitanultuk az órásszakmát. Bátyám apám műhelyét vette át, és haláláig, 1997-ig űzte ezt a szép mesterséget, húgom azonban szakmunkás vizsga után más szakmát választott, ő végül könyvtáros lett, fia viszont visszatért az órássághoz – nálam volt tanuló –, Kalocsán, a központban van egy órásüzlete.
Diplomám átvétele után, 1967-ben visszamentem Kalocsára, szakközépiskolásoknak tanítottam szakrajzot, géptant. Egy évvel később azonban – immár végleg – Kecskemétre költöztem. 1968-ban új gazdasági mechanizmus vette kezdetét, úgy gondoltam, jön majd a jó világ, érdemes lesz maszeknak lenni! Nagy kedvvel és lelkesedéssel érkeztem a hírös városba, de nem volt könnyű gyökeret eresztenem. Már a boltkeresés helyének megtalálása sem volt egyszerű dolog, emellett a városi tanács ipari csoportjával is rendre meg kellett küzdenem. Kérelmeimet ugyanis mindig elutasították, s csak annak köszönhettem, hogy mégis haladhattam előre, hogy a megyéhez benyújtott fellebbezéseimet állandóan elfogadták. Előbb egy idős órásmester üzletét szerettem volna megvenni, hozzá főiskolás koromban jártam be dolgozgatni, de mire az enyém lett volna, lebontották az épületet. Így azután egy ideig a Sarkantyú utcai albérletemben, a konyhaasztalon javítottam az órákat. Később a Széchenyi városban béreltem egy szárító helyiséget, majd a Lordok Házának belső kis udvarában egy 11 négyzetméteres helyiségben dolgoztam bő tíz éven át, végül a Hornyik János körúton épített iparos házban rendezhettem be üzletemet, azóta ügyfeleimet ott fogadom. Gyermekeim, Krisztina és Zsolt is a szakma aktív tagjai, az órásszakmát ők viszik tovább. Bevételeink jelentős részét azonban ma már az óra- és ékszerforgalmazás és a ritkaságok javítása teszik ki.
A toronyórák iránti megkülönböztetett figyelem családi tradíció nálunk. Édesapám már húszévesen megbízást kapott egy toronyóra javítására, átépítésére, jómagam a hatvanas évek vége óta érdeklődöm irántuk. A Nagytemplom órájának új, elektromos szerkezetét már teljes egészében a fiam készítette el. Kecskemét belvárosában sok toronyórát készítettem vele közösen, a főtéri templomok mellett a Városházán és két gimnáziumban is a mi szerkezeteink mérik az időt. Nagyon szép faliórát terveztünk és készítettünk a megyei könyvtár aulájába is. Vannak szép emlékeim ezekről a munkáimról, jó néhány alkalommal kaptam ugyanis segítséget, gyakran kívülállóktól is. Így például jó visszaemlékezni arra, amikor Benkó Zoltán, a vízmű igazgatója első kérésemre darus autót küldött, és egy vaskosárból fúrtam meg a görög templom nyolcvan centiméteres falát. Több esetben a városi tűzoltó-parancsnokság segített a magasba emelni darus kocsival a toronyórák számlapjait. Ugyanakkor vannak fájó tapasztalataim is: miután elkészültem egy-egy toronyórával, sajnos, többnyire nem lett gazdájuk...
A harang- és bábjáték ügye is régóta foglalkoztat. A hetvenes években találkoztam egy délvidéki órással, Lévai Imrével – születésemkor ő apámnál volt inas –, és ő mesélte nekem, hogy nyugaton milyen nagy változásokon megy keresztül az órásipar. Egy cikket is mutatott az órásújságból, amely egy német harangjáték-készítőt reklámozott. Velük levél útján hamarosan fel is vettem a kapcsolatot, és pár héten belül ajánlatot is küldtek egy, a kecskeméti Városházára tervezett harangjátékra. S bár én közben elkészítettem az épület homlokzatán lévő óra szerkezetét – ehhez kapcsolódott volna a 37 harang –, a tanácsnál senki nem kapott az ajánlaton. Ismét mentem tovább, a megyéhez, de ezúttal már ott sem ment simán az ügy, a 80 ezer márkás ajánlat fedezetét csak nehezen lehetett megoldani. Hosszas egyeztetés után végül a Református Egyház gyűjtötte össze a pénzt, kint megvásárolták a harangokat, a megye pedig itthon forintban kárpótolta a közösséget. A harangjáték először 1983. december 16-án, Kodály Zoltán születésének 101. évfordulóján csendült fel.
Az elmúlt években, évtizedekben több hazai, svájci és németországi szakmai tanfolyamon is részt vettem, igyekeztem tudásomat naprakészen tartani. Külföldi utazásaim során felkerestem sok óramúzeumot is, melyek mély benyomást tettek rám. Megerősödött bennem az a gondolat, hogy meg kell menteni a szakma több évszázados múltját az utókor számára. Már fiatal korom óta gyűjtöm az órásmesterség régi tárgyait, eszközeit, régi órákat és mindent, ami a hivatásomhoz kapcsolható, és évtizedeken keresztül próbálkoztam egy önálló óramúzeumot létrehozni. 1999-ben megalapítottam a Hanga Óramúzeum Alapítványt, mellyel reméltem, hogy közelebb kerülök álmom létrehozásához. A számtalan értékes darabot – különleges zsebórákat, faliórákat, ritka toronyórát, valamint órásszerszámokat, dokumentumokat, többek közt magyar, német és angol nyelvű számlákat, könyveket, újságokat, prospektusokat és fényképeket – őrző gyűjteménynek egy ideig a Ráday Múzeum adott helyet. Nagyon örülök, hogy 2012-ben – a város vezetőivel egyeztetve – a Gyűjtemények Házában megtaláltuk végleges helyüket.
S hogy 75 évesen milyen terveket szövök még? Ha kapok még további éveket, azokat leginkább munkával tölteném ki. Az óramúzeumot is lehet még fejleszteni, a kiállított anyagot cserélni, mert a gyűjteményemben még akad bőven bemutatásra váró tárgy, és a városházi bábjáték elkészültében is örömmel gyönyörködnék. Mindenekelőtt persze még egy évig jó lenne »kitartani«. Jövőre lesz ugyanis 50 éve, hogy órásmester oklevelemet megszereztem, és ezt a szép évfordulót még szeretném megünnepelni.” (Lejegyezte: Varga Géza)
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||