VALLOMÁSOK: E. Kovács Zoltán csillagász, a Kecskeméti Planetárium igazgatója60

60 éves E. Kovács Zoltán csillagász, a  Kecskeméti Planetárium igazgatója. Győrben született 1956. március 6-án. Általános iskoláit Pannonhalmán végezte, majd Győrben, a Révai Miklós Gimnázium fizika tagozatán folytatta tanulmányait, míg egyetemi diplomáját 1980-ban Budapesten, az ELTE Társadalomtudományi Kara matematika-fizika-csillagászat szakán szerezte. Ezt követően mint könyvtáros, népművelő, illetve tanár rövidebb ideig az ország több városában is dolgozott, majd 1985-ben a Kaposvári Csillagászati és Meteorológiai Obszervatórium vezetője lett. 1986 óta él a hírös városban, a Kecskeméti Planetárium igazgatója, csillagászati előadások tartója. Harmadikos gimnazista kora óta TIT-előadó, nagyon sokat tanult dr. Kulin Györgytől, aki a TIT-en belül működő csillagász baráti kör atyja volt. Fő szakterülete a csillagászati szakmódszertan. 2006-ban az európai Wonders Tudományfesztiválon főként saját tervezésű szemléltetésekkel szerepelt. Több alkalommal szervezett nemzetközi csillagászati szakmódszertani szimpóziumot. A kecskeméti Naprendszer-szobrok létrejöttének ötletgazdája és szervezője. Kezdeményezésére jött létre a Carpatica Planetáriumi Szövetség. Évtizedek óta foglalkozik tehetséggondozással. Sok kiváló szakember nőtt föl a szakkörösei közül, többen szakcsillagászok is lettek. Írásai ismeretterjesztő és pedagógiai kiadványokban, valamint gyermeklapokban jelentek meg. A Magyar Asztronautikai Társaság alapító tagja, a kecskeméti csoport első titkára volt; a Csillag-ász Humán Európa Regionális Alapítvány tagja, korábbi elnöke; a Pulispace csapat tanácsadó testületének tagja. Több évtizedes kimagasló szakmai tevékenységét 2011-ben Kecskemét Közművelődéséért Díjjal jutalmazták.

"Bár Győrben születtem, gyermekkoromban Pannonhalmán éltem, az ottani miliő, a bencések kisugárzása nagyon sokat jelentett számomra. Édesapám finánc volt, míg édesanyám a ház körüli munkát látta el. Négy gyermeket vállaltak, három nővérem után jöttem én a világra. Lánytestvéreim jóval idősebbek nálam, pici koromban alaposan elkényeztettek. Középső nővérem sajnos már meghalt, másik két testvérem Győrben él.

Legkisebb nővéremmel az 1960-as évek elején

Szüleim sokat tettek azért, hogy jó ember váljék belőlem, de rendes nevelést kaptam a pannonhalmi általános iskolában is. Tanítóim, tanáraim nem csak ismereteket adtak át nekünk, de az emberségesség iránti igényt is elültették bennünk. Különösen magyartanáromra, Ábrahám Imrére emlékezem vissza szívesen, nagyon szerettem őt, fia egyike azon csillagász szakköröseimnek, akik ezt a csodaszép pályát választották: Péter ma már a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóintézetének igazgatója.

Már egész kicsi koromban nagyon szerettem olvasni. Talán édesapámnak is köszönhetem a könyvek iránti vonzalmamat, hiszen esténként ő gyakran mesélt nekem. Eleinte mindenféle könyvet faltam, s nemcsak a szabadidőmben olvastam, de evés közben is, sőt, még ott is, ahová a király is gyalog jár. Másodikos általános iskolás voltam, amikor ez utóbbi helyen kezembe került az Amiről a Föld mesél című könyv, melynek első fejezetében Hédervári Péter rendkívül élvezetesen ír az égitestekről. Az abban olvasottak annyira lenyűgöztek, hogy »dolgom végeztével« szüleimnek kijelentettem: csillagász leszek! Később, amikor felső tagozatos lettem, értesültem a Föld és Ég folyóiratról. Azonnal megrendeltem, és beléptem a TIT által működtetett Csillagászat Baráti Köre országos mozgalomba. 1970-ben részt vettem a szervezet 6. országos találkozóján, ott tanultam meg a változócsillagok megfigyelését.

A csillagászat utáni érdeklődésem egyértelművé tette, hogy az általános iskola végeztével tanulmányaimat Győrben, a Révai Miklós Gimnázium fizika tagozatán folytassam. Rendkívül erős osztályba kerültem, a beiskolázási átlagunk 4,9 volt. Komolyan vettük a tanulást, és nemcsak a fizikát, hanem a többi tárgyat is. Érettségi után, egy eleve kamionsofőrnek készülő társunk kivételével, valamennyien egyetemre mentünk. Legtöbbet Czompó Józseffel beszélgettem, főleg a relativitáselméletről, ő az E=mc² képletet, én meg a Nepier-szabályt –  cosω=-tgφtgδ – hímeztem a köpenyemre. A Révaiban is kiváló pedagógusok vettek körül bennünket. Matematikatanárunkkal, Czapáry Endrével együtt kezdtünk, ő az ELTE oktatói állását cserélte föl a megyei szakfelügyelőséggel és a Révais tanári munkával. Minden szempontból kiemelkedő ember volt, osztálytalálkozóinkra mind a mai napig eljár. De nagyon kedveltem a fizikatanáromat, Székely Lászlót és a magyartanáromat, Varga Lászlót is.

