VALLOMÁSOK: Fodor Miklós asztalitenisz edző, szakosztályvezető, létesítményvezető50

50 éves Fodor Miklós asztalitenisz edző, szakosztályvezető, létesítményvezető. Budapesten született 1964. augusztus 11-én. Iskoláit Szigetszentmiklóson és a fővárosban végezte. 1981-ben a Steinmetz Kapitány Szakmunkásképző Intézetben autó-karosszérialakatos szakmát szerzett, majd 1984-ben a Bagi Ilona Ipari Szakközépiskola levelező tagozatán sikeresen leérettségizett. Közben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében is megkezdte tanulmányait, ahol előbb asztalitenisz segédedző, majd 1986-ban asztalitenisz edző oklevelet kapott. 12 éves korától aktív asztaliteniszező volt, a Csepel SC NB I-es csapatában is játszott. Katonai szolgálata letöltése után, 1984-től az ESMTK-ban asztalitenisz edzőként dolgozott. 1988 óta Kecskeméten él, a Kecskeméti Spartacus Sportkör és Közösségi Tér asztalitenisz edzője lett, 1998 óta a létesítmény és a szakosztály vezetője. Az elmúlt évek során tanítványai közül többen korosztályos magyar válogatottak lettek. 1994-ben a magyar asztalitenisz serdülő válogatott, 2002-ben a magyar asztalitenisz ifjúsági válogatott edzője volt. 2000-ben Kecskeméten elnyerte Az év edzője címet.

„Polgári családból származom. Édesanyám három gyermeknek adott életet, bátyám és nővérem után születtem meg én. Sokáig otthon volt velünk, azután iskolagondnokként, majd a Csepel Vas- és Fémművekben dolgozott. Apám sajnos korán elhagyott bennünket, így édesanyám egyedül nevelt föl. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy szakmát tanuljak, így lettem autó-karosszérialakatos, tíz évig gyakoroltam is az iskolában szerzett tudásomat. Később – már munka mellett – leérettségiztem, valamint párhuzamosan a TF-n is tanultam: asztalitenisz segédedzői, majd edzői oklevelet is szereztem.

Tizenkét évesen vettem először kézbe az ütőt, a Csepel SC igazolt versenyzője lettem. Jó társaságba kerültem – többek között a későbbi Exotic együttes tagjai, a Tabár-fivérek is ott edzettek –, hamar megszerettem a pingpongot. Az akkori bajnokságban az élvonalbeli csapatokat egy-egy utánpótláskorú játékos szerepeltetésére kötelezték, ezért még az NB I-es csapatban is játszottam. A magyar válogatott Horváth Zoltán, valamint a szintén kiváló Lakatos Gyula, Bánkúti Sándor és Balogh Lajos alkotta együttesben való szereplésre ma is büszkén emlékezem vissza.

A Csepel SC asztalitenisz szakosztálya 1980-ban megszűnt, ezért egy évig a Magyar Posztó NB III-as csapatához igazoltam, majd az ESMTK NB II-es együttesének tagja lettem. Ezt követően be kellett vonulnom, az adyligeti határőrezrednél szolgáltam. Abban a «szerencsében» volt részem, hogy a díszzászlóalj tagjaként az utolsó május elsejei díszszemlén részt vehettem. A katonaság után már mint edző tértem vissza az ESMTK-ba. Közben megnősültem, feleségem is a fővárosi egyesület pingpongosa volt, magyar csapatbajnoki meccsen még Bátorfi Csillát is megverte.

A 2014-es Országos Serdülő Magyar Asztalitenisz Bajnokságon ezüstérmes
Tóth Bencével és Mezei Leventével

1988-ban új munkalehetőségeket kerestünk. Ekkor keresett meg bennünket Rigó Endre, a Kecskeméti Spartacus elnöke. Nemcsak állást ajánlott fel nekünk, hanem megígérte, hogy a lakáshoz jutásban is segít. Az ő invitálására jöttünk Kecskemétre: Erika a klub játékosa, én pedig a Spari edzője lettem. Abban az időben a lányok NB II-esek, a fiúk NB III-asok voltak, és csak 5-6 gyerek járt le, ennyien képviselték az utánpótlást. Sokat dolgoztunk, és az évek-évtizedek során megjártuk a létra valamennyi fokát. Felnőtt, ifi, serdülő és újonc kategóriákban tanítványaim közül többen is válogatottak lettek, a fiúkkal magyar bajnokságot is nyertünk. A versenyzők és a hobbiként asztaliteniszezők, de a csarnokot rendszeresen látogatók, a klub életében résztvevők száma elérte a 300 főt is. Sikereinknek köszönhetően néhány évig a serdülő, illetve az ifjúsági válogatott edzői feladatait is elláttam. Nehéz, kemény időszak volt ez, végig kellett dolgozni a nyarakat is.

A szponzorok és a város támogatása később csökkent, ez folyamatos visszalépést eredményezett. Anyagi okok miatt saját versenyzőinket nem tudtuk megtartani. Újból kellett kezdeni az építkezést, az utánpótlás nevelésére fektettük a hangsúlyt. Munkánk hatása érezhető, fiatal együttesünk nemrég megnyerte az NB II-t, így szeptembertől ismét az NB I-ben játszhatunk. Büszke vagyok arra is, hogy a Kecskeméti Spartacus Sportkör és Közösségi Tér több mint egy sportegyesület. Amellett, hogy ingyenes lehetőséget biztosítunk óvodai, diák és egyéb szabadidős sporttevékenységre, és segítjük a Kecskeméti Városi Asztalitenisz Szövetség munkáját, az intézmény a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett fiatalok számára is szervez programokat. A lakótelepen élő fiatalokat célozzuk meg elsősorban, rendezvényeinkkel alternatívát kívánunk adni, hogy egy remek társaságban sporttal, játékkal, drogmentes környezetben hasznosan töltsék el idejüket a csellengés helyett. Ezért évek óta él és sikeres az Éjszakai Forgatag című kulturális és sportrendezvényünk, amelyet havi rendszerességgel  rendezünk.

Feleségével és fiaival

Két évvel ezelőtt feleségem teljesen váratlanul megbetegedett. Agyvérzést kapott, egy hét múlva elment. Két fiunkkal tehetetlenül álltunk a betegágya mellett, hiánya ma is fáj nekünk. Az ad vigaszt számomra, hogy a gyerekek jó úton haladnak ahhoz, hogy révbe érjenek. A nagyobbik közgazdász végzettséget szerzett – most épp Törökországban dolgozva gyűjti a pénzt a masterképzésre –, míg a kisebbik a BGF turizmus-vendéglátás szakán tanul. Ők a legnagyobb örömeim!”