VALLOMÁSOK: dr. Bittsánszky János kertészmérnök, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet nyug. vezérigazgatója70

70 éves dr. Bittsánszky János kertészmérnök, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt. napokban nyugdíjba vonult vezérigazgatója. Budapesten született 1944. június 12-én. 1962-ben a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1965-ben a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, illetve 1974-ben a Kertészeti Egyetem zöldségtermesztési szakát végezte el. Később zöldséghajtató szakmérnöki és vetőmagtermesztési szakmérnöki diplomát, valamint 1987-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1965-től a Kertészeti Egyetem Soroksári Kísérleti Üzemének részlegvezetője, 1975-től a Zöldségtermesztési Tanszék szaktanácsadója, oktatója volt. 1979 óta a Zöldségtermesztési Kutató Intézet munkatársa, előbb tanácsadóként, majd mint csoportvezető dolgozott. 1988-tól a budapesti állomás igazgatójává nevezték ki. 1991-től az intézet főigazgató-helyettese, 1993-től 2014 májusáig vezérigazgatója volt. Jelenleg a zrt. szaktanácsadója. A zöldségtermesztésről több önálló könyve, szakfolyóiratokban számos cikke jelent meg. Szakmai munkáját 1988-ban Berecki Máté-emlékéremmel ismerték el. A hazai zöldségnövény-kutatás és nemesítés, a vetőmag-forgalmazás irányítása, valamint a kertészeti képzésben és a szakmai érdekképviselet területén kifejtett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként 2014. március 15-én a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. A Magyar Kertészeti Tanács elnöke, a Fruitveb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács társelnöke, a Konzervuborka Terméktanács elnökségi tagja, a MTA Kertészeti Bizottság Zöldségtermesztési Albizottsága és a Kecskeméti Főiskola Szakmai-társadalmi Tanácsadó Testülete tagja. A Kertészeti Egyetem címzetes egyetemi docense, a Kecskeméti Főiskola címzetes főiskolai tanára. Hobbija az egyházi közösségi élet, az ifjúságnevelés. Az Antióchia Katolikus Ifjúsági Lelkiségi Mozgalom alapítója, nemzeti kordinátora.

2014. március 15-én a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki

„Szüleim tősgyökeres budapestiek voltak, én is ott születtem. Édesapám az Iparművészeti Főiskola tanára volt, sajnos korán, 1957-ben meghalt. Édesanyám apám haláláig otthon volt velünk, gyerekekkel, később gondnoki, könyvelői feladatokat látott el. Bátyám, aki egy éve hunyt el, villamosmérnök, majd közgazdász lett, a ’90-es évek elején Mádl Ferenc miniszter mellett kormány-főtanácsosi rangban tudománypolitikai államtitkárként dolgozott, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának megalapításában működött közre.

A Práter Utcai Általános Iskolába jártunk, amely 1956-ban a forradalom egyik központja volt. Szüleim hál’ Istennek otthon tartottak bennünket; a háborús helyzetet elviseltük, de nem vettünk részt benne. Édesapámék fontosnak tartották, hogy keresztény nevelést kapjunk, ezért a nyolcadik után bátyámhoz hasonlóan én is a piarista iskola diákja lettem. Kiváló tanáraink voltak, közülük már csupán Jelenits István atya él. Ő korábban, a gimnázium előtt is ifjúsági vezetőm volt, ma is nagy tisztelettel hallgatom. Külön öröm számomra, hogy a 39 fős osztályból 33-an ma is élünk. Az évek múltával többen fontos pozíciót töltöttek be: Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter lett, Gerhardt Ferenc a MNB alelnöke. Tavaly tartottuk az 50. érettségi találkozónkat, azóta sűrűbben keressük egymással a kapcsolatot.

Feleségével és Bíró László püspök atyával

Érettségi után elég felelőtlen módon – középiskolai bizonyítványom nem volt túl eredményes – két ízben is megpróbáltam bejutni az orvosi egyetemre. A sikertelen felvételik után a biológia iránti szeretetem révén a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum zöldségtermesztési szakán folytattam tanulmányaimat. Naponta jártam Hatvanba – az oktatás ott folyt –, és nagyon megszerettem ezt a szakmát. Iskolám 1976-ban főiskolai rangra emelkedett, munkahelyi előmeneteleimhez, későbbi diplomáim megszerzéséhez jó alapot szereztem ott.

Szakdolgozatom írása során ismertem meg dr. Koródi László egyetemi tanárt, és ez a találkozás egész életemre döntő hatással volt. Professzorom hívására első munkahelyemnek 1965-ben a Kertészeti Egyetem Soroksári Kísérleti Üzemét választottam, majd amikor létrehozta a Zöldségtermesztési Szaktanácsadó Szolgálatot, én is a Magyarországon akkor még újnak mondható, holland rendszerű szervezet tagja lettem. 1975-től 1989-ig dolgoztam ott, az utolsó években az átszervezések folytán már a kecskeméti székhelyű ZKI felügyelete alá kerülő szakszolgálat vezetői feladatait is elláttam. Később az intézet termelésfejlesztési főosztályát irányítottam, azután a budatétényi állomás igazgatója, majd a ZKI főigazgató-helyettese lettem.

Családja körében 

1993. június 1-től épp 21 éven át a részvénytársasággá alakuló cég vezér- igazgatói teendőit láttam el. Legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy a kezdeti rendkívül nehéz, szinte csőd közeli gazdasági helyzetből az intézetet sikerült talpra állítani. A ZKI Zrt. ma már a Magyarországon megtelepedett multinacionális vetőmag-kereskedő vállalkozások méltó versenytársa. Megbízásom 2014. május 31-én szűnt meg. Utódom, Laczkó Róbert tanácsadói státuszt ajánlott föl. Ez ugyan nem jelent már napi kapcsolatot, de a radikális elszakadást meggátolja. Emellett tapasztalataimat a különböző szakmai szervezetekben – így például a Magyar Kertészeti Tanács elnökeként és a Fruitveb társelnökeként – is szeretném hasznosítani.

   Antióchiás fiatalokkal
Életem következő szakaszában a családomban is szeretnék egyre jobban helytállni, négy gyermekemnek és kilenc unokámnak próbálok majd segíteni. Egy húsz évvel ezelőtt megkezdett feladatomat is folytatni kívánom: feleségemmel 1994-ben egy keresztény ifjúsági mozgalmat indítottunk el. Az Antióchia Katolikus Ifjúsági Lelkiségi Mozgalmon belül ma már országosan 20-25 közösség működik, a velük való intenzív törődés kitölti majd a szabadidőmet. Hitem egész életemet, tevékenységemet meghatározta. Szüleim indíttatása beérett, és nagyon nagy öröm számomra, hogy ez az elköteleződés lemenőim: gyermekeim és unokáim életében is látható, tapasztalható.”

(Lejegyezte: Varga Géza)