|
|
VALLOMÁSOK: Csongor Attila nyugdíjas középiskolai tanár7575 éves Csongor Attila nyugdíjas középiskolai tanár, a Forradalom Utcai Általános Iskola korábbi igazgatója. Kecskeméten született 1939. augusztus 1-én. Tanulmányait szülővárosában és Debrecenben végezte: előbb a Jókai Mór Általános Iskolába, azután a Katona József Gimnáziumba járt, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem kémia-fizika szakán szerzett diplomát. 1963-tól Kecskeméten tanított, a Közgazdasági Technikum tanára volt. 1978-ban az akkor induló Forradalom Utcai (1990 óta Móra Ferenc) Általános Iskola igazgatójává nevezték ki. Vezetői feladatait sikeresen látta el, a tanítás öröme azonban hiányzott számára, ezért az ötéves ciklus letelte után váltott és a Dolgozók Németh László Gimnáziuma tanára lett, 1999-ben onnan ment nyugdíjba. A tanítás mellett éveken át érettségi elnöki feladatot is ellátott, valamint megyei szaktanácsadói munkát is végzett. Előadásokat tartott csillagászat, űrkutatás és nukleáris kutatások témakörökben is. Pedagógusi munkáját több ízben szakmai elismeréssel jutalmazták: Művelődésügyi Törzsgárda (1984), Kiváló Munkáért (1986), Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1997). Kimagasló tanári tevékenységéért dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke 2001-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntette ki. „Pedagógus családból származom. Anyai nagyapám latin-görög szakos tanár volt, édesanyám a Katona József Gimnáziumban tanított, országos szakfelügyelői feladatott is ellátott. Feleségem, nővérem és a férje is pedagógus. Itt azután már megszakad a családi hagyomány, hiszen lányom külkereskedő-közgazdász lett – ő jelenleg családjával Londonban él –, míg fiam a Kecskeméti Városgazdasági Kft. hulladékgazdálkodási részlegvezetője. Nővéremmel Édesapám egy kecskeméti festékbolt üzletvezetője volt, emellett a KTE ügyintézőjeként is ismerték. Sajnos fiatalon, 1949-ben egy vonatbalesetben meghalt. Így nővéremet és engem tulajdonképpen édesanyám nevelt föl. Pedagógusi fizetéséből szerényen éltünk, de taníttatásunkra elegendő volt: mindketten egyetemet végeztünk. A Jókai Mór Általános Iskolába jártam. Nagyon jól éreztem ott magam, néha még akkori osztálytársaimmal is találkozom. Abban az időben a Katona volt a legjobb kecskeméti gimnázium, ezért ott folytattam a tanulmányaimat. Orosz tagozaton tanultam, hetente hét orosz óránk volt. Bár különösen nem rajongtunk érte, tanáraink – Szőts Rudi bácsi és Szabó László – el tudták fogadtatni velünk, még színdarabokat is előadtunk, természetesen oroszul. Az iskola többi pedagógusa is kiváló szakember volt, sajnos már csak Mester Barnabás él közülük. Vele és osztálytársaimmal napjainkban is sűrűn találkozok. Érettségi tablóképem (1962) Mi voltunk a Katonában az utolsó tiszta fiúosztály. A 28 fiú többsége jó képességű volt, sokan az orvosi pályát választották. Én is az orvosi egyetemre készültem – gyermekorvos szerettem volna lenni –, de hely hiányában nem vettek föl. Ekkor pótjelentkezést adtam be Debrecenbe, a KLTE biológia-kémia szakára, de ugyanazzal az indokkal onnan is elutasítottak. Egyik családi ismerősöm is furcsállotta mindezt, hiszen kitűnő érettségit tettem és a felvételim is jó volt, ezért debreceni kapcsolata révén kiderítette, hogy személyi anyagomban édesapám nem üzletvezetőként, hanem üzlettulajdonosként szerepel. Amikor tisztázódott, hogy múltamban nincs «tőkés» háttér, édesanyámmal azonnal a cívisvárosba