
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. december 4.

PARTNEREINK

Számára az írás az elmúlás késleltetése80

„Az élet: szakadatlan, folytonos lüktetés,
ezért nem is ábrázolható egyenes vonallal. Amit egyenes vonal jelöl, az nem az élet.”

80 éves Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas, Magyar örökség-díjas költő, műfordító, a nemzet művésze. 1936. november 3-án Debrecenben született. A Fazekas Mihály Gimnáziumban tanára, Kiss Tamás költő biztatására kezdett versírással foglalkozni, és ettől kezdve rendszeresen publikált. 1955-től a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar szakán tanult. 1957-ben három 1956-ról szóló - nyomtatásban meg sem jelent, csak felolvasott - verséért kirúgták az egyetemről és börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után a budapesti Chinoin gyárban három műszakban dolgozott segédmunkásként, éjszaka pedig írt, verseit az ÉS, az Új Írás és a Kortárs közölte.

1963-ban mentesítették a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, és képesítés nélküli nevelő lett a Pest megyei Pusztavacson. Ugyanebben az évben Füvek példája címmel megjelent első verseskötete, levelező tagozaton ismét elkezdhette az egyetemet, diplomát 1968-ban kapott. 1965-ben Kecskemétre került, ahol egy általános iskolában tanított, majd 1970 és 1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársaként tevékenykedett. 1986-ban lett a Forrás folyóirat főmunkatársa.

A tízéves Forrás: Lezsák Sándor, Balázs József, Gál Farkas, Goór Imre, Hideg Antal,
Kovács István, Pintér Lajos, Utassy József, Tornai József
Ülnek: Szekér Endre, Hatvani Dániel, Buda Ferenc (guggol), Zám Tibor
(Fotó: Bahget Iskander )

2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává, 2012-ben a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard kuratóriumának elnökévé, 2013 szeptemberében a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjává választották.

1983-ban. a Szép versek antológiában

Művészi pályájáról egy interjúban így vallott: „Számomra az írás örökös túlélési esély és gyakorlat, az elmúlás késleltetése.” Sokszólamú költészetét a vallomásos személyesség, a társadalomkritika, a közéleti-politikai jelenségekkel, visszásságokkal kapcsolatos megnyilvánulások egyaránt jellemzik. Pályájának kezdeti nehézségei megerősítették benne az elnyomottakkal, kisemmizettekkel való szolidaritást, őértük, őróluk is szólt korai verseiben. Később költői szemlélete egyetemesebb horizontúvá tágult, verseinek központi témája a lét egészével való szembenézés lett. Számos verseskötete jelent meg, amelyeknek jellemzője a minimalista kisformák (haikuk, limerickek) és a hosszabb, bonyolultabb kompozíciók váltakozása (Holt számból búzaszál, Árvaföld, Árapály). Gyermekeknek írott versei a Kócmadzag (1979) és a Doromboló (2013) című kötetekben jelentek meg, mesejátékait bábszínházakban játszották.

Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Még kamaszként szerette meg az orosz nyelvet, majd a kazah és a kirgiz nyelv felé fordult érdeklődése. 1976-ban járt először Kirgizisztánban, később a többi közép-ázsiai (akkor még) szovjet tagköztársaságot is felkereste. Többek között baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai ismeretesek. Varázsének (1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotások olvashatók. Kazah és kirgiz népmeséket válogatott és fordított, amelyek A láthatatlan tolvaj (1988) és A szürke héja (1988) című kötetekben jelentek meg.

Buda Ferenc költő, műfordító, a nemzet művésze

Ötvenedik születésnapján barátai és tisztelői megjelentették a Csönd, ének, csönd... című könyvet, amelyben kötetben még nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája is megtalálható. 2006-ban, hetvenedik születésnapjára Isten szalmaszálán címmel jelent meg kötet, amely hetven legszebb versét tartalmazza. Prózakötetei Évgyűrűk bilincsei, Rendkeresés, Világ, világom címmel jelentek meg.

Munkássága elismeréseként 1973-ban Radnóti Miklós- és József Attila-díjat, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettet és Magyar Művészetért Díjat, 1999-ben Déry Tibor-díjat, 2000-ben Balassi Bálint-emlékkardot és Kölcsey-díjat kapott. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki gazdag lírai költészetéért, a népköltészet és a modern líra hagyományait ötvöző formai megoldásaiért, műfordítói tevékenységéért. 2007-ben Artisjus-díjat kapott. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki „önálló szellemiségű és poétikájú, nagy hatású, erkölcsi tartást, helytállást kifejező költészetéért és új területeket meghódító műfordítói munkássága, életműve” elismeréseként. 2014-ben a nemzet művésze díjjal tüntették ki, ugyanebben az évben Prima-díjat is kapott. 2015-ben Magyar Örökség Díjas lett.

(Források: *Litera - az irodalmi portál *MTI)