Osztálytársaimmal (az álló sorban jobbról a negyedik E. Kovács Zoltán)

Gimnáziumi éveim alatt is elsősorban a csillagászat érdekelt. A változócsillagok megfigyelését lelkesen végeztem. Ezen kívül a Magyar Meteor- és Tűzgömbészlelő Hálózat keretében négy év alatt félezer hullócsillag adatait jegyeztem föl. Fotóztam is meteorokat. Az ATOMKI által középiskolásoknak kiírt Fizikai jelenségek megfigyelése fényképezés segítségével című pályázaton 2. díjat nyertem. 1972-ben letettem a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat csillagászati levelező vizsgájának kezdő és haladó fokozatát, így TIT-előadó lehettem. Harmadikos gimnazistaként már hivatalosan csillagászati népszerűsítő előadásokat tartottam Győr-Sopron megyében, továbbá lakhelyemen, Pannonhalmán  éveken keresztül csillagászati heteket is szerveztem. Nyaranta rendszeresen részt vettem országos találkozókon, tanfolyamokon, szakkörvezetői továbbképzéseken, melyek nagy részére a TIT delegált. Ezeken a rendezvényeken nagyon sokat tanultam neves előadóktól. Nemcsak ismereteket, hanem azt is, hogyan lehet egyszerűen, érthetően magyarázni. Korábban több távcsövet is készítettem magamnak, de a TIT-től kölcsön kaptam egy jó minőségű Calderoni refraktort, amely már üstökösök megfigyelésére is alkalmas volt. Jártam Győrben a vagongyár József Attila Művelődési Háza tetején lévő csillagvizsgáló égisze alatt működő szakkörbe. Ott egy nyugdíjas tüzér tiszttől még gömbháromszögtant is tanultam a Nepier-szabály kapcsán, mellyel kapcsolatos számításokat a távcsöves vizsgálódásaim során sikerrel alkalmaztam.

Fotó az egyetemi indexemből

Felsőfokú tanulmányaimat csak egyetemi előfelvételisként, sorkatonai szolgálat után kezdhettem meg. Az ELTE matematika-fizika-csillagászat szakán végeztem. Ott is nagyszerű tanárokra leltem. A legélvezetesebben talán Károlyházy Frigyes professzor tanított, relativitáselméletre jártam hozzá. A kötelező óráim mellé nemcsak szűkebb értelemben vett szakmai tárgyakat vettem fel, mint például kozmikus ásványtan, Tejútrendszer szerkezete, hanem oktatófilm, valamint nevelési speciális kollégiumot is. Ezen kívül az egyetemi éveim alatt távcsöves bemutatókat tartottam a TIT Uránia Csillagvizsgálóban, az országban több helyen csillagászati szakkört, illetve relativitáselmélet szakkört vezettem, építőtáborokban csillagászati foglalkozásokat tartottam, ismeretterjesztő cikkeket írtam, valamint barátaimmal megalakítottuk a Gotthard Jenő Bakonyi Amatőrcsillagászati Egyesületet és Pénzesgyőrben észlelőbázist hoztunk létre. Szemléltető eszközöket konstruáltam, e témában országos tudományos diákköri konferencián is szerepeltem, továbbá összeállítottam egy, a 4-dimenziós görbült téridőről szóló animációs oktatófilm forgatókönyvét is. A szakdolgozatomat kozmológiából és annak extragalaktikus vonatkozásairól írtam.

Diplomám megszerzése után különféle munkahelyeim voltak. Dolgoztam többek között könyvtárosként az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központban, népművelőként Győrben, természettudományi szakelőadóként Szombathelyen, továbbá Vácon a Madách Imre Művelődési Központban, amely egy kis csillagvizsgálót is működtetett akkoriban. Tanítottam is, többek között Nagyecseden és Győrben, míg Kaposváron csillagvizsgáló-vezető voltam. Mindenütt szerettem a munkámat, közben sokat tanultam.

Győrben tanítottam is

Új munkahelyre részben hívtak, részben pedig családi körülmények késztettek a változtatásra. Kecskemétre azonban már egyértelműen a planetárium kedvéért jöttem közel 30 évvel ezelőtt, 1986. június 1-jén. Horváth Andrástól, a budapesti planetárium igazgatójától tudtam meg, hogy elődöm elhagyja a hírös várost. Előbb telefonon egyeztettem Konfár Sándorral, a TIT helyi vezetőjével, majd személyesen is megkerestem őt. Gyorsan megegyeztünk, és a feladatok átvételére se kaptam túl sok időt: mindössze egy órám volt, hogy kipróbáljam a vezérlőpultot, s utána már műsort kellett tartanom.