utazhattunk, és az eredetileg megjelölt szakra ugyan nem, de a kémia-fizika szakra felvételt nyertem. Így lettem tanár. Az egyetemi évek gyorsan elteltek. Nyaranta dolgoztam, ezzel egészítettem ki a családi kasszát, így lett meg a tanulásomhoz szükséges összeg. A diploma megszerzése után maradhattam volna az egyetemen, de az ott fölajánlott állást és a debreceni tanári lehetőségeket is elutasítottam. Hazavágytam, és haza is jöttem. Több ajánlatot is kaptam, de arra gondolva, hogy talán nem feltétlenül egészséges lenne édesanyám mellett dolgozni, egykori alma materem helyett inkább a Közgazdasági Technikumot választottam, és másfél évtizedig ott tanítottam. Az esküvői fotó Csodálatos időszaka volt ez életemnek. Nagyszerű vezetők – előbb Harsányi Ernő, majd Csernus László volt az igazgató –, kiváló tantestület, értelmes diákok vettek körül. Nem is akartam váltani, de Fischer István tanácselnök-helyettes addig biztatott, amíg igent mondtam neki és elvállaltam az akkor induló második széchenyivárosi iskola igazgatói pozícióját. A Forradalom Utcai Általános Iskola vezetését, közel ezer gyerek, mintegy ötven pedagógus munkájának irányítását óriási kihívásként éltem meg. Feladatomat – úgy gondolom –, sikerrel láttam el, hiszen az új intézmény rövid idő alatt a város elismert iskolája lett. Izgalmas és érdekes öt év volt, a tanítás öröme azonban nagyon hiányzott, ezért az ötéves ciklus letelte után hiába marasztaltak, váltani akartam. Ballagási ünnepségen Fischer István ekkor is segítségemre sietett. Fölajánlotta, hogy a város bármelyik oktatási intézményét választhatom, de közbenjárására már nem volt szükség. Néhány héttel korábban ugyanis régi jó barátaim, Fehér István – ő akkor a Dolgozók Németh László Gimnáziuma igazgatója volt – és Kovács Tibor, az iskola tanára invitálását elfogadtam, és 1983-tól 1999-ig, nyugdíjazásomig felnőtteket oktattam. Így elmondhatom, hogy pályafutásom alatt sok korosztállyal találkoztam. Örülök annak, hogy mindegyikkel megtaláltam a szót. Kezdetben mindig szigorral indult a tanár-diák kapcsolat, s bár nehéz tárgyakat tanítottam, a végén szinte mindig barátokként váltunk el. Egykori diákjaimmal ma is gyakran találkozom, jól esnek a tőlük kapott kedves visszaemlékező szavak!Az esti tagozatos felnőttek tanítása mellett rendkívül aktív életet éltem. Délelőttönként óraadó voltam a Katona József Gimnáziumban és a Hunyadi János Általános iskolában, szombatonként a Lakiteleki Népfőiskolán oktattam. Szaktanácsadóként is dolgoztam, és érettségi elnöki feladatot is vállaltam. Ezt a munkát is szerettem: egy rövid szóbeli felelet alapján úgy elbírálni egy gyereket, hogy döntésem igazságos és humánus is legyen, komoly felelősséget jelentett.
Amikor elértem a nyugdíjkorhatárt, a tanítást azonnal abbahagytam. A nyugdíj szót tréfásan én így értelmeztem: nyugton kell maradni és ezt díjazzák. Komolyra fordítva: vallom, hogy mindent időben kell tudni befejezni. Azóta sem unatkozom. Keresztrejtvényt fejtek, olvasok, tévét nézek, rendszeresen úszok. Korábban feleségemmel sokat utaztunk, az utóbbi időben már ez is kevesebb – az autóvezetést Kecskemétre korlátoztam –, de a nagycsaláddal évente egyszer még elmegyek. Unokáim is sok örömöt jelentenek, minden velük töltött óra, perc igazi ajándék számomra.” (Lejegyezte: Varga Géza) TÁMOGATÓINKA Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlataMindaz, amit Kecskemétről tudni érdemes
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||