VALLOMÁSOK: dr. Faragó Ferenc nyugdíjas vegyészmérnök85

85 éves dr. Faragó Ferenc nyugdíjas vegyészmérnök. Jászszentandráson született 1929. október 19-én. 1942 és 1950 között a Jászapáti Gróf Széchenyi István Gimnázium tanulója volt. Sikeres érettségije után tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán folytatta, ahol diplomáját 1954-ben kapta meg. Ezt követően Kecskemétre költözött, és öt évig a konzervgyárban dolgozott. 1959-től 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig a Kecskeméti Megyei Kórház tudományos főmunkatársa volt. 1994-től a Bagoly Egészségházban folytatta szakmai tevékenységét, ahol 2011-ig vezette a laboratóriumot. 1989-ban családi vállalkozást indított – Dr. Faragó és Társa GMK néven – egészségvédő kozmetikumok gyártására, forgalmazására. Cégük a mai napig működik, főtermékük a Zita márkanéven futó Gingovit íny- és fogápoló szer. Munkássága során szakmai folyóiratokban számos közleménye jelent meg. Nevéhez több találmány fűződik. A Bács-Kiskun Megyei Kémikusok Egyesülete tagja, korábban 8 évig elnöke volt. Munkásságáért több kitüntetést kapott: MTESZ Emlékérem (1979), Kiváló Munkáért-díj (1984, Eü. Min.).

„A Szolnok megyei Jászszentandráson születtem, ott jártam elemibe is. A gimnáziumot 1942-ben kezdtem a Jászapáti Gróf Széchenyi István Gimnáziumban, ahova a Zilahy Lajos és Németh László írók által kezdeményezett Országos Tehetségmentő Akció keretében Horthy-ösztöndíjasként kerültem. Ellátásunkra 100-100 pengőt fordított az alapítvány. A környező megyékből 10 diákot vettek fel háromnapos vizsgáztatás alapján. A válogatás helyesnek bizonyult, mert hatan egyetemet végeztünk, négyen doktori címet szereztünk, egy társunk egyetemi tanár lett.

Diák koromban

Gimnáziumi éveim alatt nem volt számomra egyértelmű, hogy hol folytassam tanulmányaimat, mivel több tudományág iránt is érdeklődtem. Már közeledett a döntés határidőpontja, amikor Budapesten jártam, és megláttam, hogy a Műegyetem épületére nagy betűkkel kiírták: »Az ötéves tervhez 10000 mérnökre van szükség.« Döntöttem, oda adtam be a jelentkezésemet. Mivel nem rendelkeztem kimagasló kézügyességgel, egyértelmű volt, hogy a vegyész szakot választottam. Ezt a lépésemet sosem bántam meg, örülök, hogy vegyészmérnök lettem!

Egyetemi éveimre örömmel gondolok vissza. Elsősorban dr. Erdei László és dr. Pungor Ernő professzorok emléke él bennem erősen. Velük később is tartottam a kapcsolatot: előbbinél kezdtem meg, utóbbinál védtem meg doktori disszertációmat. De nemcsak tanulással teltek a napjaink. Pénz is kellett a mindennapokhoz, ezért gyakran pakoltunk vagont. Nem mondom, hogy kicsattanó örömmel dolgoztunk, de a fizettségből jutott szórakozásra is. Az egyetemen egyébként is élénk kulturális élet folyt. Én már akkor is igen fogékony voltam a művészetek iránt, ki is használtam, hogy olykor ingyenjegyeket lehetett szerezni egy-egy előadásra. Esténként sokszor mentem színházba, operába, kiállításokra. Gyakorlatilag naprakészen ismertem a hazai kulturális élet legrangosabb szereplőit.

A doktori oklevéllel

Évfolyamtársaimmal – többek között dr. Liptay Györggyel, dr. Korda Piroskával és férjével, Marik Jánossal, valamint dr. Török Szilveszterrel – jó kapcsolatot alakítottam ki, mely a mai napig tart. Egyik legjobb barátom Szilágyi István volt. Vele az egyetem befejezése után együtt jöttünk Kecskemétre, egy évig közös albérletben is laktunk. Ő később a Konzervipari Kutató Intézet igazgatója lett. Sajnos, 20 éve meghalt. Nem csak nekem hiányzik, a május végén megtartott gyémántdiploma-osztón sokat emlegettük.

Friss diplomával, »világmegváltó« önbizalommal kezdtem dolgozni a központilag kijelölt munkahelyemen, az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban. A napi termelési feladatokat elláttam, de a fejlesztések, az újítások érdekeltek jobban. Mi gyártottunk Magyarországon először zöldségalapú levesporokat. Az ízjavítóként használt nátrium-glutamátot is – amely a Vegeta és a Delikát alapanyaga – helyben állítottuk elő a diplomamunkám alapján.

