60 éves dr. Károlyfalvi József történelem-latin-filozófia szakos tanár, történész. Békéscsabán született 1956. július 10-én. Általános és középiskoláit Kecskeméten végezte, 1974-ben a Bányai Júlia Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait ezt követően Szegeden folytatta, a JATE BTK-n 1980-ban történelem-latin, 1990-ben filozófia szakos középiskolai tanári diplomát, míg 1996-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1980 óta Kecskeméten dolgozik. Előbb két évig a 607. Ipari Szakmunkásképző Intézet nevelőtanára, azután hat évig a Bányai Júlia Gimnázium tanára volt. 1989-től közel két évtizeden át a Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolában, majd rövid ideig a Corvina Hunyadi Mátyás Általános Iskolában tanított. Élénk publikációs tevékenységgel bír: mintegy 500 cikke jelent már meg, közel 10 könyv írója, szerkesztője, illetve társszerzője. A genetikai kutatásokkal foglalkozó Aktogen Hungary Kft. és a Voalaz Kft. adminisztrációs munkájában is részt vesz. A rendszerváltást követő években aktív közéleti munkát folytatott. 1989 és 1994 között a KDNP Bács-Kiskun megyei elnökségének, nagyválasztmányának tagja, 2002-ben a MIÉP önkormányzati, 2010-ben a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje volt. A Kecskeméti Evangélikus Gyülekezet Presbitériuma, a Gedeon Társaság, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kecskeméti Területi Szervezete, az 56-os Bajtársi és Baráti Szövetség és a TIB tagja. Több mint 100 alkalommal adott már vért, és mintegy 100 fiatalt kapcsolt be a véradásba. 2011-ben a TIB és a Magyar Vöröskereszt emléklapját vehette át.

„Orosházi, kispolgári családból származom. Édesapám tízgyermekes vasutas családban nőtt fel, nagyszüleim – bár orosházi gyökerekkel rendelkeztek – 1918 előtt a történelmi Magyarország délvidéki területein, Trianon után pedig Orosháza mellett, illetve a mai Petőfiszálláson szolgáltak mint állomásfőnök és pénztáros. Édesapám testvérei közül sokan lettek vasutasok, de volt köztük pedagógus és evangélikus tábori lelkész is. Családom anyai ága is orosházi. Nagyapám szabó iparos és szakoktató volt ott, míg édesanyám egy ideig a földhivatalban dolgozott, azután gyermekeit nevelte, a háztartást vezette.

Édesapámmal

Édesapám az 1941-es érettségit követően előbb az orosházi községházán, illetve Zomborban a pénzügyigazgatóságon dolgozott, azután szüleit követve ő is a MÁV szolgálatába lépett: Kolozsvár és Torda állomásain, majd a világháború után Budapesten és a Dunántúlon, 1955-től pedig Békéscsabán és Vésztőn kapott munkát. Az 50-es években a pártonkívülieknek ritkán adatott meg az előmenetel, ő mégis MÁV-főtiszt lett. Felelős munkájának azonban sokáig nem örülhetett, mert bár rendkívül szerette a vasutat, az 1956 októberében, a vésztői állomás forradalmi tanácsában betöltött szerepe miatt Kecskemétre helyezték, ellehetetlenítették, ezért távozott a vasúttól. 1958-tól a ZIM szállításvezetőjeként, majd szállítási osztályvezetőjeként dolgozott 1982-es nyugdíjba vonulásáig.

Szüleimmel és húgommal

Szüleim 1955 őszén házasodtak össze. Két gyermekük született: én 1956-ban Békéscsabán láttam meg a napvilágot, húgom, Lenke 1960 decemberében már Kecskeméten jött a világra. A hírös város Rendőrfalu városrészében nőttünk fel, tanulmányainkat mindketten a Halasi Úti (ma Damjanich János) Általános Iskolában kezdtük meg. Kitűnő pedagógusok tanítottak ott: Papp Istvánné Ilike néni a történelmet, Kuna Miklós osztályfőnök a fizikát, Perjési Pál igazgató a matematikát szerettette meg velünk.

Húgommal diákkoromban

Édesanyám református, édesapám evangélikus volt, ezért fontosnak érzem a magyar protestantizmus értékeit, az evangéliumot. Jézus tanítását: »Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei…« mindenki számára javasolni tudnám. Családi, apai hagyományt követve vagyok a Kecskeméti Evangélikus Gyülekezet presbitere és jegyzője. Mindemellett fontosnak érzem az evangélikus kultúrát és művészetet, pár éve az ATV turisztikai filmjében mutattam be a kecskeméti templomot, a hírös város evangélikus értékeit. Mintegy két évtizede a Gedeon Társaság tagjaként segítek eljuttatni az Újszövetséget az iskolákba, a fegyveres testületekhez, sőt, még a börtönökbe is.

Mindig érdekelt a közélet, felelősséget éreztem iránta. 1989-ben dr. Kala Molnár Sándorral és Komlós Józseffel elindítottuk a megyében és Kecskeméten a KDNP-t, melyet azonban egy idő után koncepciótlannak éreztem, ezért nem folytattam. 2002-ben a MIÉP önkormányzati, 2010-ben pedig a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltjeként indultam a választásokon. Sajnos, jelenleg nem látok olyan politikai erőt, mely képes lenne fékezni a mai globalizációs, korrupciós, elitista és neoliberális indíttatású, káros társadalmi folyamatokat.

Fontosnak érzem nemzeti, helyi hagyományaink ápolását. Ezért segítettem, segítem a TIB, az MVSZ, az 56-os Bajtársi és Baráti Szövetség és a HOHE munkáját. E minőségben nagyszámú előadást, megemlékezést tartottam és tartok folyamatosan.

Kiemelten szeretem az olasz nyelvet és kultúrát, számos esetben végeztem idegenvezetést, tolmácsolást. Többször jártam már Olaszországban, először két barátommal 1982-ben. Sokakat tanítottam olasz nyelvre, fordítottunk is műveket, mint például Kuti Béla egyik könyvét. Érdekel az olasz történelem, sokat írtam bizonyos periódusairól. Így példaként az 1922–45 közötti időszakról, melyet a magyar közvélemény eléggé félrevezetve ismer.

A Kecskeméti Városháza
dísztermében is tartottam előadást
az első világháború kezdetének centenáriuma
alkalmából megtartott konferencián, 2014-ben

Talán legfontosabbnak nemzeti identitásunk, önbecsülésünk, helyes történelmi önképünk kialakítását tartom. Kutatásaim, publikációim jelentős része ezért a már említett olasz témák mellett az 1914 és 1944 közötti magyar történelemre irányulnak. A magyar társadalom nem ismeri megfelelőképp sem a dualizmus, sem a Horthy-korszak különféle teljesítményeit, sem a hazáért tett hősi áldozatokat. Hasonlóképp kevés érvvel, ismerettel rendelkezünk a korabeli magyar állam azon  tevékenységéről, melyet a kisebbségvédelem és válságos helyzetekben az üldözött emberek, mentése kapcsán fejtett ki. Részben e témát is érintve mintegy 500 cikkem jelent már meg, közel 10 könyvet írtam, szerkesztettem vagy összeállításukban részbeni szerzőként szerepeltem.

A filozófus császár, Marcus Aurelius szerint: »… az értelmes élet … figyeli, elemzi, tetszése szerint formálja önmagát… Az értelmes lélek sajátsága az embertársak szeretete, az igazság…« Szeretnék e gondolat szerint élni a jövőben is, és követendő példaként ezt az irányt javaslom mindenki más számára is.”