Augusztus 28-án lesz 70 éves Kalics Lajos – de ezt senki nem gondolná róla. Sőt. A jelenleg „Gáspárnak”, egykor 607-esnek nevezett középiskola egykori testnevelőtanára, igazgatóhelyettese, majd igazgatója harminchárom éves aktív közéleti munka után, számos elismerés birtokában nyugdíjasként sem pihen. Épp egy kuratóriumi ülésről érkezve mesél múltról, jelenről, jövőről:
- Pedagógiai pályafutásomra visszatekintve arra vagyok a legbüszkébb, hogy iskolámban vezetésem alatt lépett működésbe a magas szintű világbanki képzés. Ezt nem egyedül tettem persze, hanem egy csapattal. Pályázatokat írtunk, ezeket meg is nyertük, az egész oktatási struktúrát átalakítottuk. Mindehhez sikerült megfelelően képzett szakembergárdát biztosítani. Külön szerencse volt, hogy nyelvismeretem révén lehetőségem nyílt Európa-szerte saját szemmel, élőben tanulmányozni a nyugati szakképzést. Jelentős szellemi és anyagi segítséget kaptunk két német partneriskolánktól, még a Mercedes-gyárral is sikerült olyan jó kapcsolatba kerülnünk, hogy kamionnyi motort küldtek nekünk gyakorlás céljára. Gondolhatja, milyen gazdagon felszerelt tanműhelyeink voltak …
- De mára annyi minden megváltozott, nem is tanítanék szívesen. Egyrészt zavar a nevelői munka liberalizációja. Szerintem egy gyereknek igenis meg kell idejében tanulnia, hogy van egy bizonyos hierarchia. Ennél is nagyobb hibának tartom a kecskeméti pedagógiai intézmények összevonását. Talán egyesek szerint nem haladok a korral, de én vállalom, amit mondtam. Nyugdíjasként pláne megtehetem, hogy ennyire őszinte legyek …
- Amúgy tényleg nem érzem a hetven évemet. Fontos, hogy az embernek minden napra legyen valami tennivalója. Igyekszem szellemileg magam frissen tartani. Nemrég fejeztem be egy angol nyelvtanfolyamot és nem éreztem, hogy rozsdásodna az agyam. Természetesen sportolok is, rendszeresen úszom, kerékpározom. Nagyon szeretek kirándulni, sokat utazgatok külföldre. Rengeteget tervezek még a következő évekre, remélem, sikerül is megvalósítani őket.