150 éve, 1865. október 28-án született Faragó Béla jogász, tanár, árvaházi igazgató. A középiskolát és a jogi stúdiumok egy részét Egerben végezte, majd belépett a jezsuita rendbe. A „hajlamaival nem egyező” pályát azonban hamarosan elhagyta, és a rendből kilépve a budapesti egyetemen fejezte be jogi tanulmányait. Már 12 éves kora óta abból tartotta fenn magát, hogy másokat tanított, több úri háznál nevelősködött. Mint a budapesti egyetem tanulója is rá volt utalva arra, hogy állást vállaljon. Így jutott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, ahol a számvevői oklevél megszerzése után számvevőségi tisztté, majd ellenőrré nevezték ki. Közben a jogi tanfolyamot is elvégezte, valamint polgári iskolai tanítói diplomát is szerzett.

Ezt követően a központi kulturális igazgatás különféle területein működött, többek között a tanítói nyugdíjalapból fenntartott országos tanítói árvaházak szervezésének és ellenőrzésének referense volt. 1899-ben őt bízták meg a kecskeméti országos tanítói árvaház szervezésével. Megnyitásakor az intézmény igazgatója lett. Az 1906-os év eseményeit összegző Szőlősgazdák Nagy Képes Naptára szerkesztője így méltatta: „Faragó Béla azon öt-hat év alatt, melyet Kecskeméten töltött, igen szép társadalmi poziciót vivott ki magának lelkiismeretes munkásságával és puritán becsületességével. […] Munkásságától még sok üdvös dolgot várhat Kecskemét társadalma.”


Faragó Béla 16 évig tagja volt a községi iskolaszéknek. Részt vett a törvényhatósági bizottság és a közigazgatási bizottság munkájában is. 1907-től 1921-ig a Katona József Kör ügyvezető alelnöke volt. Az I. világháború idején javaslatára szervezték meg a kecskeméti népirodát. Az árvaházban vöröskeresztes kórházat szervezett. Több elismerő oklevelet, kitüntetést kapott. 1926. november 4-én Kecskeméten hunyt el.