VALLOMÁSOK: dr. Tapasztóné Perlaki Magdolna nyugdíjas középiskolai tanár70

70 éves dr. Tapasztóné Perlaki Magdolna nyugdíjas középiskolai tanár, népművelő. Újpesten született 1944. április 11-én. 1962-ben a Kanizsay Dorottya Leánygimnáziumban érettségizett, majd az ELTE bölcsész karán, magyar-népművelés szakon szerzett diplomát. 1967 és 1970 között Kecskeméten, a Kodály  Iskola tanára volt. 1970-től 1983-ig a Városi Tanács Művelődési Osztályán dolgozott előbb népművelési felügyelőként, később csoportvezetőként. Részt vett Kecskemét kulturális életének megújításában és a Kodály-centenárium kecskeméti ünnepségsorozatának megrendezésében. 1983-tól ismét tanított: 1985-ig a Kodály Iskola igazgatóhelyettese, majd a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet tanára, míg 1990-től 1997-ig a Bányai Júlia Gimnázium vezetőtanára volt. Tanulmányai, cikkei szakmai kiadványokban jelentek meg. A Ti és mi című televíziós műveltségi vetélkedőn győztes csapat, illetve az Ady-centenáriumon rendezett rádiós vetélkedőn második helyezett csapat kapitánya volt. Pedagógusi és népművelői tevékenységéért számos szakmai elismeréssel jutalmazták:  Érdemes társadalmi munkás (1977); A Tanács Kiváló Dolgozója (1979); városi tanácsosi cím (1980); Szocialista Kultúráért (1982); Kiváló Munkáért (1989); Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1997).

„Újpesten születtem, a városrész legszélén éltünk. Édesapám az Egyesült Izzónál dolgozott, és az otthonunk a gyár közelében volt. S bár szinte a világ végén éltünk, a művészetek már gyermekkoromban megérintettek. Apám csodálatos énekhanggal, kiváló színjátszói képességekkel rendelkezett, szabadidejének nagy részét munkahelye amatőr színjátszó csoportjával töltötte. Épp ezért talán nem meglepő, hogy elsős vagy másodikos lehettem még csak az általános iskolában, és házunk udvarán barátnőmmel már mi is előadásokat szerveztünk.

Kislányként

Szüleim fiatalon beírattak zongorát tanulni, mondhatnám azt is, hogy kottát előbb olvastam, mint könyvet. A Megyeri úti zeneiskolában Makláry József tanította a szolfézst, nagy hatással volt rám. Érdeklődésemet bátyám sorsának alakulása is befolyásolta. Ő mérnöki pályára készült, édesanyám azonban nem engedte el a távoli Miskolcra. S ha már a szülői aggódás Pesten tartotta, amikor egy barátját a színművészetire elkísérte, ő maga is megpróbálkozott a felvételivel. Sikerrel járt, így lett színész.

Már ekkor kiderült, hogy alaptermészetem a «nyüzsgés». Az iskolai rendezvények állandó szereplője lettem. Akadt olyan ünnepség, amelyen énekeltem, zongoráztam és verset is mondtam. A tanulás is jól ment, és kitűnő bizonyítványomnak köszönhetően – a rendszeres vasárnapi templomba járás miatt először nem akartak felvenni – az igen rangos újpesti leánygimnáziumban folytathattam tanulmányaimat. Nagyszerű tanáraim voltak, így például Gergely Ágnes írónő, valamint Z. Szalai Sándorné, aki később az MTA Irodalomtudományi Intézetének titkára lett. De a legszívesebben énektanáromra, Tímár Imrére emlékezem. Az ő egyénisége, tehetsége megbabonázta az egész iskolát. Nulladik óráira rendszeresen jártunk: éneket tanított és kóruspróbát tartott. Énekkarunk – melynek titkári feladatait is elláttam – hazai és nemzetközi versenyeken is szerepelt, énekeltünk a Zeneakadémián is.

Az Egyesült Izzóban, 18 évesen,
a Munkásképző Énekkar zászlóavató ünnepségén

Az éneklés mellett a verseket sem feledtem. A szavalóversenyek rendszeres résztvevője voltam. Így például a Kilián György Kulturális Seregszemle újpesti válogatóját megnyertem, míg a fővárosi döntőn második helyezést értem el. Könyvtári rendezvényeken, illetve a József Attila Művelődési Központban tehetséges fiatal költőkkel is gyakran találkoztam, verseiket örömmel mondtam. Ha jól emlékszem, még egy telefongyár avatásán is szerepeltem.

Egyenesnek tűnt az út: bátyám után én is színész leszek. A felvételim azonban nem sikerült. Persze a tanulást nem akartam abbahagyni, s mivel az ELTÉ-n a magyar mellé egy új választható szakot, a népművelést is meghirdették, ezzel is megpróbálkoztam. Oda már rögtön felvettek, és egy nagyon érdekes csoport tagja lettem. Társaim hozzám hasonlóan «lila gőzös» művész lelkek voltak: Érdi Sándor, Utassy József, Mezei Katalin, Szigethy Gábor – csak néhány, ma már sokak számára ismert név közülük. Kísérleti időszakot éltünk ekkor, a népművelés később több önálló ágra bomlott. De mi még polihisztori képzést kaptunk, előadóink a legkülönbözőbb műveltségi területek rangos szakemberei közül kerültek ki.

