70 éves dr. Tóth János osztályvezető főorvos, címzetes főiskolai tanár. Cegléden született 1947. június 4-én. Gyermekkorát és általános iskolai tanulmányait Jászkarajenőn töltötte, majd a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. 1971-ben szerzett általános orvosi diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Első munkahelye a Szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet volt 1971 és 1979 között. Ez idő alatt szerzett sebészeti és baleseti sebészeti szakképesítést. 1979-től 1993-ig a Kecskeméti Megyei Kórházban dolgozott, alapító tagja volt az 1980-ban szerveződött ortopédiai betegellátó egységnek. 1983-ban ortopéd szakorvosi képesítést is szerzett. A kecskeméti évek alatt a gyermekkori mozgásszervi betegségek megelőzési programjának kidolgozásáért és oktatásáért „Közművelődésért” emlékérmet kapott, valamint a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola címzetes főiskolai címet adományozott részére. A rendszerváltás eseményei során a református egyházközség főgondnokaként aktív részese volt a Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziuma újraindításának, illetve az első önkormányzati választásoknál egyéni jelöltként az MDF-KDNP-FKGP támogatásával az 5. sz. választókerületben mandátumot nyert és tagja lett a képviselő-testületnek. 1993-ban pályázat útján a Békéscsabai Dr. Réthy Pál Kórház Ortopédiai Osztályának osztályvezető főorvosává nevezték ki, vezetői tevékenységét 2016. január 1. óta a járóbeteg ellátásban folytatja. Munkáját számos szakmai és közéleti elismeréssel jutalmazták, 2010-ben Pro Sanitate díjat kapott.

„Egészen biztos, hogy még alsó tagozatos kisdiák voltam, amikor szüleim tudatosították bennem születésemnek dátumához kötődően történelmünk sorsfordító eseményének szomorú tényét: június 4-én születtem 1947-ben, az akkor még viszonylag friss trianoni diktátumra emlékeztető napon.


Mindenesetre gyermekéveim boldogságát és gondtalanságát nem árnyékolta be a jelzett történelmi emlék. 1950-től 1966-ig Jászkarajenő volt családunk lakóhelye, ahol édesapám a helyi református gyülekezet lelkipásztoraként a település megbecsült és tisztelt polgára volt, és tanítónő édesanyámmal és 1953-ban született Kati húgommal együtt idilli esztendőket töltöttünk ott. Szüleim élete, hite és példája egész életem meghatározója, segítsége és útmutatója volt.

                              Húgommal 1957-ben                               A gimnáziumi ballagási ünnepségemen

A falusi általános iskola minden előnyét és hátrányát megtapasztalva kitűnő bizonyítvánnyal is csak némi segítséggel vettek fel a tradicionálisan jó hírű ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium orosz tagozatú osztályába, mivel a származás igen nagy hátrányt jelentett. Négy éven át napi négy óra vonatozással (keskeny vágányú vasút, 25 km távolsággal) teljesítettem a középiskolai tanulmányokat. Az érdeklődésem egyértelműen a humán területek – irodalom, színház – irányába fordult, rengeteget olvastam. A sportot nagy érdeklődéssel figyeltem, s bár kiemelkedő tehetséggel nem áldattam meg, a sportriporterséget is nagyon el tudtam volna képzelni hivatásomnak. Azután röviddel érettségi előtt újra szembesültem a kommunista ideológia diszkriminatív hatásával: jóindulatú tanács alapján csak természettudományos irány választása esetén lehetett reális esélyem felsőfokú képzésre. Aktuális gimnáziumi osztálytárs-barátom hatására így választottam a Szegedi Orvostudományi Egyetemet.


Felejthetetlen szegedi diákévek következtek, a Szemészeti Klinika tudományos diákköri tagsága mellett az egyetem néptánccsoportjában szerzett emlékekkel gazdagítva – közös báli szereplés az Illés zenekarral, Koncz Zsuzsával és Máté Péterrel –, és a legpatinásabb vendéglátó egységek megismerése, felkérés a Búbos étterem bárjának zongorista szolgálatára stb. Kezdetben a manuális területek nem vonzottak, de az első ápolástani gyakorlat 1966 nyarán a nagykőrösi kórházban meghatározó élményű volt: Varga Endre főorvos úr és munkatársai megkönnyíttették a választást, ezek után csak műtétes szakma lehetett a jövő útja!


A diploma megszerzése után 1971-től 1979-ig a Szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet sebészeti és baleseti sebészeti osztályain dolgoztam, és szereztem a nagy betegforgalom, illetve főnökeim és munkatársaim segítségének köszönhetően átlagon felüli gyakorlatot, és tehettem sikeres szakvizsgákat 1975-ben sebészetből, 1979-ben baleseti sebészetből.


1979-ben életem jelentős állomása volt házasságkötésem Szabó Klára gyógytornásszal, akivel közös életutunkat a Kecskeméti Megyei Kórház baleseti osztályán kezdtük el dr. Dömötör Endre tanár úr bölcs irányítása alatt. 1980-ban váratlan fordulat és gyors döntési helyzet eredményeképpen az akkor megszerveződő ortopédiai részleg alapító tagjává válhattam dr. Gréczy Imre és dr. Sárkány Jenő kollégáim társaságában, akiknek emlékét és barátságát szeretettel őrzöm. A következő években a mozgásszervi betegségek gyermekkori prevenciójának területén teljesedett ki szakmai tevékenységem: emlékezetes oktató programok szerveződtek az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központban és az Óvónőképző, később Tanítóképző Intézetben. Ebben nélkülözhetetlen munkatársam volt gyógytornász feleségem és Kemény Gáborné óvodapedagógus. Tevékenységemet a művelődési központ „Közművelődésért” emlékéremmel, a dr. Dovala Márta által vezetett tanítóképző pedig 1991-ben címzetes főiskolai tanári kinevezéssel ismerte el.


