|
|
VALLOMÁSOK: Bóka József gimnáziumi tanár8080 éves Bóka József gimnáziumi tanár. Szegeden született 1934. október 7-én. Elemi iskoláit szülővárosában, a tanítóképző gyakorló iskolájában kezdte meg, és két év megszakítással – a világháború után az államosításig piarista diák volt – ott is fejezte be. Ezt követően tanulmányait a tanítóképzőben folytatta, majd gyakorló évét Reformátuskovácsházán töltötte. A Békés megyei településen további egy évet tanított, azután a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán ismét iskoladba ült, és 1960-ban magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Később, 1964-ben a JATE BTK történelem-pedagógia szakát is elvégezte. 1960 óta él Kecskeméten. Több mint három évtizedig a Katona József Gimnázium tanára volt. A tanítás mellett osztályfőnöki munkaközösség-vezetői, illetve történelem munkaközösség-vezetői feladatokat is ellátott. Az 1970-es években résztvett a történelem és a pedagógiai fakultáció tantervi anyagának kidolgozásában is. 1991-től 2001-ig a Piarista Gimnáziumban tanított. Néhány éven át igazgatóhelyettes, valamint a kollégium prefektusa volt. Pedagógusi tevékenységét több szakmai elismeréssel is jutalmazták: 1985-ben Kiváló Munkáért kitüntetést, 1990-ben Kiváló Tanár címet, míg 1995-ben Kecskemét Városért Oktatási Díjat kapott. „Földműves családból származom, őseim több generáción át Szeged talán legrégebbi részén, Alsóvárosban éltek. Nagyszüleim az 1879-es nagy árvíz után költöztek Újszegedre, így gyerekkoromat én már ott töltöttem. Nyugodt, kiegyensúlyozott családban éltünk szüleimmel és öcsémmel – öt idősebb testvérem, sajnos nagyon korán meghalt. Szüleimmel három-négyéves koromban A szegedi tanítóképző gyakorló iskolájában kezdtem meg tanulmányaimat. Kiváló képességű gyerekekből állt az osztály, az óvodába lejáró tanítók javaslatára vettek föl bennünket. A világháború miatt azután egy évet vesztettem. 1944 őszén ugyanis nagynéném – abban a hiszemben, hogy a fővárosban nem lesz semmi baj – fölvitt Pestre, és csak hónapok múlva jöttünk vissza Szegedre. A következő két tanévet a piarista iskolában töltöttem, majd amikor az államosítás miatt ott megszűnt a tanítás, ismét a gyakorló diákja lettem.
Már kicsi koromban papként vagy pedagógusként képzeltem el a jövőmet. A templomi külsőségek hamar megfogtak: óvodás voltam még csak, de már miséztem a sublót előtt. Később, iskolásként egyre inkább a pedagógusi pálya felé sodródtam, játékos formában névsorokat állítottam össze, osztályoztam. A keményebb politikai kurzus sem a papi szolgálat felé irányított, és persze kiváló tanáraim is – akik közül többen példaképeim lettek –, hatottak rám. Nagy szeretettel emlékezek vissza többek között első tanítómra, Majzik Sándorra, valamint a latin és történelem szakos piarista tanáromra, Tárkányi Bélára. Húszas éveimben Gyakorló évemet Reformátuskovácsházán töltöttem, egy mindössze ötfős tantestület tagja lettem. Igazgatóm, Nagyselmeczy István mindenféle szempontból meghatározó egyéniség volt, sokat köszönhetek neki. Összevont osztályokat tanítottam, 60-70 gyereket kellett egyidőben lekötni. Nem lehetett rögtönözni, ez a munka arra kényszerítette az embert, hogy minden óra fölépítését, menetét előre végiggondolja, megtervezze. Életem talán legszebb feladata volt, ezért is maradtam ott még egy évig.
A továbbtanulás miatt 1956-ban visszamentem szülővárosomba, és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát elvégezve magyar-történelem szakos tanári diplomát szereztem. Ott ismertem meg kecskeméti kötődésű feleségemet, és bár tanítási gyakorlataim olyan jól sikerültek, hogy állást kaphattam volna a főiskolán, 1960-ban mégis a hírös városba költöztünk, közös életünket itt kezdtük meg. Szekér Endrével a katedrán Csodálatos 31 évet tanítottam a Katonában, kilenc osztályt ballagtattam. A fakultációs tantervi anyagok elkészítésében is résztvettem. Abban az időben pedagógiai fakultációra is lehetett jelentkezni. A régi, hagyományos kereteket lényegesen kitágítva olyan tanulókkal foglalkozhattam, akik pedagógusok szerettek volna lenni. Jártunk óvodákba és iskolákba: csoportfoglalkozásokat, illetve órákat tekintettünk meg, majd az ott történteket együtt megbeszéltük. Sőt, a negyedikesek a Kis-Kecskeméti Általános Iskolában még taníthattak is. A diákok rendkívül fogékonyak voltak minderre, később közülük sokan kiváló pedagógusok lettek. Tanítványaim többsége helyt állt az életben. Jól esik, hogy sokan szeretettel és tisztelettel adóznak nekem. Ha az utcán egyik diákom így köszön rám: »Tiszteletem Tanár Úr!«, az mindennél többet ér!
A rendszerváltás után Ruppert atya hívására átmentem a Piarista Gimnáziumba. Az új iskola új motivációs rendszert mozgósított bennem. Sok mindent át kellett gondolnom, értékelnem, de nagyon örülök, hogy az utolsó tíz tanévben ott taníthattam! Nyugdíjas éveim, Istennek hála, jól telnek! Három lányom, hat unokám és egyhónapos dédunokám vesznek körül; nagy öröm, ajándék, hogy láthatom őket, és egy kicsit segíthetek nekik! Azt szoktam mondani, hogy időarányosan élek. Vannak gondjaim, nehézségeim – gyengén látok, nem nagyon tudok már írni, olvasni –, de minden napra van feladatom, és amennyire erőm engedi, azt el is végzem, így nem alakult ki bennem a feleslegesség érzése. Dédunokámmal A hit számomra alapkérdés: lehet hit nélkül vegetálni, de tartalmas életet élni nem lehet. Életem során minden vasárnap el tudtam jutni a templomba, gyakorolhattam a hitemet. Tanítás közben persze voltak olyan pillanatok, amikor a hitről nem lehetett vallomást tenni. De lehetett úgy élni, hogy ezt a diákok megérezhessék! A hit a nehéz helyzetekben is sokat segített, így például akkor, amikor feleségemet elvesztve szárnyaszegetté váltam. Boldogan látom, hogy lányaim és unokáim is a hitnek a mai megnyilvánulásait gyakorolják! Megnyugtató, hogy ők is ezen az úton járnak!" |
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||