Új helyen, a régi szellemben75

75 éve költöztek az akkor újonnan épült, ma is használatban lévő iskolaépületükbe a város szellemi életét csaknem háromszáz éve jelentősen meghatározó kecskeméti piaristák. Közösségformáló tevékenységüket Kecskemét azzal is elismerte, hogy a teret, ahol templomuk, iskolájuk és rendházuk áll, róluk nevezte el.
Az ünnepi eseményre Dobos Jenő piarista tanár így emlékezett: „Iskolánk 1933. december 4-én költözött új otthonába, azaz a mai gimnázium épületébe. Azon a napon – hétfői nap volt – nem tartottak ünnepélyt, de az átvonulást úgy szervezték meg, hogy legyen abban néhány csöndes, apró figyelmeztető részlet. Az ifjúság a régi iskolában gyülekezett össze, és onnan nem az utcai kapun keresztül távoztak, hanem a templomon át. Jelképes, csöndes vallomás ez arról, hogy a templomon át, a templomból kilépve akarják birtokba venni az új iskolát, és arról is, hogy folytatni akarnak: új helyen, új körülmények között, a régi szellemben.”

A 75 év alatt két rendszerváltozás is bekövetkezett. Mit jelentett ez a piaristák életében?
A hosszú időszak alatt nagyot változott a piarista iskola, de a város, az ország és a nagyvilág is. Különösen mozgalmasnak bizonyult az az 50 esztendő, amikor a piarista iskola csak a nagy épület felében működhetett, mígnem 1992-ben a korábbi Jókai Mór Általános Iskola átvételével megalakult a gimnázium mellett a Piarista Általános Iskola. Így a piaristák által fenntartott tanintézet immár egy nagy, 12 évfolyamos iskolává növekedett. Ma az általános iskola 16 osztályába 400 diák jár, a gimnáziumba 240 - közöttük 93 a kollégista -, míg a tantestület létszáma 65 fő.

Én is egyházi iskolába jártam, fiaim is, naponta rengeteg gyerekkel találkozom, tudom, lényeges különbség van iskola és iskola között. Értékzavaros világunkban mivel tud többet nyújtani egy vallásos nevelő?
Meggyőződésünk, hogy azok a szellemi, lelki értékek, amelyek hagyományosan jellemezték a piarista oktatói-nevelői munkát, ma is fontosak és a jövőben is nélkülözhetetlenek lesznek. Az iskolák többsége sokféle látványos képzési formával csalogatja a diákokat. Hiszem, hogy az ismeretek közvetítése mellett az iskolánknak a jövőben is kiemelten fontos feladata lesz a gyermekek „emberré nevelésének” elősegítése. Ebben pedig a lelkiségnek, a hitre nevelésnek döntő szerepe van. A piarista iskola mindig is missziós iskola volt azzal a törekvéssel, hogy a társadalmat keresztény szellemben formálja, alakítsa. Erre a nemes feladatra talán sosem volt annyira szükség, mint napjainkban.

Hogyan tovább? Összeegyeztethető a rendalapító, Kalazancius több évszázados szellemisége a mai kor elvárásaival?
Hittel, reménnyel tekintünk a jövőbe, felkészülve ugyanakkor arra, hogy komoly kihívások és teendők előtt áll alma materünk. Új iskolai struktúrák, képzési formák bevezetését tervezzük, és valószínűleg hamarosan leányok előtt is megnyitjuk gimnáziumi képzésünket.