Korábbi tapasztalataimnak a következő években nagy hasznát vettem. Meghonosítottam az élőszavas előadásokat, melyekben alkalmazkodni tudunk az adott közönséghez. Kikísérleteztem a spontán érdeklődők számára legmegfelelőbb hétvégi időpontokat. Bevezettem, hogy a pedagógusok díjmentesen látogathassák az intézményt. Szemléltető eszközöket terveztem és konstruáltam, melyek egy része meg is tekinthető a planetáriumban. Az ezredfordulón több évtizedes vágyamat is sikerült megvalósítanom: egy méret- és távolságarányos bolygórendszer modell létrehozását. Lakatos Pál Sándor szobrászművész alkotásai révén az érdeklődők a városháza és a planetárium között végigsétálva megtekinthetik a Napnak, a nagybolygóknak és a Plútónak, valamint ezek távolságainak egyaránt a 3,3 milliárdod részére lekicsinyített – tehát az égitestek nagysága és egymáshoz viszonyított távolságaik tekintetében egyaránt valósághű – makettjét.

Régi álmom, a méret- és távolságarányos bolygórendszer modell megvalósult

Pedagógiai kísérleteket is végeztem, óvodás műsorokat, iskolások rendhagyó óráit kísérleteztem ki. Pedagógusok számára továbbképzéseket, posztgraduális képzéseket tartottam, a tanítóképző főiskolán is vezettem kurzusokat. Szakköröket, tábori foglalkozásokat szerveztem, országos vetélkedőkön feladatkitűző, illetve zsűritag voltam.

A tehetséggondozást mindig is kiemelkedő feladatomnak tartottam. Kecskeméten a legrátermettebb szakköröseim a planetárium társadalmi munkatársaivá váltak, akik már segítőként hasznos munkát végeztek az intézményben. Szűcs László kollégám is a szakkörömben kezdte, majdnem három évtizeddel ezelőtt. Mindig kínosan ügyeltem rá, hogy azok a munkatársaim, akik műsorokat tartanak, ne csak nagy tudású szakemberek, hanem jó pedagógiai érzékkel rendelkező, kiváló ismeretterjesztő előadók is legyenek.

Előadás a Kecskeméti Planetáriumban

Megalakulásakor a Magyar Asztronautikai Társaság kecskeméti csoportjának a titkára lettem, továbbá a Csillag-ász Regionális Alapítványnak az elnöke, és a Google Lunar X Prize nemzetközi verseny keretében a Holdra eljuttatandó űrszondát készítő Puli Space csapat tanácsadó testületének tagja. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei titkára vagyok. Tartottam előadást a TIT Budapesti Planetáriumában, de angolul, oroszul és szlovákul külföldi planetáriumokban is, valamint planetáriumi és pedagógiai konferenciákon, főiskolákon, például Ukrajnában és Angliában. A Wonders tudományfesztiválon 2006-ban Lisszabonban, az ottani csodák palotájában még portugálul is vezettem ismeretterjesztő foglalkozást saját készítésű szemléltető eszközök bemutatásával.

Portugáliában is tartottam szakmai bemutatót

A planetáriumban konferenciákat is szerveztem. Ezek közül kiemelkedő a Magyar Asztronautikai Társasággal együttműködve az ionoszféra- és magnetoszférafizikai szeminárium, továbbá a nemzetközi csillagászati szakmódszertani szimpóziumok, melyek során kezdeményeztem egy közép-európai planetáriumi szövetség létrehozását is.

Ahogyan az időm engedte, tudományos kutatást is végeztem. Eleinte kozmológiával, később a naptevékenység és annak földi (többek között orvosbiológiai) hatásainak a tanulmányozásával foglalkoztam. Mostanában a Solar Heliospheric Observatory űreszköz által készített Nap-felvételek alapján az égitest mágneses csomópontjait térképeztem fel. Erről tavaly Sopronban beszámoltam tudományos kutatóknak, a Magyar Űrkutatási Fórumon.

A csillagászat a munkám és a hobbim is

A planetáriumban természetesen a csillagászati és űrkutatási közművelődés, az óvodai nevelés, valamint az iskolai oktatás segítése az elsődleges feladatom. Az intézmény népszerűségét és a látogatottságot fokozandó mindig a látványosság növelésére, az élmény fokozására törekedtem. Mostanra sikerült elérnem, hogy már 3-dimenziós vetítésekre is képesek vagyunk. Újabban pedig azon dolgozunk, hogy a lézeres műsoraink még látványosabbá váljanak. Munkám elismeréséül megkaptam a város közművelődési díját. A legnagyobb elismerés mégis az, hogy nap mint nap tapasztalom, látogatóinknak tetszenek a műsoraink."