175 éve, 1833. május 14-én Szabadszálláson született Rozsnyay Mátyás világhírű gyógyszerész, az íztelen kinin feltalálója. Alsófokú iskoláit szülőfalujában végezte, középfokú tanulmányait a jóhírű kecskeméti református kollégiumban folytatta. Kiválóan tanult, amit a Református Könyvtár régi iratai, a régi, kézzel írt iskolai anyakönyvek, bizonyítványok is igazolnak. Tanárai a tudományokban "kitetsző"-nek ismerték el előmenetelét és tudását, s az iratokból az is kiderül, hogy "nem élelmezett", azaz menzai kedvezményben nem részesült. 15 éves korában is "kitűnő" minősítést kapott, ami a "Humanisták" második év végi bizonyítványában található.

A kecskeméti kollégiumi évek élményeiből egy kedves, de következményeiben igen jelentős epizódot örökített meg maga Rozsnyay egy később kiadott munkájában. Ebben elmondja, hogy az 1848-as események miatt az iskolát a szokottnál hamarabb be kellett befejezni és az évvégi vizsgákat mind összevonták egy napra.

Már délután öt óra felé járt az idő és Rozsnyay annyira kimerült volt, hogy elbóbiskolt. Amikor sorra került, álmából felriadva egy Tacitus-szöveget kellett felolvasnia és magyarra fordítania: "Minden gondolatunk és tettünk az élet hasznosítására irányuljon." Latin nyelv tanára egy-két kérdés közbevetése után csak annyit mondott: "Ajánlhatom ezen mondást egész életedre jelszavadul." Rozsnyay ezután így folytatja visszaemlékezését: "Ez a mondat nehéz napjaimban sokszor fölemelt és bátorított, jobb napjaimban pedig sokszor találtam benne önigazolást és serkentést új tevékenységekre."

A kecskeméti református kollégiumban elért jó tanulmányi eredményei lehetővé tették, hogy felvételt nyerjen a bécsújhelyi katonai akadémiára. Ezt azonban rövidesen otthagyta és hazatérve a gyógyszerészi pályát választotta élethivatásának. Gyakornoki éveit a szabadszállási gyógyszertárban töltötte, egyetemi tanulmányait pedig részben Pesten, részben Bécsben végezte. Oklevelét elnyerve Kecskemétre került, id. Katona Zsigmond gyógyszertárába. Katona a város egyik nevezetes embere volt, nemcsak mint gyógyszerész, hanem mint szőlősgazda és gyümölcskertész is. Az ő hatása is végig kísérte Rozsnyay egész életét.

Később kereste az önállóságot. Előbb Szabadszálláson, a Martinovits-féle gyógyszertárat kezelte, majd a Tolna megyei Zombán nyitott gyógyszertárat 1861-ben. Ebben a kis községben kevés elfoglaltsága adódott, szabad idejét önképzésre, tanulásra és kutatásra fordította. Itt találta fel és hozta forgalomba azt a kinin-készítményt, amelynek nincs keserű íze, s ezért elsősorban a gyermekgyógyászatban alkalmazható. Kutatásait összefoglaló munkája a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egri nagygyűlésén pályadíjat kapott, majd dolgozatát a fiumei nagygyűlés teljes terjedelmében közölte.

A fiatal gyógyszerész nevét találmánya egy csapásra ismertté tette. A világ minden részéből kapott megrendelést. A kis zombai patika forgalma annyira föllendült, hogy 1874-ben fölcserélhette azt egy aradi gyógyszertárral. A Szentháromsághoz címzett patika mellett egy jól felszerelt laboratóriumot is berendezett, ahol folytathatta kutatásait. A következő években több más újszerű gyógyszerkészítménnyel is megajándékozta a világot, amelyekkel többek között Brüsszelben, Párizsban és Bécsben is aranyérmet nyert.

Rozsnyay Mátyás sokoldalú ember volt. Érdeklődése még Szabadszálláson a sakkozás felé fordult. 1859 júniusában vetette fel a Vasárnap Újságban, hogy a magyar sakkélet elmaradottsága a sakkirodalom hiányával magyarázható. Közreműködésének is köszönhetően 1860-tól a lap minden számában sakkrovat jelent meg, s nevéhez fűződik az első igazi magyar sakk-könyv, amely ugyan egy német szerző művének fordítása, de Rozsnyay érdeme, hogy megteremtette vele a jórészt ma is élő magyar sakknyelvet. Néhány sakkfeladványa az első, ami magyar szerzőtől magyar folyóiratban jelent meg.

Aradi patikájában a számtalan orvosságon kívül gyógyborokat is forgalmazott, a felhasznált borok egy részét maga termelte aradkövi szőlőjében, de a ménesi vörösborokat, a tokaji aszút is felhasználta.

Rozsnyay Mátyás 62 éves korában, 1895. augusztus 5-én Aradon halt meg. Emlékét Szabadszálláson is hűségesen ápolják: a városközpontban mellszobrot állítottak tiszteletére, nemrég pedig emléktáblát lepleztek le annak a háznak a falán, amelynek helyén szülőháza állott.