A tanulás az egyetemi évek alatt is összefonódott a szereplésekkel. Az Egyetemi Színpad munkáját ezekben az években Ruszt József, Dobai Viktor és Mezei Éva irányította. A társulat tagjaként többek között Sándor Györggyel, Hetényi Pállal és Székhelyi Józseffel szerepelhettem. Szépkiejtési versenyen is részt vettem, a megmérettetés elnöke Kodály Zoltán volt.

                                                                                                                          Esküvői fotó
A megélhetés akkor sem volt egyszerű. Egyetemistaként pénzkeresés céljából jelentkeztem a Magyar Televízióba, s bár bemondó lehettem volna, ezt a lehetőséget házasságkötésem meghiúsította. Férjemet bátyám révén ismertem meg. Testvérem Kecskeméten kezdte színészi pályáját, és a Tapasztó-családdal hamar összebarátkozott. 1960 decemberében – alig 15 éves voltam akkor még – találkoztam először férjemmel, aki megvárta, hogy felnőjek. 1965 márciusában kérte meg a kezemet, augusztusban összeházasodtunk, bő egy év múlva pedig már első gyermekünket vártuk. Az egyetem utolsó évében épp ezért a tanítást előre hoztam, majd elővizsgákat tettem, így tanulmányaimat halasztás nélkül fejeztem be. Kis Márta, a kecskeméti ének-zene tagozatos iskola igazgatóhelyettese ismerte a helyzetemet, és fölajánlott egy állást. Az intézmény vezetése ugyanis úgy döntött, hogy a következő tanévtől a politechnikát népműveléssel pótolják. A státust április 10-e körül egyeztettük, 24-én megszületett Zsolt, hat hét múlva sikeresen államvizsgáztam, szeptembertől meg már Kecskeméten tanítottam.

Egyből a mélyvízbe dobtak: a 8B-t, azaz kamaszgyerekeket, köztük 16 fiút kaptam. Nem volt egyszerű feladat, de sikerült megoldanom. Persze mint mindig, akkor is voltak ellendrukkerek. Névtelen telefonok arra biztatták az iskola igazgatónőjét, hogy ne vegyen föl, mert rossz munkaerő leszek: a tanításban nem lehet majd rám számítani, mert gyerekeket fogok szülni. Részben igazuk lett, hiszen 1968 májusában megszületett a lányunk, de a munkából alig hiányoztam, októberben már ismét tanítottam.

Fiatal tanárként

1970-ben a városházára hívtak népművelési felügyelőnek. Nagy lelkiismeret-fordulással, és persze Nemesszeghy Mártával egyeztetve – «Onnan majd sokat tudsz nekünk segíteni!»  – tanácsára vállaltam el az új munkát, és szép 13 évet töltöttem ott. Felesleges, párhozamos munkákat is végeznünk kellett, de kiváló felettesekkel és munkatársakkal jó néhány értékes dolgot is véghezvittünk. Ezekben az években sokat tanultam, és értékes emberi kapcsolatokkal is gazdagodtam.

A nyolcvanas évek elején egyre kevesebb önállóságot kaptunk, ezért inkább visszamentem a Kodály Iskolába. Utólag látva kicsit elhamarkodott döntés volt ez. Az akkori igazgató, Rományné mellett kiélezett helyzetben dolgoztam. S ugyan a gyerekanyag ragyogó volt, mégis fölmondtam. Néhány évig a Pedagógiai Intézetben voltam tanár. Mellette előbb óraadóként, majd 1990-től főállásban a Bányai Júlia Gimnáziumban tanítottam. Ekkor indult a 8 osztályos gimnáziumi képzés. Jó volt, szerettem ott lenni, de egészségügyi okok miatt 1997-ben be kellett fejeznem a tanítást.

Férjével

Műtétem óta még több a feladatom: öt unokámmal sokat vagyok együtt. Férjem magánrendelőjében is be-besegítek, és persze a háztartást is vezetni kell. Egészségemre is megpróbálok odafigyelni, ezért rendszeresen úszom.”

(Lejegyezte: Varga Géza) 

TÁMOGATÓINK

A Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlata

 

Mindaz, amit Kecskemétről tudni érdemes

Turisztikai multimédiás DVD-ROM, amely szöveges információk, térképek, több mint ezer fotó és 13 videofilm segítségével mutatja be a város műemlékeit, múzeumait, természeti kincseit, speciális vonzerőit. A háromnyelvű kiadvány ismerteti a városban született, vagy egykor itt élt és alkotott hírességek életútját, valamint a Kecskeméten napjainkban működő intézmények, civil szervezetek, turisztikai szolgáltatók és cégek tevékenységét is.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu