VALLOMÁSOK: dr. Buchalla Botond kertészmérnök, a Kecskeméti Főiskola korábbi rektorhelyettese70

70 éves dr. Buchalla Botond okleveles kertészmérnök, mérnök-tanár, a Kecskeméti Főiskola korábbi rektorhelyettese. 1944. szeptember 11-én Csehszlovákiában, Merényben született. Néhány hónapos volt, amikor családja Magyarországra menekült, így iskoláit már itt végezte. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum Szőlő- és Gyümölcstermesztési Tagozatán technikusi képesítést szerzett, azután egy évig betanított munkásként dolgozott, majd tanulmányait a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán folytatta. Mivel élelmiszer-technológiára szakosodott, 1968-ban a Nyíregyházi Konzervgyárban helyezkedett el, ahol technológusként és művezetőként gyakorlati tapasztalatokra tett szert. 1969 őszétől a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban (1971-től főiskola) tanított. Az első években a Kertészeti termékek feldolgozása címmel indított új tantárgy tananyagának összeállításával és a tárgyi feltételek biztosításával töltötte. Később érdeklődése a mikotoxinokra terelődött, ebben a témakörben védte meg doktori értekezését 1979-ben.

A nyíregyházi kertészkar megszűnése miatt még ebben az évben Kecskemétre költözött, és korábbi tevékenységét a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán adjunktusként folytatta. 1980-tól tárcaszintű kutatási feladatként a levegő ionkoncentrációjának hatását vizsgálta, de nem hagyta abba a mikotoxin-kutatást sem. Ez utóbbi témában készült értekezését megvédve nyerte el 1991-ben a Mezőgazdasági Tudomány Kandidátusa fokozatot. 1984-től főiskolai docensként munkálkodott, majd több ízben is a Szőlőtermesztési Tanszék vezetője volt. Közben közel három évig oktatási főigazgató-helyettesként is tevékenykedett. 1991-ben egyetemi docenssé lépett elő, 1995-től 2007-ig, nyugdíjazásáig főiskolai tanárként dolgozott. 1996 októberétől kari tudományos főigazgató-helyettes, 2000-től egy cikluson át az egyesített Kecskeméti Főiskola tudományos rektorhelyettese volt. Az elmúlt négy évtizedben számos szakmai szervezet munkájában is tevékenyen részt vett, az MTA köztestületi tagja. Több ízben részesült munkahelyi kitüntetésben: Főiskola Kiváló Dolgozója, Rektori Dicséret, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Érdemes Dolgozója, Kecskeméti Főiskola Aranygyűrűje.

„Felvidéki német (cipszer) eredetű család harmadik gyermekeként születtem 1944-ben, a világháború szörnyű, utolsó esztendejében. A magyar érzelmű család Magyarországra menekült. A háborús nyomor a következő évben sírba vitte édesanyámat. Apám, aki evangélikus lelkész volt, sok pályatársához hasonlóan nem tartozott a következő évtizedek hatalmasságainak kedvencei közé, politikai indokokkal több alkalommal is börtönbe került. Milliónyi kortársamhoz hasonlóan korán meg kellett tanulnom összeszorított fogakkal küzdeni, különbséget tenni az álmok és a realitások között.

Négyévesen

Másfél évvel a forradalom leverése után nem bízva abban, hogy bármikor is egyetemre vagy főiskolára járhatok, olyan középiskolát kerestem, amelyik érettségi mellett szakmát, megélhetést is biztosított. Miskolci gyerekként a Nyíregyházi Kertészeti Technikumba jelentkeztem, melynek igazgatója – a Rákosi korszak legdurvább időszakában nem kis kockázatot vállalva – a nővéremnek is helyet adott. Azokban az időkben a más területekről politikai okok miatt kiszorított pedagógus kiválóságok tömege dolgozott az agrároktatásban. Ma is hálával gondolok rájuk, mert a szakma megtanítása és megszerettetése mellett emberként és pedagógusként is példát mutattak. Jó munkájuk és a diktatúra enyhülő szorítása eredményeként az érettségi után egy évvel, 1963-ban felvettek a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára (azért jellemző a korra, hogy 1962-ben is maximális felvételi pontszámot értem el, s az akkor kevésnek bizonyult), ahol élelmiszertechnológia szakirányon 1968-ban lettem okleveles mérnök. Hívatásom, szakmám lett a mindennapi kenyér.

Az ifjú okleveles kertészmérnök

Nagyrészt egy helybeli lány iránti gyengéd érzelmeimnek köszönhetően első munkahelyem a Nyíregyházi Konzervgyár lett. Másfél év elteltével az ottani felsőfokú technikum (1971-től főiskola) hívó szavának engedve választottam a máig sem elhagyott tanári pályát. Sok, de örömmel végzett munka várt rám. Akkor vezették be a kertészeti termékek feldolgozásának és forgalmazásának oktatását, tehát kidolgoztam a tananyagot, jegyzeteket írtam. Emellett nyelvet tanultam, tanári és szakmérnöki oklevelet szereztem, üzemeket terveztem, tanulmányutakra utazhattam a nyelvi szempontból sokat jelentő NDK-ba. Alapvető kutatási területem az élelmiszereken előforduló penészgombák és toxinjaik (mikotoxinok) vizsgálata lett, ebben a témában védtem meg 1979-ben egyetemi doktori értekezésemet.

Mivel Nyíregyházán még ebben az évben megszűnt a kertészeti kar, munkámat mai munkahelyemen, Kecskeméten folytattam. A váltás nem okozott törést. A hírös város korábban is tetszett, az iskola segített a lakásvásárlásban, a kollégák kedvesen fogadtak, az oktatott szakterület és a kutatott téma változatlan maradt. Az 1980-as évek második felétől már Nyugat-Európába is eljuthattam, és az öregedés biztos jeleként a vezető beosztások is rám találtak. Kandidátusi tudományos fokozatot 1991-ben szereztem. 

 
Főiskolai elismerés Nyíregyházán                    ... és Kecskeméten              

A rendszerváltás időszakában, főleg édesapám múltjának köszönhetően, több szervezet is megkeresett, de nem éltem a kínálkozó politikai karrier lehetőségeivel. Átéltem, milyen az, ha az apák vélt bűneiért a fiúk szenvednek, de azt sem tartom erkölcsösebbnek, ha a kocka fordultával az ősök érdemeire hivatkozva akar megdicsőülni a leszármazott.

Harmincnyolc éves felsőoktatási múlttal a hátam mögött elsősorban tanárnak érzem magam. Mindig sokféle dolog érdekelt. Ifjabb koromban versenyszerűen atletizáltam, műkedvelő szinten hegedültem, mára az egyre ritkább gyalogtúra és az otthoni zenehallgatás maradt. A helyi képzőművészeti kiállításokat gyakran meglátogatom, de az ünnepélyes megnyitókat kerülöm.

Feleségével egy rendezvény megnyitóján 

Ma is az egykori nyíregyházi lány a feleségem. Gyermekünk nem született, az első tíz év keserűsége után lassacskán beletörődtünk. Ha erőm, egészségem megengedi, még sokat szeretnék a fél életemen át várt, demokratikus Magyarországért munkálkodni.”