1985-ben nagyon hasznos ösztöndíj-időt tölthettem el az akkor még Német Szövetségi Köztársaságban egy jól felszerelt ortopédiai magánklinikán. Sportegészségügyi ambíciómat  a KSC női kosárlabda csapatának orvosaként elégíthettem ki, és büszkeséggel tölt el, hogy Király Sándor és Tóth Viktor edzők segítőjeként többek között Iványi Dalma és Zsolnai Gyöngyi első csapatorvosa voltam. Néhány éven át a Kecskeméti Városi TV sporttudósítójaként is tevékenykedtem. Ebben az időszakban a kecskeméti református gyülekezet presbitereként is sokféle szolgálati feladatot kaptam: 1990 és 1993 között főgondnoki tisztségem volt, és felejthetetlen ajándékként szerepel a rendszerváltás után a Kecskeméti Református Kollégium újraindításának megszervezésében az igazgatótanács elnökeként betöltött feladatkör, a Szabó Gábor és Varga László lelkipásztorokkal való konstruktív, testvéri együttműködés lehetősége. A rendszerváltás a polgári élet területén is kihatással volt életemre: az első demokratikus választás eredményeként a város 5. egyéni választókerületében nyertem mandátumot és voltam a képviselő-testület kormánypártok által támogatott frakciójának tagja 1993-ig.


1993-ban, pályázat úton elnyertem a békéscsabai Dr. Réthy Pál Kórház Ortopédiai Osztályának osztályvezetői állását, és a következő időszak jelentette szakmai pályám legtartalmasabb szakaszát. Viszonylag hátrányos helyzetből szervezhettem meg a modern ortopéd sebészet működési feltételeit Békés megyében. 23 év alatt sok szakmai eredmény valósult meg: szakorvosok képzése, új módszerek bevezetése, oktatói tevékenység a szegedi egyetem egészségügyi főiskolai karának gyógytornász szakán saját alapítású fakultatív tantárgy, a »Gerinciskola« elméleti oktatásával, szakmai vezető testületek tagjaként való tevékenység (Ortopédiai Szakmai Kollégium, Magyar Ortopéd Társaság vezetősége, Magyar Gerincgyógyászati Társaság, Gyermekkori Gerincbetegségeket Kutatók Magyarországi Társasága), a Magyar Gerincgyógyászati Társaság prevenciós programjában való részvétel, szakmai kiadványok (Gerinciskola, A mozgásszervek védelme gyermekkorban) szerkesztése és írása, sportegészségügyi konferenciák szervezése stb. Szakmai fejlődésemet nagyban segítette a világ számos országában rendezett szakmai kongresszusokon, továbbképzéseken való részvétel lehetősége.


Sportegészségügyi tevékenységként több éven át a négyszeres magyar bajnok BRSE csapatorvosa voltam, illetve segítettem és jelenleg is segítem a város női kézilabdacsapatának és a gyulai székhelyű Grosics Futball Akadémia szakmai stábjának tevékenységét. Közéleti aktivitásként több cikluson keresztül a városi önkormányzat egészségügyi bizottságában való tevékenység említhető, egyházi vonalon pedig a Magyar Református Presbiteri Szövetség Békés Megyei Területi Szervezetének több cikluson keresztül elnöki tisztének betöltése, s ennek keretében számos határon túli testvérszervezeti kapcsolat és együttműködés kialakítása, 2017-től pedig az országos szervezet missziói és diakóniai bizottsága elnöki tisztének betöltése.


Ortopédiai és vezetői tevékenységem elismeréseként Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatának elismerő oklevele mellett 2010-ben az Emberi Erőforrások Minisztere Pro Sanitate díját vehettem át. 2012-ben szakmai pályafutásom értékeléseként a Magyar Ortopéd Társaság Különdíja kitüntetést kaptam meg.


Minden munkámban és szolgálatomban a legnagyobb segítséget és támogatást szeretett feleségemtől kaptam, a legnagyobb örömet pedig a gyermekeimben kapott ajándékok jelentették: Miklós agrármérnöki diplomával az egészséges életmód elkötelezettjeként különböző programok és pályázatok szerzője, János sokoldalú tehetsége egyik területén jelenleg egy kereskedelmi tévécsatorna hangmérnöki feladatait látja el, Krisztina a koppenhágai Metropolitan Egyetem végzős hallgatója táplálkozástudományi szakon, Kristóf pedig Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rekreációs szakának első éves hallgatója.


2016. januártól osztályvezetői kinevezésem meghosszabbításáról lemondtam, jelenleg teljes munkaidőben a járóbeteg szakellátásban veszek részt. Nyugalmas, békés években és unokáim érkezésében reménykedve, Isten iránt nagy hálával köszönöm meg a hét évtized temérdek ajándékát, és emlékezem hálás szeretettel a hírős városban eltöltött évekre.”