  
Az Alföldi Konzervgyárban segítőtársammal,                        Munka közben                           
 Szabó Imre vegyésztechnikussal                                                                                   

Öt sikeres év telt el így, és én mégis az egészségügyet, a megyei kórházat választottam. 1959-ben Réthy Aladár főorvos invitálására mondtam igent. Szakmailag tájékozott voltam, és ráéreztem, hogy az analitikai kémia kezd teret hódítani az egészségügyben. Egy sor betegség élettanilag már jól körvonalazódott, de nem állt rendelkezésre a megfelelő diagnosztika. A kórházakban nagy szükség volt kémikusokra, még a ’70-es évek orvosi laboratóriumaiban is a vegyészeké volt a főszerep. Kémiai módszerek sokaságát próbáltuk ki és alkalmaztuk. Visszagondolva úgy érzem, jól döntöttem, jó időben kerültem jó helyre, kedvemre kísérletezhettem, kutathattam, amihez jó partnereket találtam a főorvosok között. Így születhettek közös munkával új laborvizsgálati módszerek.

A kórházban töltött évtizedek sok szakmai sikert hoztak. A zsír- és szénhidrát-anyagcsere megbetegedések vizsgálata egyszerű, gyors laboratóriumi eljárásokat igényelt. Benedikt főorvossal különösen szoros volt a kapcsolatom, egy időben a nagyvizitekre is behívott. Lusztig professzorral, valamint Bruncsák és Jancsó főorvossal is együtt munkálkodtam az érelmeszesedéssel kapcsolatos diagnosztika kifejlesztésében. A zsíranyagcserét vizsgálva olyan triglicerid meghatározást sikerült kidolgozni, amelyet a Reanal gyár országosan forgalmazott tesztcsomagként az egészségügyi laboratóriumoknak. Ez volt az első magyar diagnosztikai teszt. Jancsó és Harmos főorvosokkal szűrővizsgálatokat végeztünk a koleszterin és a triglicerid magyar normál értékeinek meghatározására. A szénhidrát-anyagcsere vizsgáló módszereihez egy új vércukor meghatározást dolgoztunk ki, amely magyar szabadalom lett, és a Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézete forgalmazta.

A 70-es években

A munka mellett más szakmai tevékenységet is végeztem. Több mint 20 évig segítettem a laboratóriumi asszisztensek képzését, és alapításától kezdve a Bács-Kiskun Megyei Kémikusok Egyesületének is aktív tagja voltam, nyolc évig az elnöki feladatokat is elláttam. Sokat tettem azért, hogy a megye kémikusainak szakmai ismerete gazdagodjon. A később országos ismertséget kiváltott Kecskeméti Vegyésznapok szervezésében is részt vettem.
 
Hogy nem tespedtem el, szellemileg is, fizikailag is fiatalos maradtam, talán ez a genetikának köszönhető, mert mindig fiatalabbnak néztem ki a koromnál, de azért tettem is érte. Az agyat, hogy ne lustuljon el, folyamatosan működtetni kell, a cél nélküli tétlenkedést én nem ismerem. Általában előre tervezek, a nyugdíjas éveimet is így terveztem. 1989-ben, azaz immár 25 éve gazdasági munkaközösséget alakítottam feleségemmel gyógynövény alapú kozmetikumok gyártására. A termékek közül a Zita Gingovit néven ismert íny- és fogápoló lett a legkedveltebb, de voltak más készítményeink is: aranyeres panaszokra oldat, kézkrémek, arckrémek, hajszeszek, fényvédők. A hazai piacon is terjeszkedő külföldi nagyvállalatok reklámözönével azonban nem bírtuk a versenyt, így ma már csak a Gingovit néven forgalmazott, Magyarországon elsőként bevezetett antiszeptikus szájvizet gyártjuk. S bár időközben közel húsz, külföldről származó hasonló készítmény is megjelent a polcokon, a Gingovit továbbra is megállja a helyét.

A Bagoly Egészségházban

1994-ban keresett meg a Bagoly Egészségház vezetősége, hogy vállaljam el a laboratórium szakmai irányítását, amit 17 évig nagy örömmel végeztem. Az ottani munkám összekapcsolt az emberekkel, az egészségüggyel, ami a nyugdíjas éveimben egyre fontosabbá vált. Ebben az emberségre hangolt egészségházban jó szakmai társaságot is találtam, és segítséget kaptam egyéb problémáimra is.

Magánéletemben 1956-ban nagy változás történt: megnősültem. Feleségem pedagógus, ma már ő is nyugdíjas. Egy lányunk született, Zita két unokával is megörvendeztetett bennünket.

  
Az Aranydiploma átvétele                            Feleségemmel és unokáinkkal

Nagyon szeretünk a hírös városban élni, ahol 58 év alatt számos értékes, jó emberrel ismerkedtünk meg. Közülük kerültek ki legjobb barátaink – Polyák Péterék, dr. Tajthy Sándorék, Naszvadi Józsefék, dr. Fülöpné Mari, dr. Horányiné Ani –, akikkel a mai napig szoros kapcsolat fűz össze bennünket. Velük ünnepeljük a 85. születésnapomat is. Szabadidőmben sokat olvasok és számítógépezek – a szakmai dolgok, a gyógynövényekről szóló információk továbbra is érdekelnek –, és az unokákkal is jó együtt lenni: nyaranta hét hetet mindig közösen pihenünk, kertészkedünk, biciklizünk, úszkálunk Balatonszárszón. Szeretném még látni, ahogy növekednek és jól teljesítenek, amint megtalálják magukat. És persze jó lenne, ha öt év múlva a vasdiplomámat is átvehetném!"